keresés

Étvágyak útvesztői

Hatalmas eső zúdult a városra, mikor a vonat elindult az állomásról. Jég kopogott a fülke tetején, az ablakon át az esőfüggöny vonalait látta a férfi. Elővette a jegyét és odaadta a kalauznak. Retúrjeggyel utazott el otthonról. Ezt máig nem érti, hogy csinálta.

A vihar hol elcsendesült, hol nekilódult. Az égzengés egészen közelről hallatszott, a vonat körül csapkodott a villám. Egyszer csak a nyílt pályán megállt a szerelvény, az égők kialudtak.

Odakint sötétedett, az eső elállt. Senki nem tudta, meddig vesztegelnek itt. Leszállt és elindult a vágányok mellett a legközelebbi falu felé. Útközben telefonált az öccsének, hogy jöjjenek érte kocsival, nincs értelme a vonaton várakozni.

Húsz perc gyaloglás után érte el a falut, az állomás épülete zárva volt. Újra szemerkélni kezdett az eső, kiállt az utca felőli részre az eresz alá. Egymás után érkeztek a vonatról, kocsik gördültek az állomás elé, fölszedték az utasokat.
Három házzal arrébb zene ömlött a kocsmából. A dobos párszor melléütött. Red Hot Chili Pepperst nyomtak. Hosszú, fekete bőrkabát sétált az esőben, fekete bakancsban, a sarokvas korcogott a kövön.

Egy lány fogta meg a férfi karját. Tudna adni egy százast? Nincs apróm, szeretném fölhívni anyámékat. A férfi érméket kotort elő a zsebéből. A lány magára csukta a fülkét, tárcsázott. Nem beszélt, nem vette föl senki. Tessék, a mobilom, nyújtotta a férfi. A lány elfogadta, beütötte a számokat. Aztán még vagy hármat. Ez nem lehet igaz, pont ilyenkor nem lehet elérni senkit! Visszaadta a készüléket és beállt a férfi mellé az eresz alá. Percek múlva újra elkérte a telefont. Hiába.

A férfi megunta a várakozást, elindult a kocsma felé. Két magas szőke vihogva rontott ki az ajtón. Vazzeg, ide nem jövünk többet, ez kész csoda! Aztán a férfi se ment be, az ajtón meglátott egy plakátot. Grillparti a főtéren. Ötszáz méter, mutatta a nyíl. Fölhívta az öccsét, ne az állomáson, a főtéren találkozzanak.
Az eső elállt, feketén csillogtak a lombok. A téren csak páran lézengtek, pedig nyolc sátorban sütötték a húst. Új krumplit rendelt sült apróhússal, uborkával és kenyérrel.

A padokat víz borította. A pult mögül készséges nő pattant elő egy rongydarabbal, kitörölt egy helyet. Jó étvágyat, mondta. A férfi bólintott. A nő visszament a sátorba, onnan nézte, hogy eszik. Amikor a felénél elfogyott a kenyere, szó nélkül hozott egy szeletet. Nem szalvétában hozta, a tenyerén. A férfi zavarban volt, úgy érezte, valahonnan ismerik egymást.

Az étel végénél járt, mikor keményen koppant a villa. A fény felé fordította. Egy műköröm. Nem bírta folytatni az evést. Odament a sátorhoz és letette a pultra. A nő a körmeire nézett, megvolt mind. Megkeressük a gazdáját, kérdezte a nő. Fölösleges, Hamupipőke! A nő mosolygott, egészen közel hajolt hozzá. Hagyma- és édes parfümszag áradt róla, a mellei közül kibillent a medál. A bőre barna és sima volt, a szemei tiszták. A férfi combján ütemesen rezgett a telefon. Egy ismeretlen hang mutatkozott be, hogy erről a számról hívták. A férfi hirtelen nem tudta mire vélni, aztán eszébe jutott a lány. Átadta az üzenetet, az állomáson várja.

Ma te vagy az egyetlen vendégem, mondta a nő, kivárt. Az eső eleredt, kopogott a sátor falán. Halihó, itt vagyunk, kiabált a férfi testvére a tér másik oldalán. Intett, hogy látja, visszafordult. Jóllaktam, súgta a férfi, és körmével körbesimogatta a nő orrlikát.

(Forrás: podmaniczky.com)

  színkép