– 2008 őszén indult, három kolozsvári vállalkozó, Ambrus Ádám, Király István és Soó-Zöld Balázs, illetve egy művészettörténész, jómagam, kezdeményezéseként. Azzal a céllal indítottuk a galériát, hogy az erdélyi képzőművészetet népszerűsítsük kiállítások, kiadványok és aukciók formájában.

Elsősorban a modern kori alkotók műveivel foglalkozunk, a huszadik században készült alkotásokkal. Nem zárkózunk el a kortárs művészettől sem, azonban a kortársakkal való foglalkozás valójában külön galériát igényel, hiszen egy rendkívül összetett feladatról van szó.

– Az eddigi kiállítások néhány jelentős erdélyi művész életművét vagy életművének egy-egy lezárult, jelentős szakaszát mutatták be. Vetro Artur szobrászművésznek a grafikáit állítottuk ki, Kusztos Endrének egy nagy, gyűjteményes kiállítást rendeztünk a közelmúltban, akinek több mint fél évszázadot felölelő munkásságát mutattuk be, több mint 140 grafikai alkotáson keresztül.

Jelenleg Nagy Albertnek, az erdélyi művészet egyik legjelentősebb alkotójának az eddig soha ki nem állított rajzait mutatjuk be. Őt nemzetközi viszonylatban is a figuratív festészet nagy kaliberű alkotójának tekinthetjük.

– A mi kiállításaink és kiadványaink egy olyan tevékenységi területet fednek le, amelyet általában a múzeumok szoktak végezni. Az erdélyi művészet és ezen belül a magyar művészet jelentős területei bemutatásra és feldolgozásra várnak. Az eddigi kiállításainkon ismert művészeket mutattunk be, de törekszünk arra, hogy az életműveknek olyan részét vagy olyan megvilágításban mutassuk be, ahogy eddig nem volt látható.

Olyan kiállításokról és kiadványokról van szó, amelyek muzeális területen igenis hiánycikknek számítanak. És ez kitűzött célunk, hogy olyan kiállításokat rendezzünk, amelyek nem korábbi kiállítások ismétlései, visszacsengései legyenek, azt szeretnénk, hogy a látogatóknak ne legyen valamiféle déjá vu érzésük. Ugyanakkor az is fontos, hogy a kiállított művek ne egy tárgylajstromot képezzenek, hanem egy szerves egészet, amely megszólaltatja a művészt és mondanivalóját.

Úgy érzem, a Nagy Albert-rajzkiállítás is úgy hívja fel a festőre a figyelmet, ahogyan eddig mások – és elsősorban maga a művész – nem tették, miközben megerősíti Nagy Albert – alapjában véve – humanista üzenetét. Lezárt életművekről van szó sok esetben, vagy egy lezárult alkotói szakaszról, amelyek akár állandó kiállítás formájában is élhetnének. Az eddigi kiállításokról ezt lehet elmondani.

Fotó: Feleki István

Úgy gondolom, hogy az erdélyi művészet nagyon izgalmas terület, és számos értéket tudunk felmutatni innen, számtalan téma van, amit bemutathatunk. Szeretnénk ugyanakkor fiatalabb művészekkel is foglalkozni, hozzájárulva ezáltal művészetük elismeréséhez.

Bartha C. Ernő széna- és bronzszobraiból rendeztünk kiállítást, ennek egyebek között az volt az újdonsága, hogy a Művészeti Múzeummal közösen szerveztük, a Múzeumok Éjszakája keretében, és a galériánkból egy különleges, tévékészüléket is felhasználó gyaloghintón szállították át a művészt a múzeumba. Természetesen, a Főtéren számos érdeklődő kapcsolodott be az „ünnepi menetbe”.

Bartha Ernő rendkívüli eset az erdélyi és romániai művészetben, ugyanis nagyon mediatizált személyiség, akinek a nagyközönség is jól ismeri a szobrait. Az erdélyi művészeti életben ő ilyen vonatkozásban ritkaságszámba megy, hiszen legtöbben az ismeretlenségben alkotnak. Szeretnénk minél több olyan eseményt rendezni, amely ne csak a szűk szakma számára, hanem a szélesebb közönséghez is szóljon.

– Igen, egyértelműen. Az eddigiekre visszatekintve azt mondhatom, hogy a sajtó ott volt, jelentős visszhangja van a tevékenységünknek és pozitív fogadtatásban részesültünk. Elmondhatom, a sajtóval nagyon jók a kapcsolataink. Ennek annál inkább örülünk, hogy az erdélyi magyar kultúrában általában nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az írott kultúrának, mint a képzőművészetnek.

A sajtó ezt enyhíti azáltal, hogy a képzőművészeti élet eseményeire felhívja a figyelmet. Ennél többre is szükség van azonban, pontosabban, hogy a művészettel kapcsolatosan kialakuljon a közbeszéd. Ez annál fontosabb, hogy jelenleg Kolozsvár a romániai kortárs művészeti élet központja.

– A jó művek általában jó kezekben vannak! Van, ami már múzeumok tulajdonában van, például a most kiállított Nagy Albert műveinek egy része, de van úgy, hogy jelentős magángyűjtemények részét képezi. A magántulajdonban lévő művek érdekelnek minket a leginkább, ugyanis erre épít a műkereskedelem. Az erdélyi magyar alkotók életművének jelentős része – a történelmi körülmények miatt is –magángyűjteményekben található.

– A kiadványok fontos részét képezik a tevékenységünknek, ugyanis ezáltal szeretnénk hozzászólni ahhoz a közbeszédhez, amit említettem. Természetesen nagy erőfeszítést feltételeznek a kiadványok, elsősorban szakmai szempontból, ugyanis kevesen foglalkoznak a modern erdélyi képzőművészettel. Noha Kolozsváron létezik művészettörténet szak – én is itt végeztem –, mégis nagyon kevés fiatal foglalkozik modern és kortárs művészettel.

Azt ne is említsem, hogy nem létezik olyan publikus könyvtár, adattár, fotótár, amely az erdélyi művészetet dokumentálná. Ennek a megteremtése is fontos célja a galériánknak. Szeretném, hogy a közeljövőben több fiatal bekapcsolódjon kiállításszervezési, kutatási és akár műkereskedelmi tevékenységünkbe.

– A Quadro az egyetlen olyan aukciósház Romániában, amelynek nem Bukarestben van a székhelye. Az öt hazai aukciósház közül továbbá csupán mi vagyunk azok, egyelőre, akik szisztematikusan az erdélyi művészeti tárgyak forgalmazásával foglalkozunk. A kutatáson és kiállításokon kívül az aukcióknak jelentős szerepük van abban, hogy egy-egy mű presztízsét növeljék.

Lehet, hogy a szakma nem föltétlenül helyesli ezt az állítást, azonban ahhoz, hogy manapság nagyon sokan tudnak a nagybányai iskoláról, Mattis-Teutschról vagy Nagy Istvánról, jelentős mértékben hozzájárultak az aukciósházak. Célunk, hogy az erdélyi művészetet a műkereskedelem által is ismertté tegyük és népszerűsítsük. Azt szeretnénk, hogy a galéria olyan hely legyen, ahol az érték nyilvánvalóvá válik.

– Az aukció szociális esemény, lezajlása pedig színielőadáshoz hasonlítható. Meghatározott helyen, adott időpontban, egyedi alkalmat képez egyes művek megvásárlására. Az alkotások jelentősége, felvezetésük, a teremben kialakuló hangulat az, amely végül eldönti a leütési árat, amely így a racionalitás és szenvedély furcsa függvényévé válik.

– Eddig négy aukciót rendeztünk, decemberben lesz az ötödik, amelynek a címe: Transylvania, és kizárólag az erdélyi művészetnek lesz dedikálva. A korábbi aukcióinkon létrejött néhány jelentős rekord – a legnagyobb a 20 000 eurós határhoz közelített –, egyes alkotók esetében sikerült az eddigi legnagyobb teljesítményeket elérni: Fülöp Antal Andor – 12 500 euró, Ács Ferenc – 4200 euró.

Két kisebb aukciót is rendeztünk, amelyek országos premiernek számítanak, ugyanis korábban nem volt karikatúra-aukció –Könczey Elemér rajzait árvereztük – vagy könyvillusztráció-aukció Romániában – utóbbin a Kincses Képeskönyv – Kolozsvár eredeti illusztrációit, Jánosi Andrea munkáit árvereztük.

Fotó: Feleki István

– A gyűjtők rétege összetett. Vannak jelentős hazai, magyarországi és németországi gyűjtők, akik akár már húsz éve foglalkoznak az erdélyi művészet gyűjtésével. Sokan abban az időben állítottak össze kiváló gyűjteményt, amikor mások Erdélyben még csak a nagybányai művekre vadásztak.

Fokozatosan kiépül egy hazai, erdélyi, fiatal műgyűjtő réteg, és ennek a megerősítése a célunk. Olyan tehetős személyekről van szó, akik felismerve az erdélyi művészet eszmei és pénzügyi értékét, akár jelentős összegeket költenek arra, hogy sajátos igényeiknek eleget tegyenek. Ezeket szeretné a galéria kielégíteni aukciók és galériás ajánlata által.

– Természetesen, érint minket is. Csökkent az általános vásárlókedv, és nem vásárolnak azok, akik korábban főleg ajándékot láttak a műalkotásokban. Jó értelemben érint azonban olyan szempontból, hogy megerősödött a művészetnek befektetésként való értelmezése. A válság elején két aukciósház jelent meg, egy Bukarestben és mi Kolozsváron. Mindkettő hasonló újításokkal lépett be a piacra, amelyeknek az volt a szerepük, hogy nagyobb hitelt adjanak a piacnak és információkat szolgáltassanak az érdeklődőknek.

Közben létrejött a Romániai Műkereskedők Társasága is, az ACOAR, amelynek igazgatótanácsi tagjaként is képviselem a Quadro Galériát. Tehát a válság idején kezdett a romániai műtárgypiac szakszerűsödni, amelynek az eredménye abban látszik, hogy az árak nővekednek, miközben sokan a csökkenést jósolták meg. Szemléletváltás is történt, eszerint az aukció már nem régiségpiac, ahol féláron lehet venni és alkudozni, hanem konkurenciális terület, ahol az kapja meg a jelentős műalkotásokat, aki hajlandó erre áldozni és befektetni.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!