keresés

Hétköznapi rasszizmus

Állítólag a Jobbik látványos előretörésének egyik magyarázata a megoldatlan cigánykérdés. Húsz év eltelt a rendszerváltás óta, felnőtt egy teljes generáció, amely berendezkedett a társadalom szélén a bűnözésből és segélyekből való megélésre. Ezt tanulta a munkanélküli szüleitől. Nem tűrhetjük tovább, majd a Jobbik rendet fog itt tenni.

Amikor a köztünk élő kisebbség kérdése szóba kerül, elő szoktam hozakodni a romániai magyarság kérdésével. Érintettségünk fordított irányú, ám nem minden tanulság nélkül való. Mert az átlagromán fel tud sorolni, mondjuk, tíz magyar nevet Markótól Bölöniig meg Dancs Annamaritól Szabó Gabiig olyanokat, akik a maguk területén dicsőséget termelnek Romániának, miközben megmaradtak magyarnak.

Ezen túl látják a népesség másik szélét, a „fejszével támadt a saját apjára” típusú bulvár híradásokat, amelyekben a primitív elkövető még csak románul sem tud, feliratozni kell a beszédét. A média ingerküszöbét a teljes népesség két legszéle éri el, s a közvélemény ezek segítségével erősödik meg előítéleteiben.

Magyarországon a kétosztatú politikai berendezkedés ugyanígy a cigányság két peremét látja, s használja érvként. Van a népművész, európai módon élő, mondhatnám asszimilálódott cigányság, és van a mélyszegénység. A kettőnek édeskevés köze van egymáshoz, ámde míg a romániai magyarság egy jó román nyelvtudással el tud tűnni a többségi tengerben, a cigányságnak ez nem megy.

A Jobbik radikális megoldási javaslatai és a hozzá kapcsolható Gárda mindenképpen a bennünk lakozó legrosszabb indulatokkal számol, nem eredménytelenül. Ez a szemlélet egységes masszának látja a kisebbséget, ugyanúgy, mint a liberálszociális megközelítés, amelynek csődje az elmúlt húsz év – csak módszereikben és megoldási javaslataikban különböznek.

Egyik csendőrséggel, megfélemlítéssel szorítaná őket a becsületes, a többség által elfogadott normák megtartására, a másik vádolja a társadalmat vaksággal, az együttérzés hiányával.

S ezekben a megközelítésekben végtelen egyszerűsítéssel összekeverednek az emberi sorsok. Összességében nézve egy hétszázötvenezres vagy másfélmilliós kisebbség, bármennyire is kézenfekvő, nem formálható, alakítható, irányítható és kezelhető egyforma eszközökkel.

Gazdasági válságok idején pedig, történelmi tapasztalat, csínján kellene bánni az indulatokkal, mert könnyen túlcsapnak gerjesztőjének szándékain. S akkor úgy járunk, mint a bűvészinas, aki elő tudta parancsolni a szellemeket, de megállítani már nem volt képes őket.

  vélemény