keresés

A naplóírás rejtelmei

Akkoriban lejöttem a hajóról, akkor elhatároztam, hogy naplót írok. Ez akkor úgy volt, hogy előzőleg leereszkedőn csevegtem egy utassal, mert akkor már felvettem a sors akaratából nevelő lett halottnak néhai ruháit...

Mindegy. Szóval. A fő, ahogy mondani szokják, a szépirodalom. (...) Akkor kisült egy nagy marhaság. Mert a sors kifürkészhetetlensége következtében kifolyó halottnak ruháit megfelelőre átalakíttattam egy szabóval. (...) Ki hitte volna egy ekkora nagy megboldogultról, hogy kis nyaka van ingben? A kis nyaka van ingben? A kis nyak az ingét, az ingének, ingnyakának. Alighogy megfulladtam tőle. Ebből. Ettől. És még a cipő. Olyan óriási ember, és nem ment rám. Rá. A cipő rá a lábamra nem ment.

Ezzel szemben állt a nadrág. Azt burnusznak csavarhattam volna magam köré, mint az arabok, miután már benne voltam. Akkor ezt a szabó átalakította. De már a kalap karimája a vállamig ért. Azt kézbe vittem. Őfelsége a sors kegyelméből pénzt is adott, és mondta, hogy kiszálláskor majd keressem Gomperez hídlakót. Hídalvót... Higadolt... Ez spanyol cím, de nem is kell keresni, mert ők figyelik, hogy hol száll le az Irving, aki én vagyok, a király.

Ez nem könnyű dolog az ilyen naplóírás, de majd belejövök, mint úrifiú a pofozkodásba.

Előzőleg még társalgottunk őfelségével, mert szerett velem társalgani, gozni, logni (ez a jó!)
– Magának érdekes élménye lesz – mondja ő.
– Előre örülök – mondom én. – Szeretem az élményeket. Legutóbb Kairóban volt ilyen, de mind a három sofőr felépült.

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

  vélemény