Mister U, a keresett profi
Ágoston Hugó | 2012-02-08 23:59:25
Tagadhatatlanul tiszteletet parancsoló a Demokrata Liberális Párt kormányátalakító radikalizmusa. Rovatunk figyelmes olvasói tanúsíthatják, hogy nem fukarkodtunk sem a kritika, sem a metsző irónia fegyvereivel, amikor Emil Bocot és pártjának minisztereit többé vagy kevésbé súlyos hibáikkal, ökörségeikkel, mulasztásaikkal, döntéseikkel szembesítettük. Most kellemesen meglepett, hogy Emil Boc lemondása után ez a párt, amelyről mindenki – talán még saját maga is – azt hitte, hogy végleg lejáratódott, képes volt egyetlen döntéssel visszahívni összes tárcavezetőjét, hogy az új miniszterelnök viszonylag tiszta lappal indulhasson.

Persze ez a politikai mesterfogás még messze nem jelenti azt, hogy az RMDSZ viszont helytelenül járt el, amikor ragaszkodott eddigi minisztereihez. Ehhez szövetségünk vezetőinek kétszeresen joguk volt: kormányszintű képviseletünk nélkül közösségünket jogfosztottság fenyegetné, a kormány magyar tagjai jól teljesítettek, hatékonyan hozzájárultak a reformokhoz, ahol csak lehetett, mérsékelték a megszorító intézkedések szigorát, nem járatták le magukat, sőt; másrészt – ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni – sok esetben, amolyan „belső ellenzékként”, rendre meghiúsították az államfő és a nagyobbik kormánypárt antidemokratikus kísérleteit.
Mihai Răzvan Ungureanunak – túl azon, hogy rossznyelvek szerint kinevezésével most már nyilvánosan is beismerődött, hogy Romániát a titkosszolgálatok irányítják – számos kvalitása van. A román politikában mindenki tudta, hogy régtől bevetésre készen áll, s maga az a tény, hogy erre egy rendkívül kényes pillanatban került sor, jelzi a belé fektetett bizalmat és reményt. Egy csapásra ő lett a román politika főszereplője.
A fő kérdés nem az, hogy miként fog megbirkózni a „technokratának” semmiképp sem nevezhető MRU, Mister U a kormánnyal, a kormányzás mindennapi feladataival (játékterét eléggé behatárolják az ország EU-tagságából és a Nemzetközi Valutaalappal megkötött megállapodásokból eredő kötelezettségek, ideje pedig roppant kevés), hanem az, hogy miként fog megbirkózni Traian Băsescu voluntarista, csapkodó stílusával és a társadalomban felhalmozódott feszültségekkel, mondhatni a népelégedetlenséggel.
Mindhárom szempontból fontos, hogy Mister U egy másfajta politikai kultúrát és magatartásmódot képvisel, mint Băsescu, Boc és társai. A külügyi hírszolgálat élén kipróbált alkalmassága is azt jelzi, hogy alkatilag szöges ellentéte a minden lében kanál „játékos elnöknek”, inkább a szavait megválogató, diszkrét, olykor keresett stílus híve, amivel külföldi körökben is elismerést vívott ki. Hangsúlyoznunk kell: egy politikus, nota bene kormány- vagy államfő jó tulajdonságai nem feltétlenül egyeznek meg egy köznapi ember vagy akár egy magas értelmiségi jó tulajdonságaival. Morális ítélőképesség, jellem, opportunizmus, szavatartás, pálfordulás – abban a világban e vonások sajátos relativitásba kerülnek. Mint ahogy ott másképp mérik a hatékonyságot és a sikert is.
Mister U nagy esélye mégis Traian Băsescu lehet (és fordítva). Ha ez a ravaszdi politikai ragadozó a drasztikusan megváltozott körülmények és a rá leselkedő veszélyek hatására belátja hatalomgyakorlási módszereinek tarthatatlanságát, s eddigi reflexeiről leszokva nem akar mindent ő irányítani, hanem ténylegesen rábízza a kormányzást a miniszterelnökre és annak csapatára, ha helyreáll az alapintézmények demokratikus viszonya és rendje, akkor kibontakozhat MRU tehetsége, és talán a politikában csalódottak is megtalálhatják benne a szorgalmas, demokratikus elkötelezettségű „szolgát”, a miniszter szó eredeti értelmének megfelelően.
Többen mondják: Mister U személyében Románia következő államfőjét tisztelhetjük. Ez úgy lehet. Ha a helyzet nem máris menthetetlen a jelenlegi kormányzat számára. S főleg ha „elődje” nem kényszerül távozásra mandátumának letöltése előtt.
vélemény
Jobbítandó jóObama elnök áprilisban jelentette be egy új ügynökség létrehozását, a név valahogy így fordítható: Atrocitás Megelőző Ügynökség/Bizottság (Atrocities Prevention Board), s a létesítményt igen találóan a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban az Auschwitzet túlélő Elie Wiesel hitelesítette felvezető beszédében. A diplomáciai testülethez, békefenntartó képződményekhez, emberjogi egyesületekhez, az elnöki benső körhöz, sőt az amerikai pénzvilág gazdasági szankcióképes felső tízezeréhez is közvetlen csatornákkal kapcsolt ügynökség havonta ülésezik, elemez és jelentést bocsát ki. »
Ady András
Veszélyben a vigécekTőkés László feljelentést tesz a róla a közelmúltban megjelent könyv, a Ne vígy minket a kísértésbe szerzője és kiadója ellen, ugyanakkor Demeter Szilárd, az EP-képviselő sajtóirodájának vezetője arról tájékoztatta az egyik napilapot, hogy hasonló lépést terveznek a könyv romániai terjesztőivel szemben is. A sajtófőnök ugyanis „gyomorforgató kampányeszköznek” tekinti a könyv terjesztését, és reméli, hogy akik ezzel foglalkoznak, azok büntetőjogi felelősségük tudatában teszik, mint ahogyan azt is, hogy mindezt nem közpénzből finanszírozzák. »
Székely Ervin
VígéretekVálasztási esztendőkben Románia az ígéret(ek) földjévé változik. A jelöltek, ha már hozzáértésben, szakképzettségben, tudásban, gazdaszellemben – mindezek hiányában – nem tudnak egymással vetélkedni, megpróbálják legalább ígéretekben felülmúlni egymást. És mivel korlátlan jóléttel, feneketlen boldogsággal, amolyan földi paradicsommal a jelöltek mindegyike kecsegtet, igyekeznek hát „sajátos”, „egyedi” fogadalmakat tenni potenciális választóiknak – így már a kampány első napjaiban egészen képtelen, nevetséges ígéretek – mondhatnánk: vígéretek – születtek meg. »
Bogdán Tibor


Hozzászólások
Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.
Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!