keresés

Eső előtt, eső után

Emlékszünk: igaz, hogy az osztrák Jörg Haider szélsőjobboldali nyomulására Európa reagált valamelyest, de később újra megtalálta a maga kényelmét, inkább szemet hunyt a közép- és kelet-európai nacionalista nyomulásra, közömbösségével akaratlanul is majdnem egyet fújva a kisebbségeket nyomorgató, eközben napról napra erősödő szélsőjobbal, mintsem hogy figyelembe vegye a térségből Brüsszelbe küldött kisebbségi politikusok számtalan figyelmeztetését.

Azután is nagyobb részt hallgatott Berlusconi szabadcsapatainak idegengyűlölő hőbörgéseiről, romafóbiájáról, az illegális bevándorlók mellett a román és a bolgár uniós polgárok meghurcolásáról, valamint a sajtó és az igazságszolgáltatás tekintélyének cinikus megkérdőjelezéséről, vagyis egy sor aggasztó szélsőjobbos megnyilvánulás sem indította tiltakozásra a masszív európai demokráciák vezetőit.

Mivel kárából alig vagy egyáltalán nem tanul, Európa folyton az „eső után köpönyeg” jelenségével szembesül. Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke most sajnálja a szélsőjobb előretörését, ám reméli, hogy annak pártjai nem lesznek képesek önálló frakció alakítására.

Az EP elnöke most sem mondott sokat, maradjunk annyiban, hogy egy ilyen állásfoglalás Európa nyugati részében természetesnek számít, az viszont az EU szemében már szinte mellékesnek tűnik, hogy a szélsőséges pártok előretörése milyen hatást gyakorol a törékeny demokráciákban élő kisebbségekre. Mondjuk azt, hogy ők nem a bőrükön érzik?

Közép- és kelet-európai viszonylatban is a legnagyobb „pofára esést” a magyarországi Jobbik sikeres szereplése okozta, természetesen azzal a levegőben lógó, de megválaszolatlan kérdéssel, mit hozhat a magyar szélsőjobb erős térnyerése Magyarországon és a Kárpát-medencében. Minthogy a magyarországi demokratikus pártok végül felismerték a kérdés fontosságát, igyekeznek válaszolgatni, sőt egymásra is ujjal mutogatni, viszont kevésbé hangoztatják idáig vezető saját felelősségüket.

Lendvai Ilikó drámaian meglepődött a Jobbik előretörésén, a nép kiábrándulásával indokolta a szélsőjobb kelet-magyarországi térnyerését, ám arról már értekezni kevesebbet akart, mégis mi okozta a drámai fordulatot, amely a magyar gazdaság és társadalom erőteljes lecsúszásával új politikai erőviszonyok átrendeződéséhez vezetett.

Akárcsak Lendvai, Fodor Gábor is erősen meg van lepődve, a liberális párt csúfos bukását magyarázva óriási önellentmondásba keveredett, amikor a választások másnapján azt mondta, hogy aznaptól egészen más, mint amilyen előzőleg volt Magyarország. Ezt fölösleges volt mondania tudatában annak, hogy a folyamat nem az előző néhány hónapból táplálkozott, hanem egy több éves kudarcos politika eredménye.

Hogy arra kérte a demokratikus pártokat, a magyar rendszerváltás és a magyar alkotmány értékeinek megvédése érdekében fogjanak össze az előretörő radikalizmus és kirekesztés ellen, alig több, mint Pöttering nyilatkozata, hiszen aki eső előtt vett köpönyeget, úgy szavazott, aki pedig hagyta magát áztatni, az ezután is ázni fog, mígcsak egyszer fázni kezd.

A Jobbik előretörése miatt mindenekelőtt a Fidesznek kell felelősséget vállalnia, a következőkben megtenni azokat a lépéseket, amelyek marginalizálják a szélsőjobbot, hiszen biztosan elmondható, hogy a Jobbik szavazótábora nagyrészt a régi MIÉP-esekre és a Fidesz jobbszélére osztható.

Kétségtelen, a szélsőjobb fideszes megfékezésére vannak biztató jelek is. Amikor Vona Gábor Jobbik-elnök úgy nyilatkozott, hogy pártja kész az utcára menni a választások előrehozataláért (ennyit egy újdonsült politikai erő demokráciaérzékéről), a Fidesz úgy reagált, hogy az ország gondjait nem az utcán, hanem a parlamentben kell megoldani. Sőt, Orbán Viktor – még az EP-választások előtt – nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy a Fidesz kormányzásra készül, s a Jobbik az ellenfele.

A biztató jelekhez csapódóan már csak hatalmi játszma kérdése, hogy ha a Fidesz érdekelt lesz a kétharmados parlamenti többségében és a kétpártrendszerben, akkor kénytelen lesz a kispártokkal is (le)számolni. Eszközökben, mint tudjuk, nem szűkölködik.

  vélemény

porta világ pénz kütyü