Na és Széchenyi?
Sike Lajos | 2010-03-12 00:18:37
Nagy valószínűséggel a hétfői ünnepségeken nem sokan fogják említeni gróf Széchenyi István nevét, pedig alakja és műve nagyon is hozzátartozik Márciushoz! Na nem azért, mert az elsők között jelentkezett a nemzetőrségbe, sokkal inkább a sokoldalú tevékenységéért, amellyel a reformkor egyik vezéreként, társaival előkészítette az országot a változásokra.
Ismert, hogy Széchenyi főleg a társadalom és a gazdaság átalakításban jeleskedett. Azt viszont csak azok tudhatják, akik részletesebben tanulmányozták életét és munkásságát (magam most, halálának 150. évfordulójára készülve próbálom ezt pótolni), hogy neki szinte minden sikerült, amibe csak belekezdett.
A Lánchíd megépítésétől a selyemhernyó-tenyésztés meghonosításáig, az Akadémiától az állandó tűzoltóság megszervezésig mintegy kétszáz országos jelentőségű kezdeményezése volt. S azért sikerültek, mert sok eszmetársától eltérően, ő csak abba kezdett bele, amiben biztos volt, amit politikailag és szakmailag is jól előkészített, amit pragmatikus gondolkodása „jóváhagyott”. Ám a cél eléréséért megszállottként dolgozott.
Igen, megszállottként! Hadd álljon itt erre két kevésbé ismert történetet. Angliában járva, csak úgy mellesleg, külön megtanulta a víz alatti betonöntést, hogy a Lánchíd építésekor ezért ne kelljen majd külön embereket kiküldeni. A másik: életével játszott, amikor egyik útján, ottani barátai segítségével, kicsempészet egy gázfejlesztő gépet (ami a budai utcai világításhoz kellett), amiért az akkori angol törvények szerint, ha elkapják, halálbüntetés járt!
A reformkor, s az azt lezáró forradalom két nagy alakjának ellentétével sokan foglalkoztak. Széchenyi egyik jeles értője és életrajzírója, Kunszabó Ferenc azt mondja : Kossuth lobogni, Széchenyi használni akart! Túlzásában van némi igazság, mert a buzdító hazafias szónoklatokkal ékeskedő Kossuth csakugyan hatalmas tömegek előtt lobogott, s ő akart is lobogni, míg a Lánchíddal, gőzhajókkal, vasúttal elfoglalt Széchenyi sokszor elveszett a tömegben.
De bár bennünk lenne ma annyi empátia, megbocsátás, egyetértés, amikor legfontosabb közös ügyeinkről van szó, mint bennük volt. Tudjuk, hogy Kossuth nevezte Széchenyit a legnagyobb magyarnak. Március 15-én Széchenyi így kezdi naplóját: Magyarország a tökéletes felbomlás felé halad. Batthyány és Kossuth hordja a gyúlékony anyagot a tűzre!... Majd lennebb:
„Mit lehet tenni? Batthyányt és Kossuthot kell támogatni!”
Ha ünnepelve (méltatlanul) nem is említjük meg Széchenyit, legalább hiányzó szellemét idézzük fel.
vélemény
Miért érné meg?Le a kalappal Amerika előtt azért, ahogy lemenedzselte a líbiai hadmozdulatokat! Ahogy hófehéren ment bele a könnyen végtelenné válható konfliktusba (valójában csak a nyitólépéseket tette meg a sakkjátszmában), és éppen ilyen makulátlanul vonult vissza: ha baj van, vigye el a NATO a balhét. Szerintem a globális zsernyáknak ez volt az első igazi katonapolitikailag felnőtt cselekedete: reszkírozott, de nem emelte addig a tétet, hogy nagyot bukjon, ha rajtaveszt. »
Ady András
VárományosokOlvasom, hogy Románia Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériuma Torockót felvette az UNESCO világörökségi jegyzékének várományos listájára, Kelemen Hunor miniszter pedig néhány nappal ezelőtt tájékoztatta minderről az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Világörökségi Bizottságát. És hogy miért csak a várakozók közé? »
Székedi Ferenc
Hofi után, szabadonHa nem lennének olyannyira szegények szegény ellenzéki honatyáink, akkor nyilván egyikük sem riadt volna vissza a bátor és egyedülálló gesztustól, és már néhány napja visszaadta volna mandátumát. De nem így történt, mert bár tisztségükről készségesen lemondanának, nem tehetik ugyanezt a vele járó juttatásokról. Márpedig ha ragaszkodni akarnak anyagi előnyeikhez, akkor meg kell maradniuk funkciójukban is. Ilyen kegyetlen a honatyai sors. »
Bogdán Tibor
Hozzászólások
Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.
Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!