keresés

Nagydob és szalmaszál
A romániai magyarság sorsán segítő politikai bátorság nem a melldöngetés, hanem a következetes, építkező munka.

„A különböző sajtónyilatkozatok, médiaszövegek, honlapok és más kommunikációs eszközök felhasználása ellenére világosan kell látni: a Székely Nemzeti Tanács vagy a nevében beszélők bármilyen állampolgárhoz hasonlóan, az alkotmány biztosította vélemény- és szólásszabadság alapján játszhatnak intézményesdit, szólhatnak bármiről, elfogadhatnak bármit, de annak nincsen semmiféle politikai vagy jogi következménye.

Kommunikációs utóhatásai azonban lehetnek, hiszen a politikai zűrzavarban eligazodni nem akaró, vagy attól magát távol tartó románság egy része felkapja majd és ismételgeti a számára nem tetsző kulcsszavakat, kiborítja az RMDSZ vagy éppen a parlament asztalára, akadályozva így a nagy nehezen újból napirendre tűzött kisebbségi törvénytervezet érzelemmentes, ésszerű és tényszerű megvitatását.

Az SZNT nagypolitizálni akar, de ehhez nincs sem elméleti, sem gyakorlati mozgástere. Az önrendelkezés nem a fellengzős kinyilatkoztatások, nem a szóvirágok, hanem a folyamatos építkezés függvénye és építkezni csak az tud, akinek meg vannak a hozzá szükséges eszközei.”

Mintegy öt héttel ezelőtt írtam le ezeket a szavakat itt az Új Magyar Szóban, és nyilvánvalóan nem a próféta, hanem a székelyföldi és a romániai helyzetet nem a közhelyek felszínén, hanem részleteiben, a hétköznapok apró történéseiben is meglehetősen jól ismerő újságíró szólt belőlem.

Azóta az SZNT Sepsiszentgyörgyön megjátszotta az intézményesdit – és mi lett a következménye? Amint az várható volt, különösképpen a román kereskedelmi televíziók felkapták a hírt, a romániai magyarság témájában teljesen járatlan tudósító lányok elcsicseregték magukat, aminek kettős lett az eredménye: a józan román politikusok, újságírók és elemzők elmondták, hogy a sepsiszentgyörgyi gyülekezet a legjobb esetben is valamiféle szimpózium, semmiféle jogi következmény nélkül, különben is Romániában alkotmányos rend és szólásszabadság van, mindenki azt mond, amit akar, a gunyorosabbak úgy gondolták, hogy saját lakásukat kinevezik önálló köztársaságnak és ott a japánt teszik meg hivatalos nyelvnek, hogyha már a székelyek nagygyűlésén kínai jeleket is lehetett látni, a román nacionalisták azonban megkapták az újabb tápszert ahhoz, hogy éppen március 15-e előtt Erdély nagyobb városaiban hatalmas román lobogókkal vonuljanak ki az utcákra, a szórványban pedig azok a magyarok is bevonuljanak a templomokba, akik úgy gondolták, hogy ezután mindig szabadon ünnepelhetnek.

És ami még következik: az RMDSZ-szel koalíciós, demokrata-liberális párton még néhányat csavarnak az ellenfelek, nehogy elfogadja a kisebbségi vagy éppen a regionális újrafelosztásra vonatkozó törvényt, mert lám mivel jár, az ország testéből, szívéből szakítanak ki darabokat és így tovább, hallottuk és ismerjük már a folytatás valamennyi változatát.

És mit mond majd az SZNT és annak híres-nevezetes házbizottsága, amelynek beintésére Sepsiszentgyörgyön az egykori kommunista román parlamentet megszégyenítő gyorsasággal, a közgondolkodásra utaló bárminemű vita nélkül fogadtak el más dokumentumokból összefércelt szövegeket? Hogy roppant sikeresek vagyunk, mert megint a közbeszéd tárgyává tettük az autonómiát.

Sajnos, még a minket megértő román értelmiségiek szemében is az ilyesfajta közbeszéd – közröhej. Éppen azt a higgadtságot, nyugodtságot, kiegyensúlyozottságot, megfontoltságot, a körülményeket mindig figyelembe vevő bölcsességet – ha úgy tetszik, a gondolkodás méltóságát – próbálja aláásni, amely a romániai magyarságot összességében jellemzi.

És ugyancsak szomorú az is, hogy a légüres térben élő, egyre-másra frakciózó SZNT mellett a Magyar Polgári Párt hitelét vesztett vezetőségének is csupán arra futja erejéből, hogy bármilyen pótcselekvés jellegű szalmaszálban megkapaszkodjon.

A magyar nyelvben a bátorság és a butaság is egyazon betűvel kezdődik, de tartalmukban óriási a különbség. A romániai magyarság sorsán segítő politikai bátorság nem a melldöngetés, hanem a következetes, építkező munka. Hiszen nagydobbal még a verebet sem lehet megfogni, nemhogy az autonómia kék madarát.

  vélemény