keresés

A felszín alatt
Fél kézen meg lehetne számolni, a székelyföldi megyék, települések vezetőségei hányszor tekintettek a hegyeken túlra.

Sok visszaemlékezés látott napvilágot ezekben a napokban Marosvásárhely fekete márciusáról, és talán majd a hátteret feltáró, egykori dokumentumokat is mentesítik a titkosítás alól, hogy részleteiben is kiderüljön: a korabeli politika, a hadsereg és a titkosszolgálatok milyen megrendelések alapján cselekedtek.

Az élesebben fogalmazó magyar és román rendezvények egy-két hét alatt elcsituló médiavisszhangjain túl azonban jóval kevesebb szó esik arról, hogy az utóbbi két évtizedben a felszín alatt miként alakult az erdélyi román-magyar együttélés, és amint a témakör véletlenül szóba jön, rendszerint meg is reked két közhely között.

Az egyik: a hétköznapi életben a románok és magyarok jól megértik egymást. A másik: feszültséget mindig a román és magyar vezetők teremtenek, mivel olykor nacionalista felhangokkal igyekeznek megszilárdítani önmaguk vagy politikai alakulataik helyzetét. Mindkettő azonban meglehetősen leegyszerűsítő magyarázat, hiszen az utóbbi két évtized politikai-gazdasági-társadalmi változásai, Románia európai nyitása jóval összetettebbé alakította a hazai román-magyar viszonyt, tanulmányozása pedig megérne nem csupán néhány nyilatkozatot, hanem sok-sok, mélyreható szociológiai vizsgálatot földrajzi térségektől, települési jellegzetességektől és a népesség összetételétől függően.

A Székelyföldön például jól megfigyelhető, hogy a magyar és román közösség egymástól meglehetősen nagy mértékben elzárkózott, az elszigetelődés pedig túlmutat azokon a fogyasztói társadalom behatolásával együtt járó folyamatokon, amelyek az egykori székely szomszédságokat is egyre inkább szétbontják és önmagukba zárják.

A székelyföldi kisvárosokban rendszerint más tereken sétálgatnak, más kocsmákba, vendéglőkbe és cukrászdákba járnak, más üzletekben vásárolnak a románok és a magyarok, az is jól észrevehető, hogy azokban a pénzügyi és más jellegű intézményekben, vállalkozásokban, ahol román vagy magyar a vezető, az alkalmazott munkaerő nagy vonalakban követi az etnikai jelleget, és alighanem azt is fél kézen meg lehetne számolni, hogy mondjuk egy-egy székelyföldi város román és magyar elméleti középiskoláinak diákjai, tanárai az utóbbi tíz esztendőben hányszor találkoztak valamilyen közös rendezvényen.

Úgy tűnik, a társadalmi folyamatok a közömbös egymásmellett élés fele mutatnak és felülírják mindazokat az értelmiségi törekvéseket, amelyek egymás kultúrájának, hagyományainak jobb megismerésében, az irodalmi fordításokban, román szerzők magyar lapokban való megjelentésében és magyar vonatkozású hírek román nyelvű összefoglalójában, vagy éppen a közös, román és magyar civil szervezetekben látták a jövőt.

Az elszigetelődés más vonatkozásokban is érződik: azt is fél kézen meg lehetne számolni, a székelyföldi megyék, települések vezetőségei hányszor tekintettek a hegyeken túlra, hogy megnézzék, közvetlenül a szomszédban miként oldottak meg bizonyos fejlesztési kérdéseket, akár hazai, akár uniós pályázatokkal kapcsolatosan, mint ahogyan az is ritkán történik meg, ha éppen nincsen valamiféle határvita, hogy a megyevezetők keletről ugorjanak át nyugatabbra egy kis eszmecserére.

Az elszigetelődésnek számos érdekes következménye van, amelyek közül csupán egy kevésbé láthatót említek: a székelyföldi magyar tanulók rendszerint a múltkeresésben jeleskednek és szinte kizárólag magyarországi kapcsolatokat ápolnak, miközben a román középiskolások részt vesznek szinte minden európai programban, és a legkülönbözőbb nyugat-európai országokban végeznek szakmai gyakorlatot.

Mindennek fejtegetni lehetne a következményeit és arról is sokat lehetne beszélni, az egymásról kialakított kép tekintetében történt-e valamiféle elmozdulás, hiszen 1989 után már felnőtt egy új nemzedék, amelyhez annak idején olyan szép reményeket fűztünk.

Úgy tűnik, sok víznek kell még lefolynia a romániai folyókon, hogy a hazai román-magyar együttélés olyan természetessé váljon, mint Európa nyugati felében a különböző népek életvitele. De harsány nagygyűlések ide vagy oda, a marosvásárhelyihez hasonló áradás remélhetőleg soha többé nem következik be.

  vélemény