keresés

Az örökség eladása
Ismerjük meg az új polgári törvénykönyvet (12)

A 2011. július 29–31-i lapszámunk Törvénytár rovatában már foglalkoztunk az örökség engedményezésével, természetesen a régi polgári törvénykönyv vonatkozó előírásai és az akkori joggyakorlat alapján. Engedményezésnek (cesiunea moştenirii) nevezték azt a jogi aktust, amely akkor is tulajdonváltást eredményezett. Maga a szabályozás azonban nem volt túl részletező, ami aztán  a közjegyzői gyakorlatban eltérő megoldások megjelenését hozta. Például nem volt egyértelmű, hogy amennyiben az örökséget egyik vagy másik társörökös még a hagyatéki eljárás lezárása és az örökösi bizonyítvány kiállítása előtt adta el, kinek a neve kerül be ez utolsónak említett okiratba, az eredeti örökösé (az engedményezőé), vagy pedig az engedményesé (a vevőé)? Mindezeken már túl vagyunk, ugyanis az új polgári törvénykönyvnek egyik alfejezetében, közelebbről az 1747–1754. szakaszokban kizárólag az örökség eladásának jelenleg hatályos előírásairól, szabályairól olvashatunk.

De még mielőtt ezeket bemutatnám, szólnom kell sorozatunk előző ismertetőiben gyakran szereplő 2011. évi 71. törvényről (a 2011. június 10-i 409. Hivatalos Közlönyben), amely a törvénykönyv hatályba léptetéséért született, és amely az új előírások zökkenőmentes, hiba nélküli életbe ültetését segíti vagy ad ehhez biztos „fogódzót”, legtöbbször olyan helyzetben, amikor  egy-egy jogviszony vagy jogkövetkezményeket kiváltó tény, esemény még a törvénykönyv hatályba lépése előtt (tehát 2011. október 1-je előtt) született vagy következett be. Így van ez az örökségből származó tulajdonváltásoknál is. A 71. törvény VI. fejezetének 91. szakasza tételesen kimondja a követendő szabályt : azoknál a hagyatékoknál, amelyek az új Ptk. hatálybalépése előtt nyíltak meg – vagyis az örökhagyó 2011. október 1-je előtt hunyt el –a hagyaték megnyílásának napján hatályban volt (tehát a régi Ptk.) jogszabály alapján kell eljárni.

Az új Ptk. vonatkozó „nyitó” szakasza, az 1747. szakasz első bekezdésében kimondja, hogy mit értünk egy megszerezhető örökség alatt. Egy már megnyílt örökséget vagy annak egy meghatározott részét, majd pedig ugyanennek a szakasznak a 2. bekezdésében a jogügylet formáját és érvényességi feltételét is meghatározza. Egyértelműen adásvételi szerződésről van szó, amelyet közokiratba kell foglalni, ami közjegyző általi hitelesítést jelent. Minden egyéb forma, például a magánokirati, jogilag semmis. A most ismertetett jogintézményről szóló zárószakaszban, az 1754.-ben azonban az örökség feletti megengedett vagy megköthető tulajdonátruházó jogügyleteket kiterjeszti bármilyen más visszterhes vagy ingyenes szerződésre. Az ingyenes jogügylettel kapcsolatban a jogalkotó kifejezetten arra figyelmeztet, hogy ha a felek ilyet kötnek, figyelniük kell az ajándékozási szerződések esetében betartandó sajátos előírásokra is. (A betudási kötelezettségről, esetenként a túlzott ingyenes juttatások csökkentéséről van szó. Ezekről a nem könnyen érthető rendelkezésekről már közöltünk ismertetőket, legutóbb lapunk 2011. november 11–13-i számában, és már az új Ptk. előírásai alapján.)

A szerződő felek egymással szembeni felelőssége kérdésében a törvénykönyv sajátos rendelkezéseket tartalmaz. Például az eladó, amennyiben örökségét úgy adja el, hogy az okiratba a javakat tételesen nem sorolja fel, csak örökösi minőségéért, ennek meglétéért felel a vevővel szemben. Az 1748. szakasz tovább még azt is megengedi, hogy a felek még ez alól a felelősség alól is felmentést adjanak az eladónak (szavatolás az eladott javakért és az örökösi minőség meglétéért), de ezt a felmentést kifejezetten bele kell foglaltatniuk a szerződésbe. Továbbá, az eladó felel az eladott örökséget terhelő tartozásokért. (1751. szakasz.) A családi emlékek, fényképek, kitüntetések, képek, iratok, ha nem részei a nemzeti örökségnek, vélelmezetten az eladó tulajdonában maradnak akkor, ha az örökséget „egyben” adták el. Ha azonban a felsorolt javak a nemzeti örökség fontos részét alkotják, és amennyiben az eladó ezeket nem sorolta fel a visszatartott javak között, ezek ellenértékét a vevőnek köteles lesz pénzben megtéríteni, az eladás napján érvényes áron.

Fontos előírásokat tartalmaz a törvénykönyv 1753. szakasza, amely a javakra vonatkozó nyilvántartási szabályok betartásáról rendelkezik, külön kitérve az így megszerzett ingatlanok nyilvántartására, az ezek feletti dologi jogok betáblázására. A szabály úgy szól, hogy az, aki örökséget vesz, az ingatlanok felett csak akkor szerez dologi jogot (tulajdonjog, haszonélvezeti jog, különféle szolgalmi jogok stb.), ha ezt a telekkönyvi törvény(ek) betartásával teszi. Ez pedig azt jelenti, hogy ezeket az örökség megvételével szerzett dologi jogokat magára kell tábláztatnia ! Ez azt is jelenti még, hogy ilyen esetben, ennél a tulajdonszerzésnél a Ptk. 887. szakaszából már ismert azon szabály nem érvényesül, amely az öröklésből származó jogokat betáblázás nélkül is elismeri. A magyarázat kézenfekvő : esetünkben az eladó volt az örökös, s tőle vette meg az örökséget valaki, akinek örökösi hivatottsága, minősége nem volt. (cumpărătorul nu are, nu a avut vocaţie succesorală.)

  törvénytár