Rókaprém
Krebsz János | 2012-01-26 11:53:00
nyomtat | elküld

Már megint nyakig vagyunk a politikában. Az újságíró bele akar énekelni a kórusba, ahogy a városi ember ki akar menni a tüntetésre, mert meg kell mutatni, melyik oldalon van a nagyobb tömeg. Ebből majd értenek a politikusok, és akkor elindulunk a jó irányba, és…

Már megint nyakig vagyunk a politikában. Az újságíró bele akar énekelni a kórusba, ahogy a városi ember ki akar menni a tüntetésre, mert meg kell mutatni, melyik oldalon van a nagyobb tömeg. Ebből majd értenek a politikusok, és akkor elindulunk a jó irányba, és…
Már megint feltűnően két táborra vagyunk szakadva, s most már beleszámolódnak a kisebbségbe trianonult magyarok is. Egy a tábor, egy a zászló? Legtöbben a csalódottak vannak.

A mérgezett légkörben folyó politikai viták mögött, félig-meddig szakmai körökben zajlik egy olyan diskurzus is, hogy miért nincs napjainkban politikai költészet. A sok író, költő, esztéta és tudós természetesen még abban is nehezen tud megállapodni, hogy mit is tekintünk politikai költészetnek. Nehéz kérdés is, ha a hétköznapokba vetítjük a jelen körülményei között, hasonlóan bizonytalan vagy sokakat kirekesztő választ kapunk, amikor megkérdezzük, ki a magyar, ki a független, milyen a függetlenség…

Politikai az a költészet, amit olvasói annak tekintenek. (Tisztességes meg az, amit a többség annak tekint.)

Merthogy Petőfi meg Ady és József Attila – ők, nincs vita, az érettségi tételek szintjén is politikai gyúanyagnak minősülő verseket írtak. Az első esetében bizonyíthatóan tettekre sarkallva ezzel kortársakat, a második esetében talán több volt életében az elutasító mint az értő olvasó, s József Attiláról csupán a halála után derült ki, hogy tömegméretekben eladható áruvédjegy a neve, mint a legjobb mosóporoké.

De mi a helyzet a ma élő költőkkel? Avagy a közelmúlt nagyjaival? Magyarországon Rákosiról, Romániában Ceauşescuról írtak utoljára dicsőítő költeményt. Mondjuk, körülröhögnék, aki most Băsescuról vagy Orbánról rittyentene verset. De ugyebár más művészeti ágakban nem ennyire szemérmetesek az alkotók.

S még fölmerül a vitában azoknak a vitathatatlan nagy alkotóknak a neve, akik –  mint Nagy László vagy Szilágyi Domokos –  pusztán azzal, hogy abban a korban alkottak, kiszolgálták, legitimálták a rendszert, mert nem vonultak szamizdatba?

Ha már erről fecsegünk (a részleteknek bárki utánanézhet az interneten), idéznék egy szépet Nagy László Menyegzőjéből: Tyuhahé, rókaprém, más is kurva, nem csak én!Petri György megírta a replikáját: Nem Laci. Nem mindenki. Voltak köztes lények, voltak igazak is, meg olyanok is, akiknek igazuk akaródzott lenni, igazhatnékjuk volt.

Egyik költő a konzervatívok, a másik a liberálisok zászlóján. És a tetejébe van egy elnökünk, akinek tudományos munkássága Elenáéval vethető össze. Így szép a szellem szabadsága!

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Jobbítandó jó

Obama elnök áprilisban jelentette be egy új ügynökség létrehozását, a név valahogy így fordítható: Atrocitás Megelőző Ügynökség/Bizottság (Atrocities Prevention Board), s a létesítményt igen találóan a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban az Auschwitzet túlélő Elie Wiesel hitelesítette felvezető beszédében. A diplomáciai testülethez, békefenntartó képződményekhez, emberjogi egyesületekhez, az elnöki benső körhöz, sőt az amerikai pénzvilág gazdasági szankcióképes felső tízezeréhez is közvetlen csatornákkal kapcsolt ügynökség havonta ülésezik, elemez és jelentést bocsát ki. »

Ady András
Veszélyben a vigécek

Tőkés László feljelentést tesz a róla a közelmúltban megjelent könyv, a Ne vígy minket a kísértésbe szerzője és kiadója ellen, ugyanakkor Demeter Szilárd, az EP-képviselő sajtóirodájának vezetője arról tájékoztatta az egyik napilapot, hogy hasonló lépést terveznek a könyv romániai terjesztőivel szemben is. A sajtófőnök ugyanis „gyomorforgató kampányeszköznek” tekinti a könyv terjesztését, és reméli, hogy akik ezzel foglalkoznak, azok büntetőjogi felelősségük tudatában teszik, mint ahogyan azt is, hogy mindezt nem közpénzből finanszírozzák. »

Székely Ervin
Vígéretek

Választási esztendőkben Románia az ígéret(ek) földjévé változik. A jelöltek, ha már hozzáértésben, szakképzettségben, tudásban, gazdaszellemben – mindezek hiányában – nem tudnak egymással vetélkedni, megpróbálják legalább ígéretekben felülmúlni egymást. És mivel korlátlan jóléttel, feneketlen boldogsággal, amolyan földi paradicsommal a jelöltek mindegyike kecsegtet, igyekeznek hát „sajátos”, „egyedi” fogadalmakat tenni potenciális választóiknak – így már a kampány első napjaiban egészen képtelen, nevetséges ígéretek – mondhatnánk: vígéretek – születtek meg. »

Bogdán Tibor