Egy másik Martin Scorsese
Mozivászon
Farkas István | 2012-02-10 03:35:01
nyomtat | elküld

Az idei Oscar-jelöltek névsorát nézve úgy tűnik, az Amerikai Filmakadémia konzervatív ízlésű tagjai – bár „kiszavaztak” néhány zseniális, nonkonformista filmet – kezdenek „elmozdulni” a (poszt-poszt)modern felé. Erre vall legalábbis az a tény, hogy a jelöltek között évről-évre találunk háromdimenziós látványvilággal operáló alkotást is, és nemcsak a Legjobb művészeti rendezés, látványtervezés, díszlet, illetve Legjobb látvány kategóriákban, hanem az élvonalbeliekben is.

Az idei Oscar-jelöltek névsorát nézve úgy tűnik, az Amerikai Filmakadémia konzervatív ízlésű tagjai – bár „kiszavaztak” néhány zseniális, nonkonformista filmet – kezdenek „elmozdulni” a (poszt-poszt)modern felé. Erre vall legalábbis az a tény, hogy a jelöltek között évről-évre találunk háromdimenziós látványvilággal operáló alkotást is, és nemcsak a Legjobb művészeti rendezés, látványtervezés, díszlet, illetve Legjobb látvány kategóriákban, hanem az élvonalbeliekben is. Idén például a legtöbb, szám szerint tizenegy jelölést Martin Scorsese Hugo (A leleményes Hugó) című 3D-s filmje kapta, a Legjobb film és a Legjobb rendező kategóriákban is.

kep alairas

Fotó: outnow.ch

Martin Scorsese családbarát alkotása Oscar-várományos – de ugyanakkor főhajtás a filmművészet előtt is

A „gengsztermozik mestere” – Mean Streets (Aljas utcák, 1973), Goodfellas (Nagymenők, 1990), Casino (1995), Gangs of New York (New York bandái, 2002) – azonban érti a dolgát, filmje alapsztorijával a jól bevált konzervatív vonulatot követi, és csak a látványvilágban újít. A leleményes Hugó ugyanis mentes a pókerező, bőrszivarozó, gondolkodás nélkül ravaszt meghúzó gengszterektől (sőt, még a tizenkét éve színészfavorit Leonardo DiCapriótól is), helyszíne nem a bűntől terhelt Las Vegas, hanem a mesés Párizs, főszereplője pedig egy árva kisfiú. De még mielőtt a kedves olvasó hatásvadászattal kezdené vádolni a rendezőt, hadd álljon itt az indoklása: „Végre szerettem volna egy olyan filmet csinálni, amit 12 éves kislányom, Francesca is megnézhet. A legtöbb munkámat ugyanis még nem láthatta, annyira kegyetlenek: folyik a vér és mindenki csúnyán beszél bennük.”

A film tulajdonképpen Brian Selznick 2007-es, The Invention of Hugo Cabret című sikerkönyvének adaptációja, középpontjában egy árva kisfiú, Hugó áll, aki az 1930-as években egy párizsi pályaudvar falai mögött éli titkos életét. Miután édesapja meghal, a pályaudvar órásmestere veszi gondjaiba, és Hugó minden percét arra szenteli, hogy megjavítson egy robotot, amelyet apjával kezdtek el, ezért alkatrészeket lop egy játékboltostól, aki rájön a turpisságra, és elveszi tőle a robot tervrajzát. Hugó Georges Méliés, az első francia filmrendező keresztlányával próbálja visszaszerezni a rajzokat, így amellett, hogy megtudják, a robot által mit üzen édesapja, a filmművészet mágiájába is belekóstolnak. A remek színészeket (Jude Law, Ben Kingsley és – miért ne – Sacha Baron Cohen) felvonultató film látványvilágával egyaránt leköti azokat, akik családi filmekre fogékonyak, de azokat is, akiket érdekel a mozi születése. Scorsese ugyanis az egész, háború utáni francia filmgyártást „bemutatja”, tisztelegve ezáltal a filmművészet lumiére-i korszaka előtt. De nem maradnak ki a „lekötöttek” sorából a kutyabarátok sem: Blackie, a filmben szereplő dobermann, bár negatív karaktert alakít (a pályamester őt uszítja Hugóra), esélyes az Oscarral egyidőben kiosztásra kerülő Arany Nyakörv-díjra – igaz, a nagy Oscar-vetélytárs The Artist Jack Russell terrierje, Uggie is fontos várományosa ennek.

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Jobbítandó jó

Obama elnök áprilisban jelentette be egy új ügynökség létrehozását, a név valahogy így fordítható: Atrocitás Megelőző Ügynökség/Bizottság (Atrocities Prevention Board), s a létesítményt igen találóan a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban az Auschwitzet túlélő Elie Wiesel hitelesítette felvezető beszédében. A diplomáciai testülethez, békefenntartó képződményekhez, emberjogi egyesületekhez, az elnöki benső körhöz, sőt az amerikai pénzvilág gazdasági szankcióképes felső tízezeréhez is közvetlen csatornákkal kapcsolt ügynökség havonta ülésezik, elemez és jelentést bocsát ki. »

Ady András
Veszélyben a vigécek

Tőkés László feljelentést tesz a róla a közelmúltban megjelent könyv, a Ne vígy minket a kísértésbe szerzője és kiadója ellen, ugyanakkor Demeter Szilárd, az EP-képviselő sajtóirodájának vezetője arról tájékoztatta az egyik napilapot, hogy hasonló lépést terveznek a könyv romániai terjesztőivel szemben is. A sajtófőnök ugyanis „gyomorforgató kampányeszköznek” tekinti a könyv terjesztését, és reméli, hogy akik ezzel foglalkoznak, azok büntetőjogi felelősségük tudatában teszik, mint ahogyan azt is, hogy mindezt nem közpénzből finanszírozzák. »

Székely Ervin
Vígéretek

Választási esztendőkben Románia az ígéret(ek) földjévé változik. A jelöltek, ha már hozzáértésben, szakképzettségben, tudásban, gazdaszellemben – mindezek hiányában – nem tudnak egymással vetélkedni, megpróbálják legalább ígéretekben felülmúlni egymást. És mivel korlátlan jóléttel, feneketlen boldogsággal, amolyan földi paradicsommal a jelöltek mindegyike kecsegtet, igyekeznek hát „sajátos”, „egyedi” fogadalmakat tenni potenciális választóiknak – így már a kampány első napjaiban egészen képtelen, nevetséges ígéretek – mondhatnánk: vígéretek – születtek meg. »

Bogdán Tibor