keresés

A Fügefa

A Magasztos szólt:

Mondják, hogy van egy gyökerével felfelé, ágaival lefelé álló, örökkévaló Fügefa; levelei a Védák.

Ágai lefelé és felfelé nyúlnak, a hármas jellegből sarjadnak, hajtásai az érzékbenyomások, míg gyökerei lefelé elágaznak és a tettekhez bilincselik az emberek világát.

Ennek alakját senki sem fogja fel így a földön, sem végét, sem kezdetét, sem fennállását. E szívós gyökerű fügefát a szenvtelenség kemény fejszéjével döntsd ki.

Azután keresd azt az utat, amelyen elindulva nincs több visszatérés: “Ahhoz az ősi Lélekhez igyekszem, akiből a létezés valaha kiáradt”.

Akik dölyföt-balgaságot levetkőznek, ragaszkodás hibáját legyőzik, örökké a Legfelső Szellem felé fordulnak, vágyakat felejtenek, öröm-bánat ellentét-párjától megszabadulnak, azok tévedhetetlenül eljutnak arra az örök helyre. Nem a Nap világít ott, nem a Hold és nem a tűz, ahonnét nem tér vissza az oda jutó; ez az én legfelső székhelyem.

Énemnek egy örök része az élők világában az élők lelkévé válik, és magára ölti az anyagból az öt érzéket és a gondolkozást.

Midőn a lélek egy testbe költözik vagy távozik belőle, ezeket magával viszi, mint szél az illatot, úgy megy tovább előző helyéről.

Ő kormányozza a hallást, látást, tapintást, ízlelést, szaglást és gondolkozást, s használja ezeket az érzékeket.

De akár benn van, akár távozik, akár élvezi ezeket, a balgák nem látják, mert a hármas jelleg rátapad; csak a tudás szeme látja meg.

Bhagavad-gítá. A Magasztos Szózata. Prózára fordította Vekerdi József

  vélemény