keresés

Az öröklésről a magánjog szabályai szerint
Ismerjük meg az új polgári törvénykönyvet (9)

Az új polgári törvénykönyvet hatályba léptető 2011. évi 71. törvény (a 2011. évi 409. Hivatalos Közlönyben) egy igen jelentős jogszabály, amelynek alapos ismerete nélkül a törvénykönyv alkalmazása, kiemelten ebben az átmeneti időszakban nem lehetséges. Ennek 230. szakasza sorolja azokat a régi jogszabályokat, amelyek 2011. október 1-jén teljesen vagy részlegesen hatályukat vesztették. Választott témánknál maradva, az említett törvényszakasz q) pontja az 1992. évi, a nemzetközi magánjog hazai alaptörvényeként ismert 105. törvényből (az 1992. évi 245. Hivatalos Közlönyben) az 1–33. és a 36–147. szakaszokat kifejezetten hatályon kívül helyezte (köztük az öröklésre vonatkozó 66. szakaszt is), miközben a jelenleg hatályos rendelkezések az új Ptk. VII. könyvének II. címében, az öröklésre vonatkozók a IV. fejezetben „találtak” helyet.
Olvasóink még emlékezhetnek azokra a régebbi írásainkra, amelyekben a külföldi éríntettségű magánjogi ügyekben, jogviszonyokban (în raporturile juridice de drept privat cu elemente de extraneitate) az öröklésre vonatkozó eddigi szabályozásról volt szó. Akkor a 105. törvény 66. szakaszában még az állt, hogy az örökségi eljárást az ingóságokra az örökhagyó állampolgársága szerinti, az ingatlanra az ennek fekvése szerinti országban kellett lefolytatni. Ma már ez teljesen másképp van. A következőkben az új Ptk. 2633–2636. szakaszaiban foglaltakat ismertetem.
Az alaphelyzet szabálya (2633. szakasz): az öröklésre vonatkozóan annak az államnak a jogszabályát kell alkalmazni, amelynek területén az örökhagyónak – elhalálozása pillanatában – szokványos tartózkodási helye (reşedinţa obişnuită) volt. Itt említem, hogy a 71. törvény a 2005. évi 290. törvénnyel jóváhagyott, a román állampolgárok lakó és tartózkodási helyéről, nyilvántartásáról és személyazonossági iratairól szóló 2005. évi 97. sürgősségi kormányrendeletet is módosította. A módosítás nyomán a tartózkodási helyet a 29. szakasz másodlagos lakóhelyként határozza meg (locuinţa secundară), míg a 26. szakasz szerint a fizikai személy lakóhelye az, amit ő fő lakhelyéül (locuinţa principală) megjelöl.
Az öröklésre vonatkozó jogszabályokra visszatérve, a Ptk. 2634. szakaszának 1. bekezdése megengedi, hogy bárki még életében annak az országnak a jogszabálya alapján hagyja meg rendezni leendő hagyatéka sorsát, amelynek ő állampolgára. Nem véletlenül használtam a meghagyás kifejezést, mert egy ilyen, a választást tartalmazó egyoldalú nyilatkozatnak mindazoknak az alaki és tartalmi feltételeknek meg kell felelnie, amelyeket a választott jog a végakarat esetében előír. A szabály ugyanaz akkor is, ha a választást a nyilatkozattevő megváltoztatja vagy éppen visszavonja. (2634. szakasz 2. és 3. bekezdés)
A kettős vagy több-állampolgárságú személyek esetében a Ptk. a 2568. szakasz 2. bekezdésében a következő eligazítást adja (nem szó szerint fordítom): Esetében annak az államnak a törvényét alkalmazzák, amelynek állampolgára, és amelyhez leginkább kötődik, főleg szokványos tartózkodási helye alapján.
A minket foglalkoztató, az öröklésről szóló IV. fejezet még két kérdést szabályoz. Az egyik a végrendelet alaki feltételeivel foglalkozik olyan értelemben, hogy kimondja: a végrendeletnek,  alakisági (érvényességi) szempontból meg kell felelnie vagy a szerkesztés, a módosítás, a visszavonás ideje vagy pedig az örökhagyó elhunyta pillanatában hatályos következő jog (szabály) egyikének: az örökhagyó állampolgársága szerinti jognak; a szokványos tartózkodási hely szerinti állam jogának; a végrendelet megszerkesztése, megváltoztatása vagy visszavonása helyének megfelelő jognak ; az ingatlan fekvése szerinti jognak vagy annak a hatóságnak vagy bíróságnak helye szerinti jognak, amely az örökségi eljárást lefolytatja és az örökséget átadja. (2635. szakasz.)
Az örökségre vonatkozó törvény vagy az alkalmazandó jog határozza meg: az örökség megnyílásának helyét és pillanatát; az örökösi hivatottsággal rendelkező személyek körét; az örökléshez megkövetelt feltételek meglétét; az örökhagyótól maradt javak birtoklását; a választás vagy opciós jog (elfogadás, lemondás) feltételeit és következményeit; az örökösöknek az örökség tartozásaiért viselt felelőssége mértékét; a végrendelet tartalmi feltételeit, a végrendeleti intézkedés módosításának és visszavonásának szabályait; az örökség elosztását. Amikor az örökséget szabályozó jog szerint az örökség uratlan vagy üresedésben lévő, a javak pedig Románia területén találhatók, ezeket a román törvény szerint mint uratlan vagyont a helyi önkörmányzatok szerzik meg, és ezek magánvagyonát gyarapítják (întră în domeniul privat al comunei, oraşului şi municipiului), amint erről nemrég külön ismertetőben számoltunk be.

  törvénytár