keresés

Fúj a misztrál

Az éppen dúló orosz-francia közeledést figyelve, még mondja valaki, hogy a történelem nem ismétli önmagát, s a néhai szövetségek, barátságok, filiák és fóniák nem visszatérő jellegűek, még ha közben a nemzetközi „politikai piac” szükséglete, kínálata évszakonként módosul is. Az oroszok Nagy Péteres franciabarátságát Napóleon moszkvai háztűznézése sem tudta elhamvasztani, az első világégés Antant-szerelme és a második világháború közös náciellenes tábora pedig végképp nem ártott a Párizs-Moszkva kapcsolatoknak. Még a hidegháborút is eléggé hideg fejjel vették a felek.

Átugorva a pre- és poszt-jelcini időszakot, a Putyin-periódust, máris ott vagyunk a Medvegyev és Sarkozy közti heves széptevés közepén, amelynek eredménye orosz részről nagy vásárlás és még nagyobb eladás lehet.

Az egyébként keleti diszkrécióval egymást fűrészelgető két orosz államfő (szándékos elírás) egyszerre jött rá, hogy Oroszországban még nem aggasztó mértékben, de beütött a kormányellenes tüntetések hatalomsorvasztó divatja. Így lett már ellenzéki fellegvár Kalinyingrádból, de szóba jöhet Moszkva, Irkutszk, vagy Szamara, és a Putyin-ellenes „lázongások” szelétől a kevésbé keménynek látszó, de ugyanolyan pressziós-hatalompárti Medvegyev is tarthat. Rosszijában ugyanis könnyen alkalmazódik a generalizáció elve.

A mindenkori kormány egyik lehetősége, amellyel a népi elégedetlenséget lefedőzheti: a hatalmat és megbízható erőt sugalló hatásvadászat, amelynek megnyilvánulása a hadsereg építése, szépítése. Jót tesz a büdzsének, a külcsínnek, de hasznos a birodalmi orosz érzület hazafiassá izzításában is. Esetleg a honi hadsereg nem nézi túl jó szemmel a francia Mistral helikopterhordozó vásárlását, hisz gyilkolhatták volna azt a pénzt a hazai hadiiparba is, de mindenképpen ez jelentené az előbb említett nagy vásárlást.

A francia-orosz gáztranzakciók pedig a még nagyobb eladást, és ez ellen józan ember nem kapálózik. Főleg, ha a józan embernek nem kell azzal számolnia, hogy az egyelőre oroszbarátnak tűnő ukrán Janukovics beleszimatol majd az Európa felé szállított gázba, és legfőképpen, ha a Balti-tenger alá építik majd az Északi Áramlatot.

A fontos európai külkapcsolatok tehát sínen vannak, már csak a régión belüli sínpárokkal lehet némi gond. Így kérdés, hogy az ukrán államelnök, aki még nem akarja elismeri a szakadár államokat, Abháziát és Dél-Oszétiát, vagy aki titokban folytatná Ukrajna közelítését a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, mennyire felel majd meg a pro-orosz Janukovicsról alkotott fantomképnek.

  vélemény