keresés

Tudnivalók a telekkönyvi jogról
Ismerjük meg az új polgári törvénykönyvet (10)

Az új polgári törvénykönyvet hatályba léptető 2011. évi 71. törvényben (a 2011. június 10-i Hivatalos Közlönyben) még nagyon sok olyan előírást találunk, amelyek ismerete nélkül a törvénykönyvnek hol részletező, hol csak keretszabályai nem igazán érthetőek, legalábbis ebben az átmeneti periódusban nem, amikor hol a régi, hol az új szabály vagy törvény alkalmazandó. A minket ebben az írásban érdeklő szabályokhoz kapcsolódóan, példaként említem a 71. törvény 230. szakaszának aa) pontjában foglaltakat, amely a törvénykönyv életbe léptetésével egy időben kifejezetten hatályon kívül helyezte a 2005. évi 247. törvény X. fejezetében olvasható, a területek jogi forgalmának eddigi szabályait. Továbbá, a már említett 230. szakasznak egy másik pontjában, nevezetesen a g) pontban (nem kis meglepetésünkre) azt találtuk, hogy a már ismert 2011. október 1-jén hatályát vesztette az 1938. évi 115. törvényrendelet, ismertebb nevén, a régi telekkönyvi törvény, miután az 1996. évi 7. kataszteri törvény (az új telekkönyvi törvény) ezt addig tartotta volna hatályban, amíg az új kataszteri rendszer bevezetésével az ország egész területén nem végeznek.

A 71. törvény különben az 1996. évi kataszteri törvényt is alaposan módosította, például annak az 58. szakasznak 1–4. bekezdéseit, amelyek – egyebek mellett – továbbra is a régi telekkönyvekbe engedélyezik az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések (betáblázás, ideiglenes beírás, bejegyzés) eszközlését ott, ahol ezeket eddig is vezették, és csak ott kerül majd sor az 58/1. szakaszban foglaltak szerint az új telekkönyv megnyitására, ahol ilyen telekkönyv nincs, vagy ha van is, az  használhatatlan, továbbá, ha ezek az Országos Ingatlan-nyilvántartási Ügynökség levéltárában nem fellelhetők. A birtokomban lévő szöveggyűjtemény szakavatott szerkesztői lapalji megjegyzést is fűztek a fenti szakaszokhoz, arra figyelmeztetve jogász és nem jogász olvasót, hogy a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék Egyesített Szekciói a 2005.évi XXI. jogegységi döntésükben (a 2006. évi 225. Hivatalos Közlönyben) kimondták: a telekkönyvi pereket – a betáblázás engedélyezéséért indítottakat és a telekkönyvi bejegyzések kiigazításáért indítottakat –, ha a valamilyen dologi jogot megszerző vagy létesítő jogügylet kelte az 1996. évi 7. kataszteri törvény előtti, a pereket az 1938. évi 115. törvényrendelet alapján kell megoldani. Ez – szerintem – továbbra is kötelezően követendő szabály marad, még akkor is, ha a telekkönyvekkel kapcsolatos előírások bekerültek az új polgári törvénykönyvbe, ennek a javakról szóló III. könyvébe, közelebbről ennek a telekkönyvekkel foglalkozó VII. címébe, a 876. és következő szakaszokba.

Egyetlen törvényismertetőbe nem fér bele valamennyi, a törvénykönyvbe bekerült szabály. Ezért válogatnom kellett. A 885. szakasz mondja ki azt, hogy az imgatlanok feletti dologi jogok a felek között és harmadik személyekkel szemben csak a telekkönyvi bejegyzés (betáblázás) nyomán szerezhetők meg, a bejegyzés alapjául szolgáló jogügylet vagy tény alapján, mindez akkor, ha a jogszabály (a törvény) másként nem rendelkezik. A kivételeket a 887. szakasz sorolja : betáblázás nélkül szerezhető meg a dologi jog, ha ez öröklésből, ha természetes növedékből (accesiune naturala) származik, ha kényszervégrehajtás nyomán szerezték meg, valamint közhasznú kisajátítás alapján, nemkülönben más, a törvényben kifejezetten előírt esetben.

Még nem említettem a 877. szakaszban foglalt fontos, elvi jelentőségű szabályt, mely szerint az ingatlanok feletti dologi jogokat, amennyiben ezeket a telekkönyvbe bejegyezték, telekkönyvi jogoknak nevezzük. (Drepturile reale imobiliare înscrise în cartea funciară sunt drepturi tabulare). Nem kevésbé fontos a 888. szakasznak az a felsorolása, amely tisztázza, hogy mely dokumentumok, aktusok alapján történik maga a betáblázás, ennek bármelyik formáját értve ez alatt. Ezek: a közjegyzők kiállította, általuk hitelesített közokiratok, a jogerős bírósági határozatok/ítéletek, az örökösi bizonyítványok, valamint a különféle közigazgatási hatóságok által kiállított/kibocsátott iratok, ha ezt a törvény, a jogszabály így írja elő. (Például a jóvátételi törvények alapján kiállított birtoklevelek, a prefektus végzései, az ingatlan feletti tulajdonjogot visszaállító aktusok, egyebek.) A felsorolásból kimaradtak a magánokiratok, tehát minden olyan esetben, amikor ingatlan feletti dologi jogot szerzünk, készíttessünk közokirati formában szerkesztett adásvételi, tartási, ajándékozási, másmilyen szerződést közjegyzői irodában.

Fontos tudni azt is, hogy az új polgári törvénykönyv szabályozza az elővételi jogot is. Az elővételi jogot maga a törvény írhatja elő, de szerződésbe (egyezménybe) is bele lehet foglalni. Az erdőtulajdonosok figyelmét külön fel kívánom hívni a Ptk. 1746. szakaszában tételesen szereplő elővételi jogra, ami a társtulajdonosokat és a terület szomszédait illeti meg, ebben a sorrendben. Ez tehát az erdőkre vonatkozóan már hatályban is van, az eljárás szabályait pedig a már említett 1730. és következő szakaszokban találják meg.

  törvénytár