Euróért takarító diplomások
Szakács Zsuzsanna | 2009-12-11 14:01:35
nyomtat | elküld

Biciklit vesz kisfiának az a marosvásárhelyi származású fiatalember, aki a karácsonyi vásár idejére Németországba szegődött el egy körhintáshoz. A fiatal családapa nyolcszáz euróért forgatja a ringlispílt, ezt az összeget itthon fél év alatt kereste meg. Bár a válság miatt a külföldön dolgozók kevesebb pénzt utaltak haza idén, és néhányan haza is költöztek, háromból egy családot még mindig érint a kivándorlás.

„Eleinte én is közvetítőn keresztül jöttem külföldre dolgozni, de mára már megvan a kapcsolat, egyszerű telefonhívással egyeztetünk a munkaadóval. Ismerősök között néha egymásnak adjuk az ajánlatokat” – meséli a Marosvásárhely mellől származó fiatal családapa, akivel egy német kisvárosban találkoztunk.

Nyolcszáz euróért szegődött el a karácsonyi vásár bő egy hónapjára egy körhintaüzemeltetőhöz, otthon, ahol alkalmi munkákból élt, fél év alatt keresné meg az itt nyert pénzt. Teljes ellátást kap, a szállásául szolgáló lakókocsit egy honfitársával kell megosztania. Legfontosabb és egyetlen kiadása a kisfiának karácsonyra vásárolandó bicikli lesz, melyre nem sajnálja a pénzt.

Úgy véli, Romániában ez luxuskiadásnak számít, a választék kisebb és rosszabb minőségű. Mivel egész nap gyerekek veszik körül, gyakran elérzékenyül, és számtalanszor megfogadja, hogy jövőre már nem vállalja. Nyugdíjas korú sorstársa Vatra Dorneiról érkezett, ahol kis gazdasága révén szinte önellátó, euróban kapott keresete amolyan zsebpénznek számít szűkösebb időkre. Büszkén újságolja, milyen jól boldogulnak gyermekei és unokái Olaszországban.

Sok diplomás akár takarítói munkát is vállal külföldön a valutában kapott fizetésért. Németország a legfőbb célpont

Karikatúra: Horváth István

Sok diplomás akár takarítói munkát is vállal külföldön a valutában kapott fizetésért. Németország a legfőbb célpont

Tömeges kivándorlás

Bár a globális recesszió negatívan hatott a hazaküldött pénzek mennyiségére, és sokan vissza is költöztek emiatt Romániába, csak részben változtatott a statisztikai valóságon, miszerint száz román állampolgárból mintegy tíz külföldön él.

„Legbiztosabb forrásunkat a külföldi munkavállalásra vonatkozóan a Román Nemzeti Bank (BNR) adatai képezik. Az országba érkező pénzösszeg alapján 2,8 millió román emigránst számoltunk 2008 végén, ez jelenleg mérséklődött valamelyest, ám nem csökkent 2,5 millió alá” – fogalmazott Dumitru Sandu, a Bukaresti Egyetem professzora az Evenimentul zileinek adott interjúban.

A szakember szerint a romániai családok több mint egyharmada érintett valamilyen módon a kivándorlás kérdésében, az országvezetés ennek ellenére nélkülöz mindenféle elképzelést a jelenség kezelésére.

Vendégmunkások hazája. Kávészünetben naponta megy az sms Németországból Romániába a családnak

Fotó: Szakács Zsuzsanna

Vendégmunkások hazája. Kávészünetben naponta megy az sms Németországból Romániába a családnak

Belgium nyitott

Az elvándorlást jelentősen ösztönzik a külföldi állásajánlatok, melyek alternatívát nyújtanak a méltó keresetre vágyó romániai munkásnak. Idén a hivatalosan bejegyzett ügynökségek mintegy kétszázhetvenezer határon túli állást kínáltak, ez a szám félmillióra duplázódik 2010-ben – közölte a Tjobs.ro.

Az ajánlatok gyarapodása azzal is összefügg, hogy januártól megszűnnek a munkapiaci korlátozások az Európai Unió államai közül néhányban, melyek eddig zárva voltak a román munkavállalók előtt: így jövőre Belgium, Hollandia, Írország, Dánia ajánlataival gyarapodik a célországok palettája.

Kockázatos üzlet

Németországban tovább bolyongva, a hannoveri karácsonyi vásár italbódéjánál egyből kiszúrjuk a román fiatalokat, ahogy „egzotikus” nyelven szidják munkaadójukat. Hamar bizalmukba fogadnak, mint „otthoniakat” és pár korty után azt is elárulják, hogyan tudnak pult alatt kis borravalóra szert tenni az italmérésben.

Bár bevallják, hogy ezzel állásukat kockáztatják, mellékkeresetüket jogos kompenzációnak érzik a szerintük megalázó szállás- és munkakörülmények miatt. „Nyugati” pénzkereső kalandjuk sokszor végződött kudarccal – a hasonló (ügynökséget megkerülő) esetekben nagy meglepetések érhetik az álláshirdetésben szereplő információkhoz képest a jelentkezőt.

A felmérések szerint a külföldön való elhelyezkedésben Németország bizonyult a legvonzóbbnak, amelyet Olaszország és Nagy-Britannia követ a rangsorban. Mindhárom országban a legnagyobb számban a szolgáltató- és szórakoztatóipar alkalmazott jövevényeket, emellett időszakos szerződésekkel az agrárszektor is kínált munkát. A számítógépes szakemberek például annyira keresettek, hogy gyakran akár tapasztalat nélkül is szerződéshez juthatnak.

Míg tavaly a munkaerőkereslet meghaladta a kínálatot, 2009-ben kevésbé voltak válogatósak az álláskeresők. Hivatalos adatok szerint több mint százezer román állampolgár vállalt munkát Németországban az év első kilenc hónapjában – a számok azonban nem reálisak, mivel sok a „saját zsebre dolgozó” vendégmunkás, a szürkegazdaság alanyai.

Magánszerződéssel, a hatóságok kikapcsolása mellett vállalnak időszakosan munkát, így mentesülnek például a származékos „többletköltségektől”: jövedelemadót, illetve biztosításokat egyik országban sem fizetnek.

Az ősi mesterségűek

„Muszáj volt kiutalásomat kérnem a kórházból, mert ha nem dolgozom, éhen hal a család” – mondja kezét tördelve a Németországban élő bukaresti lány, aki egy súlyos gyógyszeres kezelést volt kénytelen megszakítani. Bár a család úgy tudja, bejárónőként dolgozik, az „ősi mesterséget” űzi immár sokadik éve Európa nyugati részén.

Adót, betegbiztosítást sehol sem fizet, a nyelvet nem beszéli, munkavállalási jogaival és kötelezettségeivel nincs tisztában – mégis önként jött, mert szüleit és börtönben ülő testvérének gyermekeit el kell tartania. „Dolgoztam én ám máshol is” – mondja és csak egy sokat sejtető gesztussal utal arra, hogy szebb időket is megélt már.

Fokozottan hátrányos helyzetű családja a gyerekpénzen és soványka rokkantnyugdíjon kívül semmilyen támogatásra nem számíthat a román állam részéről, szakképzetlensége miatt pedig gyakorlatilag semmi esélye sincs elhelyezkedni szülőhazájában. Kezelőorvosa, a bolgár doktornő nem kommentálja az ügyet, csak szűkszavúságából lehet következtetni arra, hogy mit gondol a kelet-európai munkamigrációról – ő, akinek temérdek vizsgát kellett letennie, hogy egyetemi oklevelét elfogadják és szakmájában elhelyezkedhessen Németországban.

Sok felsőfokú végzettségűtől eltérően mégis szerencsésnek mondhatja magát, mivel az orvoshiánynak köszönhetően nemrég megnyíltak a nyugat-európai egészségügy kapui. Orvosok iránt ugyanis akkorát nőtt idén a kereslet, hogy 2010-ben az egészségügyi alkalmazottak tömeges kivándorlásával számol Călin Ştefănescu, a Tjobs.ro igazgatója.

Elmaradt adóbevételek

Az állástalanok jelenlegi aránya már 2009-ben megközelítőleg két és fél milliárd lejjel „rövidíti meg” az államot a Capital számításai szerint, melyek adók és illetékek formájában folytak volna be az államkasszába. A legveszélyesebb azonban az ördögi kör, melyet a háztartások csökkenő vagy kimaradó bevételei okoznak a nemzetgazdaságnak.

Ha az aktív lakosság más országban keresi meg jövedelmét, rövid távon tehermentesítheti a hazai munkapiacot, a gazdaság azonban hosszú távon jelentős összegektől esik el, nem beszélve a demográfiai károkról.

Ötmilliárd a családnak

A külföldről Romániába utalt pénzmennyiség (melynek oroszlánrészét a családjukról gondoskodó román vendégmunkások csekkjei teszik ki) 2008 hasonló időszakához viszonyítva majdnem huszonöt százalékos visszaesést szenvedett el az év első kilenc hónapjában – derült ki a BNR legfrissebb adataiból, melyet a realitatea.net idézett.

A tavalyi harmadik negyedévben mért 6,7 milliárd eurós összeg „olvadása” ellenére 2009-ben így is több mint ötmilliárd euró érkezett az országba banki tranzakciók által. (Korábbi sajtóinformációk arról számoltak be, hogy az összegek jelentős része a pénzintézetek megkerülésével érkezik Romániába.)

A hazautalt külföldi valuta számtalan formában serkentette a román gazdaságot: nemcsak a fogyasztási kedvet növelte, hanem hosszú távú befektetéseket is elindított.

„A versenyszellem, melynek következtében gomba módra szaporodtak az ország némely vidékein a befektetések, oda vezetett, hogy az ország fejlettebb vidékei még fejlettebbek, a szegényebbek pedig még elmaradottabbak lettek” – mutatott rá Sandu professzor, figyelmeztetve, hogy intézményi szinten kapcsolatot kellene teremteni a migráció és a regionális fejlesztés között.

Miért térnék haza?

A kivándorlás igen népszerű célpontja az Egyesült Államok is. A neve elhallgatását kérő egykori csíkszeredai lakos hét éve diákvízummal utazott az USA-ba, öt hónapos munkavállalásra. Miután megtalálta a kiskapukat a törvényes maradásra, kétkezi munkával gyűjtött össze annyi pénzt, amellyel otthonmaradt családja máig sikeresen működő kisvállalkozást alapíthatott.

„Őszintén, miért térnék haza? Itt kéthavi fizetésemből vásároltam egy autót, úgy, hogy közben nem kellett lemondanom semmiről. Bármilyen jól kerestem otthon, ezt azt életszínvonalat sose engedhettem volna meg magamnak. Mikor fog Románia ott tartani, hogy az emberek megvalósíthassák álmaikat?” – taglalja a szintén Amerikába vándorolt menedzser, aki romániai vezető pozícióját adta fel egy élhetőbb élet reményében, és szakképzetlen munkásként helyezkedett el.

„A romániai magyarok (akiknek elsődleges célpontja még mindig Magyarország – a szerk megj.), akárcsak más népcsoportok migrációja gazdaság- és fejlesztéspolitikával befolyásolható. Függ attól, hogy a politikai elit milyen társadalmi projektet készít elő és alkalmaz. Ha ezek csökkentenék a térségek közötti különbségeket, ha például Székelyföldön, mely régió gazdasági szempontból periféria, munkahelyeket teremtenének, akkor megállítható lenne a kivándorlás” – magyarázta korábban a Manna.ro-nak Kiss Tamás szociológus.

Dumitru Sandu szerint amennyiben Románia továbbra is elhanyagolja a kivándorlás problémáját, tíz éven belül bevándorlóországgá válik, mely a maga során újabb kihívásokat jelent.

Olaszországban sem túl rózsás

Bár a román munkaerő nagy része vállal munkát Olaszországban, és van, aki megtalálta helyét, a legtöbben számtalan nehézséggel küszködnek. A romániai nők főleg az ázsiaiakkal vetélkednek a cselédségért, és bár a minimálbér hétszáz euró csak ők tudják, milyen keserves perceket okoznak számukra rigolyás gazdáik.

Elena négy éve, a Moldvából kivándorolt testvére pedig nyolc éve dolgozik kint, és míg nővérének sikerült, Elena munkavállalási engedéllyel sem rendelkezik. Mindez pedig nem ütközne nehézségbe, ha munkáltatói hajlandóak lennének valamelyik hétfő délután (csak ilyenkor van külföldiekkel foglalkozó ügyintézés Rómában a személyi igazolvány osztályon), szabadon engedni, és írnának számára egy befogadó nyilatkozatot. Mivel kell a pénz haza, hiszen szállása, ellátása ingyenes, Elena beletörődött sorsába, inkább hallgat, nehogy elbocsássák.

Ez egyébként általános jelenség, a többnyire építkezésben munkát vállaló férfiak számára is, elbocsátáskor az sem biztos, hogy megkapják a bérüket. A lengyelek mellett, több, kizárólag hazai élelmiszert forgalmazó bolt is van Rómában, egyik tulajdonos szintén vendégmunkásként érkezett a taljánokhoz, ma viszont jól működő üzlete van.

A mellette lévő vendéglőben török fiú szolgálja fel a töltött káposztát, a kirakatban pedig a pacallevest is hirdetik. A külföldön elkövetett csínytevések miatt gyakran kellemetlen a romániaiak fogadtatása, s bizalmatlanok maguk a hazaiak is, piactereken ugyanis néha saját fajtájuk rabolja ki őket. (Tamás András)

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Frankie vacsorája

Valakiknek szemet szúrt, nincs különösebb jelentősége, ki volt a nemzetféltő szemfüles, kotnyeles hongazda, fő hogy jól értesült demagóg legyen, szóval valakinek feltűnt és tüstént közhírré kürtölte, hogy az IMF romániai tárgyalódelegációjának vezetője hazánk exkluzív fővárosában a legislegfényűzőbb éttermekben költi el szerénynek nem mondható vacsorkáját. »

Sebestyén Mihály
A kormányos és matrózai

A kelet-európai országok gyakran hasonlítják magukat hajózási eszközökhöz. Például gyorsnaszádhoz. Vagy fregatthoz. Leginkább a kormányosok dicsérik így – mint roma titulálja lónak gebéjét – megrozzant bárkájukat. A kormányos utasításához leginkább a mi hajóskapitányunk ért. Sőt, az szinte románikum, hogy a kormányos kezét-lábát a kapitány mozgatja. Most éppen partra tette. »

Ambrus Attila
Miért érné meg?

Le a kalappal Amerika előtt azért, ahogy lemenedzselte a líbiai hadmozdulatokat! Ahogy hófehéren ment bele a könnyen végtelenné válható konfliktusba (valójában csak a nyitólépéseket tette meg a sakkjátszmában), és éppen ilyen makulátlanul vonult vissza: ha baj van, vigye el a NATO a balhét. Szerintem a globális zsernyáknak ez volt az első igazi katonapolitikailag felnőtt cselekedete: reszkírozott, de nem emelte addig a tétet, hogy nagyot bukjon, ha rajtaveszt. »

Ady András