Kis erdélyi magyar megegyezés
Székely Ervin | 2009-02-04 07:22:18
nyomtat | elküld

Nem tudom, észrevették-e, ahogyan Markó Béla és Tőkés László pénteki marosvásárhelyi találkozója még koreográfiájában is eltért az eddigiektől.

Nem tudom, észrevették-e, ahogyan Markó Béla és Tőkés László pénteki marosvásárhelyi találkozója még koreográfiájában is eltért az eddigiektől. Jómagam arra számítottam, hogy a felek előbb szakértői szinten találkoznak, és (legalább) négypontos napirendet javasolnak, amelyen szerepelne az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum ismételt megalakítása (hatáskörökkel, szabályzattal, a reprezentativitás szigorú megkövetelésével, comme il faut), aztán lenne valami autonómiastratégia (merthogy anélkül egy tapodtat sem önépítkezhetünk), amelynek kidolgozására munkacsoport alakulna a már létrehozott EMEF-ből, csak azután következnék az össz- és színmagyar Cselekvési program (amelyet a már elfogadott stratégiából bontana ki egy másik, külön e célra felingerelt munkacsoport), és végül ez utóbbi szegletében valahol megjelenne az EP-választási lista kialakítására vonatkozó egyeztetés és közös fellépés a romániai magyarság hatékonyabb európai érdekvédelme érdekében.

Aztán a sajtónak a közös lista összetételére vonatkozó inzisztens rohamaira a politikusok lemosolygón kijelentenék, hogy ugyan már, hol van az még, nevekről nem is tárgyaltunk, egyelőre az elvek a fontosak. Ha ezekben sikerül egyezségre jutni, akkor majd gondolkodhatunk személyeken is, de hangsúlyozni szeretnék, hogy ez másodlagos kérdés.

És aztán kellett volna jönnie egy újabb találkozónak, és egy még újabbnak, amelyekről semmi nem szivárog ki a nyilvánossághoz, csak az, hogy most már tényleg nagyon közel a megegyezés (mondanom sem kell, hogy csakis az elvekről), legvégül pedig jönnie kellett volna Szász Jenőnek – és ezzel vége is lett volna a találkozóknak, mindenki ment volna a maga útján, persze az is kiderült volna, hogy Tőkés Lászlónak minden felajánltatott, amit csak akart, de visszautasította.

Szóval ez lett volna a természetes forgatókönyv, amelyről tudósításaimat már előre meg is írtam, hogy ne kelljen velük bajlódni, amikor majd eljátsszák, erre fel dobhatom a kukába, mert puff: semmi az elvekről, Tőkés az RMDSZ-lista első helyét kapja, igaz, elfogadásán – az illendőség kedvéért is – még gondolkodik.

A formaságok mellőzése és a nagy sietség mögött, azt hiszem, a Zöldek – Európai Szabad Szövetségének europarlamenti képviselője, Tőkés László kétségbeesettségét kell keresni. Tiszteletkörök helyett már több mint öt hónappal a június 4. és 7. között esedékes választások előtt biztosra akar menni. Merthogy ha ismét függetlenként indul, fölöttébb kétséges, hogy másodszor is mandátumhoz jutna.

Kiderült ugyanis, hogy az elmúlt több mint egy év alatt a püspök-politikus semmit nem tett azokért, akiknek bizalmát elnyerte. Honlapján több mint tízéves újságcikkek adnak hírt a politikus elmúlt másfél éves tevékenységéről, amelyekből megtudhatjuk, miként verekedett meg vitézül a belső ellenséggel (amelynek keresése, megtalálása és nyilvános kivégzése az RMDSZ egykori tiszteletbeli elnökének kizárólagos elfoglaltságát képezte), de semmit nem tudunk meg arról, hogy milyen europarlamenti kezdeményezések fűződnek a nevéhez, amelyek a romániai magyarság vagy a vranceai, neamţi esetleg vaslui-i több ezer román javát szolgálták volna (utóbbiak tudvalévőleg több ezer szavazattal segítették a püspök megválasztását).

Esetleges visszalépése a politikából, személyiségét ismerve, elképzelhetetlen, hiszen minden megnyilatkozása politikus, polemikus (és többnyire problematikus). Ugyanakkor nem tehetné meg, hogy otthagyja azt a sok kis alternatív magyar szerveződést, amely az ő tekintélye nélkül oldott kéveként hullana szét. Akkor inkább vissza az RMDSZ-be (ahonnan egyébként úgy tudom, sohasem lépett ki). Csakhogy ennek ára van.

Be kell állni az RMDSZ ernyője alá, frontembere kell lenni a „gazemberek és balekok” szövetségének, azoknak, akik „román versenypárttá degradálták nemzeti érdekképviseletünket”. Kemény dió, de a magyarságáért megteszi az ember.

Őszintén szólva azonban nem szeretnék a püspök-politikus hívei közé tartozni. Nehéz lenne végignézni, mint hajtja az RMDSZ jármába fejét, hogy új barázdát szántson Szász Jenő és Traian Băsescu homlokára.

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Jobbítandó jó

Obama elnök áprilisban jelentette be egy új ügynökség létrehozását, a név valahogy így fordítható: Atrocitás Megelőző Ügynökség/Bizottság (Atrocities Prevention Board), s a létesítményt igen találóan a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban az Auschwitzet túlélő Elie Wiesel hitelesítette felvezető beszédében. A diplomáciai testülethez, békefenntartó képződményekhez, emberjogi egyesületekhez, az elnöki benső körhöz, sőt az amerikai pénzvilág gazdasági szankcióképes felső tízezeréhez is közvetlen csatornákkal kapcsolt ügynökség havonta ülésezik, elemez és jelentést bocsát ki. »

Ady András
Veszélyben a vigécek

Tőkés László feljelentést tesz a róla a közelmúltban megjelent könyv, a Ne vígy minket a kísértésbe szerzője és kiadója ellen, ugyanakkor Demeter Szilárd, az EP-képviselő sajtóirodájának vezetője arról tájékoztatta az egyik napilapot, hogy hasonló lépést terveznek a könyv romániai terjesztőivel szemben is. A sajtófőnök ugyanis „gyomorforgató kampányeszköznek” tekinti a könyv terjesztését, és reméli, hogy akik ezzel foglalkoznak, azok büntetőjogi felelősségük tudatában teszik, mint ahogyan azt is, hogy mindezt nem közpénzből finanszírozzák. »

Székely Ervin
Vígéretek

Választási esztendőkben Románia az ígéret(ek) földjévé változik. A jelöltek, ha már hozzáértésben, szakképzettségben, tudásban, gazdaszellemben – mindezek hiányában – nem tudnak egymással vetélkedni, megpróbálják legalább ígéretekben felülmúlni egymást. És mivel korlátlan jóléttel, feneketlen boldogsággal, amolyan földi paradicsommal a jelöltek mindegyike kecsegtet, igyekeznek hát „sajátos”, „egyedi” fogadalmakat tenni potenciális választóiknak – így már a kampány első napjaiban egészen képtelen, nevetséges ígéretek – mondhatnánk: vígéretek – születtek meg. »

Bogdán Tibor