keresés

1990. március 15. – 2010. március 15.
Külön világok, értelmezések

Húsz évvel ezelőtt, Budapesten, „mi, magyarországi és romániai értelmiségiek, akik március 19-én és 20-án egy olyan őszinte párbeszédre gyűltünk össze, amelynek célja visszaállítani a természetességet és a normalitást a két nép viszonyában, nyugtalansággal fogadtuk a március 19-én Marosvásárhelyen történt erőszakos és felelőtlen akciók hírét, amelyek nem tesznek egyebet, mint akadályozzák és kompromittálják a romániai társadalom demokratizálási folyamatát, és ebben az összefüggésben megzavarják az erdélyi románok és magyarok békés együttélését”.

Ez az első mondata a közös nyilatkozatnak a találkozón, amelynek történelminek kellett volna lennie. Az értelmiségiek párbeszéde Budapesten kezdődött, és nem hiányoztak belőle a megbékélés kulcsfogalmai, mint például a „demokrácia”, a „nyitott társadalom”, a „határok légiesítése”, a „multietnikus együttélés”; ám e párbeszéd, amely természetes módon szokásá kellett volna váljon, a marosvásárhelyi véres konfliktus nyomán felfüggesztődött; egy durva manipuláció eredményeként, amelyet rémhírekkel és nacionalista szövegekkel tápláltak, a magyarokat és a románokat elképzelhetetlen cselekmények elkövetésébe hajszolták.

Öt halott és kétszázhetvennyolc sebesült. Sütő András elveszítette a fél szemét, egy libánfalvi parasztot pedig, aki a pap uszításának hatására szállt ki Marosvásárhelyen, tönkrevertek. A témát egy parlamenti bizottság elásta, ahogy csak tudta.

Végül megalakult a SRI (Serviciul Român de Informaţii, Román Hírszerző Szolgálat), az „ellenálló” Virgil Măgureanu vezényletével. A decemberi véres forradalom és az 1990-es bányászjárások közé ékelődött marosvásárhelyi epizód jelzi a zsákutcát, amelybe Románia került több évre, Ion Iliescu vezetésével, a kétes ide-oda lavírozással Kelet és Nyugat között.

A Demokrata Konvenció és Emil Constantinescu elnök érdeme volt, hogy 1996-ban közös kormányzásra kérte fel az RMDSZ-t, véget vetve a volt csausiszta korifeusok által fenntartott nacionalista kényszerképzeteknek. Ma az RMDSZ a „legalkalmazkodóbb” és a leghosszabb életű hatalmon levő politikai alakulat Romániában. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter.

És mint minden évben március 15-én, a kedélyek felborzolódnak: a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt „konkrét lépéseket tesznek Székelyföld területi autonómiájának szent ügyéért”, vagyis a magyar nyelvet a románnal egyenrangú hivatalos nyelvnek kiáltják ki, március 15-ét pedig helyi érdekű hivatalos ünnepnek.

A román radikálisok (C. V. Tudor) újra hangoskodnak: a magyarok elveszik tőlünk Erdélyt. De mind kevesebben vannak azok, románok és magyarok, akik hisznek az ilyen mesékben. (Fordította Á. H.)

  színkép