Több, mint jószomszédi viszony
Interjú Bogár Ferenccel, Magyarország bukaresti nagykövetségének külgazdasági attaséjával
Antal Erika | 2010-12-21 15:39:43
nyomtat | elküld

A román-magyar gazdasági kapcsolatoknak lassan sikerül megfordítaniuk a válság által okozott csökkenő mutatókat, annyira, hogy a kereskedelmi forgalom már az idei év elejétől folyamatosan egy 15-20 százalékos növekedési pályára állt. Bogár Ferenc magyar külgazdasági attasé szerint a magyarországi cégek épp a recesszió hatására kezdtek el élénkebben érdeklődni a romániai piaci lehetőségek iránt.

Ön a Nemzetgazdasági Minisztériumot képviseli a követségen belül, illetve a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Ügynökséget, jelenlegi nevén az ITDH-t. Miben áll gyakorlatilag egy külgazdasági attasé feladatköre?

– Az államközi minisztérium közötti kapcsolatok kezelésén túl a magyar cégek piacra jutását, vásári megjelenését, illetve tőkebefektetési szándékait segítjük általános információkkal, tanácsadással. Emellett az erdélyi nagyvárosokban megtalálható vidéki irodáinkon keresztül helyi információkkal is szolgálunk az érdeklődő befektetőknek. A kinevezésem öt évre szól, ugyanis általában ennyi időre szól egy ilyen megbízatás.

Hogyan jellemezné általában a Románia és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatokat?

– Ezen a területen hagyományosan kitűnő és nagyon élénk az együttműködés a két ország között. Természetesen a gazdasági válság ezeket is érintette – főként a kereskedelmi forgalmat –, de a 2009-ben tapasztalható visszaesés mégis egy elfogadható szinten maradt. Mivel a recesszió átlagosnak volt mondható, az alacsonyabb mutatók sem rontottak kereskedelmi partnerségünkön. Ennek alapján Románia esetében Magyarország egyike az öt legfontosabb partnernek – és hasonlóan, Budapest számára Bukarest is az első tíz között szerepel. Sőt, ha csak a magyar exportot nézzük, Románia az ötödik helyen áll.

Sikerült a gazdasági válságnak „beleszólnia” ebbe az együttműködésbe?

– A válság előtt, 2008-ban a második legnagyobb exportpiacunk volt Románia, ami jelzi, hogy ezek a kapcsolatok túlmutatnak egy egyszerű jószomszédi viszonyon. Kapcsolatrendszerünk igen sokrétű és nagyon dinamikusan fejlődött, annyira, hogy a tavalyi csökkenő tendencia teljesen megfordulni látszik.

A kereskedelmi forgalom már az idei év elejétől folyamatosan egy 15-20 százalékos növekedési pályára állt, tehát úgy néz ki, hogy a gazdaság szereplői, a cégek magukra találtak a válság után. Megítélésem szerint éppen a válság hatására, illetve a válság ideje alatt volt tapasztalható a magyar cégek érdeklődésének növekedése a romániai piaci lehetőségek iránt.

Melyek azok a gazdasági ágazatok, amelyek prioritást élveznek?

– Románia európai uniós csatlakozása után a mezőgazdasági és élelmiszeripari szektorok futottak fel látványosan, miután itt megszűntek azok a korlátozások, amelyek visszafogták a forgalmat és ezt a magyar cégek nagyon jól ki tudták használni. Ugyanakkor az építőipar és a környezetvédelmi beruházások területe teljesítettek nagyon jól.

Bogár Ferenc

Fotó: Antal Erika

Romániában általában Bukarest és környéke a legvonzóbb a külföldi befektetők számára. Magyarországi vállalkozások esetében beszélhetünk-e egy hangsúlyosabb erdélyi irányultságról? Létezik-e olyan tendencia, mely szerint például Székelyföld vonzóbb lenne, mint a román főváros?

– A magyar cégek számára az erdélyi vagy határmenti területek alapvetően nagyon jó ugródeszkát jelentettek a romániai piaci terjeszkedésük szempontjából, hiszen ezek egyrészt logisztikai szempontból könnyebben elérhetőek, másrészt a nyelvi azonosságnak köszönhetően megkönnyítik a kapcsolattartást. Ebből kifolyólag azt tapasztaljuk, hogy sok cég úgy kezdi kapcsolatépítését, illetve a piacralépését Romániában, hogy először az erdélyi területeken próbálja megvetni a lábát, hogy az ottani tapasztalatok és a kialakuló üzletmenet alapján terjeszkedhessen tovább az országban.

Persze vannak azért olyan cégek, amelyek rögtön Bukarestet veszik célba – ez azonban értelemszerűen nagyobb költséggel jár és sokkal kiterjedtebb kapcsolatrendszert is feltételez. A fővárosba érkezőknek fokozottabban számolniuk kell a nyelvi nehézségekkel, illetve a konkurenciával is. Mindent összevetve, úgy vélem, hogy annak a jellemző, magyar kis- és középvállalati szektornak, amelynek Románia piaci lehetőséget jelent, az erdélyi területen való első megjelenés a fő kiindulási pont.

Hogyan jellemezné a Romániában jelenlevő magyarországi cégeket?

– Magyarország, illetve ezen belül a cégek jellemzően nem tőkeexportőr pozíciót töltenek be, ugyanakkor nagyon szép eredményeket értünk el e tekintetben éppen Románia vonatkozásában: az országban több mint tízezer magyar tőkerészesedésű vegyes vállalat működik és a beruházások értéke is meghaladja már az egymilliárd eurót. Viszont ez a nagy cégszám mutatja, hogy sok kis alaptőkével létrehozott vállalat jött így létre, melyek óvatosan ugyan, de dinamikusan működnek.

A magyar cégek romániai „mozgása” nem is hasonlítható össze például az osztrák, vagy olasz cégek megjelenésével, ahol az „otthoni” tőkeellátottsági háttér sokkal nagyobb és biztosabb.

A Romániai Magyar Üzleti Egyesület marosvásárhelyi konferenciájának egyik előadásán elhangzott az a félig vicces kijelentés, hogy Románia és Magyarország mintha abban versengnének, hogy ki legyen a rosszabb. A tapasztalatok szerint azonban a magyar cégek aktívabban vannak jelen a román gazdaságban, mint fordítva. Meg tudná ezt erősíteni?

– Bár Magyarországra sem jellemző a tőkeexporti helyzet, ez Romániáról még kevésbé mondható el, hiszen itt a strukturális reformok, a cégek működésének stabilizálása fáziskésében van Magyarországhoz képest – ebből kifolyólag a magyar vállalkozások valóban sokkal aktívabbak a román piacon, mint viszont. Azzal mindenki tisztában van, hogy mindkét gazdaság számára a környező országok jelentik az elsődleges célpiacot, mivel logisztikai, illetve tőkehatékonysági szempontból könnyebben elérhetőek.

Úgy vélem, ha végbemegy a romániai gazdaság konszolidálása a válság után és az ország valóban egy tartós és fenntartható növekedési pályára állhat, akkor ezt értelemszerűen a cégek is megérzik és egyre több lehetőségük lesz arra, hogy nagyobb számban jelenjenek meg a külpiacon, köztük Magyaroszágon is. Ebben természetesen partnerek vagyunk, mert a kölcsönös tőkemozgásban, vagyis a külföldi befektetésekben a két állam egyaránt érdekelt.

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Jobbítandó jó

Obama elnök áprilisban jelentette be egy új ügynökség létrehozását, a név valahogy így fordítható: Atrocitás Megelőző Ügynökség/Bizottság (Atrocities Prevention Board), s a létesítményt igen találóan a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban az Auschwitzet túlélő Elie Wiesel hitelesítette felvezető beszédében. A diplomáciai testülethez, békefenntartó képződményekhez, emberjogi egyesületekhez, az elnöki benső körhöz, sőt az amerikai pénzvilág gazdasági szankcióképes felső tízezeréhez is közvetlen csatornákkal kapcsolt ügynökség havonta ülésezik, elemez és jelentést bocsát ki. »

Ady András
Veszélyben a vigécek

Tőkés László feljelentést tesz a róla a közelmúltban megjelent könyv, a Ne vígy minket a kísértésbe szerzője és kiadója ellen, ugyanakkor Demeter Szilárd, az EP-képviselő sajtóirodájának vezetője arról tájékoztatta az egyik napilapot, hogy hasonló lépést terveznek a könyv romániai terjesztőivel szemben is. A sajtófőnök ugyanis „gyomorforgató kampányeszköznek” tekinti a könyv terjesztését, és reméli, hogy akik ezzel foglalkoznak, azok büntetőjogi felelősségük tudatában teszik, mint ahogyan azt is, hogy mindezt nem közpénzből finanszírozzák. »

Székely Ervin
Vígéretek

Választási esztendőkben Románia az ígéret(ek) földjévé változik. A jelöltek, ha már hozzáértésben, szakképzettségben, tudásban, gazdaszellemben – mindezek hiányában – nem tudnak egymással vetélkedni, megpróbálják legalább ígéretekben felülmúlni egymást. És mivel korlátlan jóléttel, feneketlen boldogsággal, amolyan földi paradicsommal a jelöltek mindegyike kecsegtet, igyekeznek hát „sajátos”, „egyedi” fogadalmakat tenni potenciális választóiknak – így már a kampány első napjaiban egészen képtelen, nevetséges ígéretek – mondhatnánk: vígéretek – születtek meg. »

Bogdán Tibor