Hofi után, szabadon
Bogdán Tibor | 2012-02-05 22:56:45
nyomtat | elküld

Ha nem lennének olyannyira szegények szegény ellenzéki honatyáink, akkor nyilván egyikük sem riadt volna vissza a bátor és egyedülálló gesztustól, és már néhány napja visszaadta volna mandátumát. De nem így történt, mert bár tisztségükről készségesen lemondanának, nem tehetik ugyanezt a vele járó juttatásokról. Márpedig ha ragaszkodni akarnak anyagi előnyeikhez, akkor meg kell maradniuk funkciójukban is. Ilyen kegyetlen a honatyai sors.

Ha nem lennének olyannyira szegények szegény ellenzéki honatyáink, akkor nyilván egyikük sem riadt volna vissza a bátor és egyedülálló gesztustól, és már néhány napja visszaadta volna mandátumát. De nem így történt, mert bár tisztségükről készségesen lemondanának, nem tehetik ugyanezt a vele járó juttatásokról. Márpedig ha ragaszkodni akarnak anyagi előnyeikhez, akkor meg kell maradniuk funkciójukban is. Ilyen kegyetlen a honatyai sors.

A nemzeti liberálisok elnöke, Crin Antonescu például arra szorult volna, hogy barátaitól kérjen kölcsön pénzt lemondását követően. Mindenképpen gerincességére utal az a körülmény, hogy meg sem fordult a fejében: akár kormánypárti kollégáitól is felvehetne némi hitelt, ők ugyanis helyükön maradva továbbra is megkapják juttatásaikat. Pártbeli kollégája, Horea Uioreanu a lemondás esetén felesége pénzéből élt volna, ami ugyan nem szép dolog, de Traian Băsescu menesztése ennyi áldozatot igazán megér – akár az asszony részéről is.

Szóval az ellenzékiek világossá tették, hogy a húsosfazék melletti helyükről lemondva Róbert bácsi konyhájára kényszerültek volna.
Szegény honatyáink lapos pénztárcáira gondolva a szociáldemokraták elnöke, Victor Ponta és nagy kulissza-harcosa, Viorel Hrebenciuc valóságos tékozló fiúnak tűnik, hiszen ők egyből elpallnák az ingyenpénzt: egyikük a SMURD-nak ajándékozná, másikuk pedig árvaházaknak ajánlaná fel. Igaz, ők szociáldemokraták, vagyis baloldaliak, azaz nagyfokú társadalmi érzékenységgel áldotta meg őket a politika. Nem úgy viszont a liberális Ioan Ghise, aki képtelenségnek tartotta azt, hogy az ember elajándékozza azt az összeget, amiből meg kell élnie.

A testületi ellenzéki lemondásból végül – amint arra rizikómentesen fogadni lehetett volna – semmi sem lett, tekintettel ellenzéki parlamenti politikusaink nyomorúságos anyagi helyzetére. Így aztán a lemondásnál valamivel enyhébb következményekkel járó sztrájkról is lemondtak, és helyette az igazán eredeti, mélyferentari román megoldást, a „parlamenti tiltakozást” választották. Ezzel megőrzik minden juttatásukat, ráadásul dolgozniuk sem kell.

És megkönnyebbülhet a szociáldemokrata Ioan Damian is, aki keservesen összekuporgatott spórolt pénzét élte volna fel a lemondás esetén. Mintha csak ismerte volna Hofi Géza akkor keletkezett mondását, amikor reggel kilencig szesztilalmat vezetettek be Magyarországon. Az utolérhetetlen humorista ennek kapcsán jegyezte meg: akinek nincs otthon annyi piája, hogy kilencig kibírja – az száradjon ki!

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Jobbítandó jó

Obama elnök áprilisban jelentette be egy új ügynökség létrehozását, a név valahogy így fordítható: Atrocitás Megelőző Ügynökség/Bizottság (Atrocities Prevention Board), s a létesítményt igen találóan a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban az Auschwitzet túlélő Elie Wiesel hitelesítette felvezető beszédében. A diplomáciai testülethez, békefenntartó képződményekhez, emberjogi egyesületekhez, az elnöki benső körhöz, sőt az amerikai pénzvilág gazdasági szankcióképes felső tízezeréhez is közvetlen csatornákkal kapcsolt ügynökség havonta ülésezik, elemez és jelentést bocsát ki. »

Ady András
Veszélyben a vigécek

Tőkés László feljelentést tesz a róla a közelmúltban megjelent könyv, a Ne vígy minket a kísértésbe szerzője és kiadója ellen, ugyanakkor Demeter Szilárd, az EP-képviselő sajtóirodájának vezetője arról tájékoztatta az egyik napilapot, hogy hasonló lépést terveznek a könyv romániai terjesztőivel szemben is. A sajtófőnök ugyanis „gyomorforgató kampányeszköznek” tekinti a könyv terjesztését, és reméli, hogy akik ezzel foglalkoznak, azok büntetőjogi felelősségük tudatában teszik, mint ahogyan azt is, hogy mindezt nem közpénzből finanszírozzák. »

Székely Ervin
Vígéretek

Választási esztendőkben Románia az ígéret(ek) földjévé változik. A jelöltek, ha már hozzáértésben, szakképzettségben, tudásban, gazdaszellemben – mindezek hiányában – nem tudnak egymással vetélkedni, megpróbálják legalább ígéretekben felülmúlni egymást. És mivel korlátlan jóléttel, feneketlen boldogsággal, amolyan földi paradicsommal a jelöltek mindegyike kecsegtet, igyekeznek hát „sajátos”, „egyedi” fogadalmakat tenni potenciális választóiknak – így már a kampány első napjaiban egészen képtelen, nevetséges ígéretek – mondhatnánk: vígéretek – születtek meg. »

Bogdán Tibor