keresés

Süllyedő hajóról

Amikor 2011 januárjában megbukott a Hariri-kormány, s a forrásba jövő régió semmiféle kormányalakításnak nem kedvezett, illetve amikor a bejrúti döntnökök hónapokig képtelenek voltak a Hezbollahól mentesen határozni a hogyan továbbról, akkor szinte keresztet lehetett vetni Libanonra.

Időközben élesebb fordulatok vonták el „cédrusországról” a közfigyelmet, pedig illő egy kis egészséges, félgőzerejű aggodalom, ugyanis bár igaz, hogy Libanonban mindeddig nem mutatkoztak az arab négy évszak jelei, ennek ellenére Fönícia saját politikai rezsimjének a rabja, s bizony ráfér egy kis „tavaszi szél”. A nyugatibb pártblokk (ifj. Hariri pártja) „Március 14.” és a Szíria-barát Hezbollah-Amal „Március 8.” koalíció (Naszrallah-érdekeltség) harcából egyelőre utóbbi jött ki győztesen, illetve közvetve Szíria, vagy a távoli patrónus: Irán.

Mostanában az országurak ráéreztek olyan szociális-jogi affinitásokra, amelyek elméletileg biztosítják az országlás nyugalmát és a külföld mosolyát. Tessék-lássék engednek a Nemzetközi Bíróság döntéseinek Rafiq Hariri meggyilkolása ügyében, minden honinak bőven adnának elektromos áramot, és nemzeti emberjogi terven dolgoznak, amely szerint végre bűncselekménnyé „alakul” a házastársi és úgy általában a nők elleni erőszak.

Minden szép és jó lenne tehát, ha nem fenyegetné az ország stabilitását a Hezbollah Szíriával kapcsolatos álláspontjában az eredeti és a mostani közti törés. Első olvasatban a Hezbollah Damaszkusszal, Teheránnal és a Hamásszal alkották a nagy ameriko-cionizmussal szembeni ellenállást, az arab politikai időjárás-ingadozások közepette pedig a lázadó tömegeket támogatták. „Isten pártja” akkor hibázott nagyot, amikor kitartott az Asszad-vezetés mellett a szíriai ellenállók gyilkolászása közben is, tehát egyszerre áll a csizma és a csizmatalp alattiak oldalán, márpedig ez – egyszerre – még nekik sem mehet. A saját államában különutas politikai-pénzügy-katonai entitás továbbra sem teszi le a fegyvert, nem számol el arzenáljával, de Szíriából kezd már óvatosan kivonulni, ahogy teszi ezt szunnita „partnere”, a gázai Hamász.

Hazatérnek hát a fiúk, s otthon rendezve soraikat két választás előtt állnak: vagy folytatják dél-libanoni Izrael ellenes provokációikat egészen az eszkalációig, vagy az egyke-országlásban érdekelt politikai hatalommá képezik magukat, s ők lesznek a kairói Muszlim Testvériség libanoni megfelelője.

Én szívem-agyam szerint ez utóbbira tippelek, annál is inkább, mivel a szélsőséges alakulatok esetében a harc politikává lényegülése maga a túlélés.

  vélemény