keresés

Örményügy újratöltve?

2009 áprilisában úgy tűnt, hogy az első világháború után állandósult török-örmény konfliktus megoldását keresik a felek: svájci közvetítéssel hangoztatták, hogy próbálják békésen megoldani azt a gordiuszi csomót, amelyet az 1915-ben kezdődő, törökök által elkövetett népirtás ma is jelent.

Az 1913-as katonai coup után, az úgynevezett ifjútörökök veszik át a hatalmat, s a háború tökéletes paravánná válik, hogy egy „tiszta”, rassz- és vallási felekezetmentes országot teremtsenek. Ügybuzgóságuk eredménye később másfél millió örmény lemészárolása.

A világégést követő török kormányok – bár néhány perre mégis sor került – mindegyike tagadta a genocídiumot. Szerintük nem történt más, csak diszkrét túlkapásokkal ékitődött az a törekvésük, hogy az örményeket a közeledő (orosz) frontvonal elől kilakoltassák. Az ügyet rendre zászlójukra tűzték a világ kisebb-nagyobb országai, 2007-ben például Amerika, a demokrácia-kényszer exportjának pionírja.

Az amerikai örmény lobbi nyomására elhatározták, hogy nem lenne rossz újra fél-emberjogi, fél-történelmi igazságosztó szerepben tetszelegni, és világgá kiáltatni, hogy az örmény Holokauszt márpedig létezett. George W. Bush azonban villámgyorsan visszatáncolt, amikor Ankara az iraki–afganisztáni frontra nyitó légikikötők lezárásával fenyegetőzött.

Obama kampányígéreteiben már szerepelt a probléma megoldása, s legutóbb az amerikai kongresszus külügyi bizottsága népirtásként kezelte a történteket. Ankara persze felszikrázott a még nem kötelező határozattól, és a szokványos diplomáciai villongáson is túlmutat egy vihar lehetősége, ami Törökország NATO és ENSZ BT-tagságát, és az Irán elleni új szankciók megszavazását, de a Közel-keleti ügyekben betöltött mediátor szerepet is érintheti.

Kérdés marad, hogy Amerika hogyan választ, hiszen érdeke fenntartani a stratégiai felvonulási/utánpótlási útvonalak használhatóságát, másrészt viszont fogva tartja az örményügyben adott szava. Amennyiben mégis az erkölcsös megoldás győz, az események magukkal sodorhatják a felszínen rendeződő török-örmény kapcsolatokat, de Azerbajdzsánt is a vitatott Karabah-hegyvidékkel együtt.

Mindezek mellett fennáll annak a veszélye, hogy újra felvetődik a zsidógyilkolások kérdésköre. A két történelmi realitás művi összemosása pazar alkalmat adhat a „kinek a népirtása fontosabb, melyik Holokauszt volt Holokausztabb” zsánerű mentális önkielégítések új sorozatára. (És tovább folyhat a zsidó lágerek halottainak és a gulag-áldozatoknak az undorító összehasonlítgatása, számháborúja is.)

  vélemény