keresés

Mellesleg szilikon

Egészséges férfiszem és -agy a női mell körül forog. Ezt akár axiómaként is elfogadhatjuk. A mell ugyanis a női nem olyan ékessége, amit becsülni kell, szeretgetni, cirógatni, becézgetni, esetleg dévajul kissé belemarkolni – a variációk száma n az n-ediken.

Most mégis baj van ezekkel a keblekkel, pontosabban kebelcsodákkal. A minap letartóztatták Marseille-ben egy hibás implantátumokat gyártó cég 71 éves korba lépett alapítóját. Világszerte riadalmat keltett ugyanis, hogy a vállalkozás szakadásmentes szilikonpárnáihoz engedély nélküli szilikongélt használtak. A gyanú szerint a nem engedélyezett gél, amely tízszer olcsóbb, mint az egészségügyi előírásoknak megfelelő anyag, a francia hatóságok vizsgálata szerint öt százalékkal megnöveli az implantátum borításában a szakadás kockázatát, ennek következtében a környező szövetek gyulladását és a szilikon szivárgását. A betéteket 2010 elején visszahívták a piacról. Addig azonban tülekedtek érte a hölgyek, csoda-e hát, hogy például egyedül Franciaországban ezerhétszáz ilyen implantátum dagasztja a női kebleket. A bulvársajtó jóvoltából pedig részletes információkat nyerhetünk arról, hogy egy-egy valódi híresség vagy celeb milyen gyártmánnyal és hány köbcentivel töltette meg magát. (Feltöltés nélkül már nem is celeb a celeb.)

Nem állítom, hogy ellensége volnék egy-egy pár méretesebb testrésznek (nevezzük magyarul a nevén: csöcsnek), sőt, de van egy feltételem: a természetesség. Ha a mell gyárilag készült, és nem utólagos barkácsolás révén. Egy barátom arról panaszkodott, hogy a push-up melltartók mennyire csalókák tudnak lenni: a hölgyek csodálatos idomokat sejtetnek, aztán mire az ember kihámozza őket, jóformán nem marad utána semmi.

Azt mondom erre: még mindig inkább ezt, mint hatalmas léggömböket. Természetellenes lufikat, amelyek bármelyik pillanatban kidurranhatnak. Nem akarok ugyan a csalhatatlan szakértő szerepében tetszelegni, de bizony egyetlen pillantásból meg tudom állapítani az adott testrész természetességét vagy művi voltát. (A tapintását csak azért nem, mert az ilyenért már ki sem nyújtom a kezemet.) Először is nincs az a tökéletes sebészi munka, amely után ne maradna akárcsak egy picinyke heg sem, de egy bizonyos méret fölött már-már a kaszabolás nyomaival is találkozhatunk. (Az ezzel foglalkozó „szaklapokban” sminkkel és fotóshoppal ezeket a nyomokat – persze – akkurátusan eltüntetik; nem kell az antipropaganda.) A másik – és legalább ilyen árulkodó – jel a kebel esése. Ha a bimbó egyenesen előre meredve szinte kiböki a szemünket, legyünk éberek! Ugyanígy a szép kerek cipóformánál (cipónak szép, mellnek kerek)! Amiről még felületes nézésre is ordít, hogy ez maga a Szilikon-völgy.

El kell mindazonáltal ismernünk, hogy itt a kereslet és a kínálat találkozásának lehetünk a – hm – szemtanúi. Férfitársaim zöme ugyanis nem osztja az én nézőpontomat (már ami a természetesség igényét illeti), vagy ha osztja is, nem vallja be. A nők pedig hiúak – csak a férfiak hiúbbak náluk –, a legpompásabb példányuk sem elégedett soha önmagával, még mindig talál újabb és újabb javítanivalót: mindenféle önsanyargató módszerekkel a koplaláson és a törzsfejlődés törvényeit meghazudtoló táplálkozáson kezdve egészen a középkori kínzóeszközök igénybevételéig. És ha minden kötél szakad, ott az ultima ratio: jöhet a sebészkés.

Véghetetlen szerénységemben mindazonáltal nem hallgathatom el, hogy az idők folyamán teljes mértékben tisztába jöttem a melltartók betűkkel (kosár) és számokkal (mellbőség) jelölt méretezésével. Sőt: szemrevételezés útján azonnal párhuzamot tudok vonni a látott jelenség és az alfanumerikus kódrendszer között. De el kell árulnom azt is: az évek során alapos empirikus ismeretszerzés útján végül mégiscsak elsajátított szakvéleményem szerint nem kell ide sem semmiféle betű, sem pedig szám, a legkevésbé köbcenti. Az az ideális méret, ha a kebel szépen belesimul az ember tenyerébe.

Ceterum censeo: nem árt, ha a méretező férfitenyér minél többet be tud fogni.

  vélemény