keresés

A politika kapitulációja
A politika behódolása a gazdaság előtt magát a demokratikus intézményrendszert is összeomlással fenyegeti.

A 3sat nevű német-osztrák-svájci kulturális tévéadó Teleakadémia című vasárnap reggeli műsorában, prof. dr. Heiner Flassbeck, a genfi székhelyű UNCTAD (azaz az Egyesült Nemzetek Kereskedelmi és Fejlesztési Intézetének) neves közgazdásza elgondolkodtató előadást tartott.

Alaptétele az volt, hogy a jelenlegi gazdasági válság nem a piacgazdaság válsága, ahogy azt sokan vélik, épp megfordítva, a válságjelenségek éppen abból erednek, hogy a piac önszabályzó mechanizmusait az állami beavatkozás nem engedi érvényesülni.

Egy egész sereg termék esetében az árakat már réges-rég nem a kínálat és a kereslet ingadozásai, hanem a világgazdaságban vezető szerepet játszó energetikai és a hozzájuk kapcsolódó autóipari vállalatok profitmaximalizáló törekvései határozzák meg. A legjelentősebb példa az olajár, melynek alakulása semmiféle összefüggésben nem áll a reálgazdaság folyamataival.

Az olajárat, amint azt a napihírekből is tudhatjuk különböző nemzetközi intézmények, az olajkitermelő országok szervezetei, a nemzetközi pénzintézetek illetve az egyes államok pénzügyi intézményei határozzák meg. A társadalom valóságos szükségleteitől nagyrészt függetlenedett profitmaximalizálási törekvések, a gazdaságpolitika mind hangsúlyozottabban vállalati logikája pedig már önmagában is súlyosan megzavarhatja a reálgazdasági folyamatokat.

Az előadó szerint a társadalom igényeihez igazodó banktevékenység, amely főként abban nyilvánulna meg, hogy a bankszektor a gazdaság szereplőinek rendelkezésére bocsássa a vállalkozások beindításához és működtetéséhez szükséges pénzeszközöket, s így gyakorlatilag a reálgazdaság jövedelmeiből részesülve tartsa fenn önmagát, az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult a pénzgazdálkodással s a mögötte álló spekulatív tőkével szemben. Az utóbbi azonban a reálgazdasági folyamatoktól szintén függetlenítette magát.

A szerző tavaly megjelent, Kudarc – Amikor a politika kapitulál a gazdaság előtt című könyvében, úgy véli, hogy a neoliberalizmus állítólag „gazdaságbarát” politikája a világgazdaságot, s benne előkelő helyen a németet, a csőd szélére juttatta.

A politikusok szisztematikusan álproblémákkal bajlódnak, ahelyett, hogy a nemzetgazdaság mint sajátos rendszer problémáira összpontosítanának. Hiányzanak azok az alternatív megoldási javaslatok, amelyek vitája lehetőséget teremthetne a gazdasági rendszer sajátos ellentmondásainak feltárására és távlati orvoslására. Sőt, a politikusok a sajátosan vállalati, profitmaximalizálásra beállított gondolkodásmódot mindenhatónak vélt államszervezési elvvé alakították.

Eközben pedig zavartalanul folytatódott a reálgazdaságot fenntartó banktevékenységnek a pénzgazdálkodással, a pénzügyi spekulációval való helyettesítése.

Annak ellenére, hogy Izlandot és Magyarországot egyértelműen a „pénzügyi kaszinó”, a svájci frank és a nemzeti valuták árfolyama között fenntartott mesterséges különbségek juttatták csődbe, illetve csőd közeli helyzetbe, ennek a ténynek a kimondásától a politikusok az Európai Unió szintjén is szisztematikusan elzárkóznak.

A politikának a gazdaság előtti, egészen pontosan a gazdasági élet domináns résztvevői előtti behódolása magát a demokratikus intézményrendszert is összeomlással fenyegeti, a politikát a gazdaság puszta kiszolgálójává teszi, s teljességgel elhomályosítja annak tulajdonképpeni funkcióját, vagyis azt, hogy a piacgazdaság játékszabályainak tisztasága fölött őrködjön. A piacgazdaság önszabályozó rendszer, az önszabályozás azonban csak akkor érvényesülhet, ha a gazdasági élet résztvevői maguk is az egyenlőség, testvériség, szabadság (azaz a demokrácia) alapelveit tiszteletben tartva vetélkedhetnek egymással.

Ha a rendszer valakiket másokkal szemben előnyös helyzetbe hoz, az önszabályozás csupán megkésve és mind nagyobb áldozatok (azaz fájdalmasabb válságok) árán érvényesülhet, mert a léggömböknek, amelyeket a rendszer továbbra is zavartalanul ereget, előbb-utóbb mindenképpen ki kell majd pukkanniuk.

És minél nagyobbakra dagadhatnak, annál rombolóbbak lesznek a pukkadással járó lökéshullámok is.

  vélemény