Leküzdhető-e az Eufóbia?
Ambrus Attila | 2012-02-01 00:51:05
Divat ma az Európai Uniót szidni. Lassan már kötelező is, a magyarságunk bizonyítékává válik úgy gondolni Brüsszelre, mint az Új Moszkvára, amely nem tankokkal, hanem bankokkal gyarmatosítja a Kárpát-medencét és korlátozza az egységes magyar nemzetállam szuverenitását. (Honnan ismerős e szófordulat? Ja, a román nacionalisták eszköztárából: egységes és megbonthatatlan román nemzetállam...)

Az egyre erősödő EU-ellenes hangok közepette érkezett a kérés a horvátországi Új Magyar Képesújságtól: a dilemmázgató dél-baranyai magyarok tájékoztatására tíz mondatban írjam meg, milyen az élet az EU-ban. (Ugyanis Horvátországban vasárnap szavaztak az állampolgárok az EU-csatlakozásról.) Ezt írtam: „A csatlakozás után mondta egy politikus: annyi változott, hogy a gazdagok személyivel utazhatnak Nyugatra, a gazdák meg nem szekerezhetnek az országúton. Azért több is történt. Városom – igaz, egyedüliként – sok százmillió eurót hívott le a felzárkózásra. A fogyasztási cikkek ára előbb csökkent, majd elkezdett emelkedni. Ma eléri az uniós szintet. A bérek az afrikai államokét. Ha Románia nem EU-tag, az Európai Bizottság és a Valutaalap hagyta volna csődbe menni. Így diktálták, hogy mit kell tenni, s ma egy lépéssel távolabb vagyunk a szakadéktól. Noha kisebbségi jogaimmal nem foglalkozik az EP, az emberiekkel élhetek. Ez sem kevés Balkániában.”
Nem vagyok EU-fórikus, ám nem vagyok EU-szkeptikus sem. Pillanatig sem hittem, hogy egy EP-és képviselő kivívja számunkra az autonómiát, mert tudtam, az is nagy eredmény, ha az EP-ben harminc másodpercnyi felszólalási időt lehet a kisebbségek önrendelkezésére fordítani. Ám előrelépés, hogy tizennégy hónapos előkészítő munka után tegnap mutatták be az Európai Parlamentben a kisebbségi tematikájú állampolgári kezdeményezés tervét, amelyben az RMDSZ partnerei az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója és az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportja. Nem hittem, hogy tejjel mézzel folyó Kánaán lesz itt, németországi bérek és görög munkamorál. De Brüsszel legalább megóvott az állami túlköltekezéstől, amelynek a vége a csőd.
Félő, hogy gondjainkra csupán egy mély és fájdalmas válság a megoldás. Nem árt újra és újra megismételni: a válság hatalomra juttathatja a populistáknál is populistábbakat, akiknek fegyvere a nacionalizmus, az idegengyűlölet lehet. Ettől csak az szabadíthat meg, ha az összeurópai krízist valóban a gazdaságilag is politikailag is egységes, közös vezérlésű Európai Egyesült Államok oldja meg.
Efelé az első lépéseket az állandó euróövezeti pénzügyi stabilitási mechanizmus kidolgozása, elfogadása és alkalmazása jelenti. Előbbi kettőt már megléptük. Az Eufóbiában szenvedők azonnal a szívükhöz kaptak, amikor hétfőn a brüsszeli csúcstalálkozó után bejelentették, a megegyezést 25 tagállam – Nagy Britannia és Csehország kivételével mindenki – elfogadta. Ez az út az Európai Egyesült Államok felé?! – szörnyülködtek a környezetemben élő szkeptikusok, akiknek szkepszise az utóbbi hónapokban egyenes arányban nőtt az identitásféltésből fakadó pánikrohamaik gyakoriságával. E rohamok alatt sokan hisztérikusan hörgik: Lépjünk ki! Lépjünk ki, míg nem késő! A globális verseny és a globális válság szorításában azonban az Európai Unión kívül alig van lélegzetvételi lehetőség. Az uniós gazdasági krízis felszámolása kedvezhet csak a regionális megoldásoknak, s ezekhez tartozik az identitás kérdése is. Források biztosítása nélkül nem működtethető értékőrző és értékteremtő kultúra sem. Ennek a kultúrának a letéteményese és élvezője a középosztály. A középosztály fennmaradása ma a fiatalok foglalkoztatásának, valamint a kis- és középvállalkozások működtetésének a függvénye. Ezeknek támogatására vállalkozik az állandó euróövezeti pénzügyi stabilitási mechanizmus – legalábbis erre utalt a paktum elfogadását követően Herman Van Rompuy egy internetes
S ha ez a gazdasági közeledés egyetlen politikai közösség létrejöttéhez vezet? Majd meglátjuk! Én mindenesetre szurkolok, hogy így legyen, mert úgy képzelem, megnyugtatóbb európai kisebbségnek lenni, mint romániainak.
vélemény
Jobbítandó jóObama elnök áprilisban jelentette be egy új ügynökség létrehozását, a név valahogy így fordítható: Atrocitás Megelőző Ügynökség/Bizottság (Atrocities Prevention Board), s a létesítményt igen találóan a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban az Auschwitzet túlélő Elie Wiesel hitelesítette felvezető beszédében. A diplomáciai testülethez, békefenntartó képződményekhez, emberjogi egyesületekhez, az elnöki benső körhöz, sőt az amerikai pénzvilág gazdasági szankcióképes felső tízezeréhez is közvetlen csatornákkal kapcsolt ügynökség havonta ülésezik, elemez és jelentést bocsát ki. »
Ady András
Veszélyben a vigécekTőkés László feljelentést tesz a róla a közelmúltban megjelent könyv, a Ne vígy minket a kísértésbe szerzője és kiadója ellen, ugyanakkor Demeter Szilárd, az EP-képviselő sajtóirodájának vezetője arról tájékoztatta az egyik napilapot, hogy hasonló lépést terveznek a könyv romániai terjesztőivel szemben is. A sajtófőnök ugyanis „gyomorforgató kampányeszköznek” tekinti a könyv terjesztését, és reméli, hogy akik ezzel foglalkoznak, azok büntetőjogi felelősségük tudatában teszik, mint ahogyan azt is, hogy mindezt nem közpénzből finanszírozzák. »
Székely Ervin
VígéretekVálasztási esztendőkben Románia az ígéret(ek) földjévé változik. A jelöltek, ha már hozzáértésben, szakképzettségben, tudásban, gazdaszellemben – mindezek hiányában – nem tudnak egymással vetélkedni, megpróbálják legalább ígéretekben felülmúlni egymást. És mivel korlátlan jóléttel, feneketlen boldogsággal, amolyan földi paradicsommal a jelöltek mindegyike kecsegtet, igyekeznek hát „sajátos”, „egyedi” fogadalmakat tenni potenciális választóiknak – így már a kampány első napjaiban egészen képtelen, nevetséges ígéretek – mondhatnánk: vígéretek – születtek meg. »
Bogdán Tibor


Hozzászólások
Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.
Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!