A LEADER óriási jelentősége abban rejlik, hogy a helyi akciócsoportokon (HACs) keresztül

– a helyi közösségekre bízza a célkitűzéseknek és azok fontossági sorrendjének megállapítását és a megvalósításukra szánt támogatásokat

– a stratégia alapján, helyi szinten hirdetik meg és alapfokon ott is értékelik, a térség vidékfejlesztési pályázatait

– helyi szinten felügyelik a pályázatok végrehajtását.

Az akkreditált helyi akciócsoport irodáinak működését uniós forrásokból biztosítják. A LEADER célja tehát az, hogy a helyi közösségek szintjére hozza a vidékfejlesztési források nagy részének kezelését.

Egy. Az elmúlt két évtized alatt, magunk választotta politikusaink közül gyakran és sokan mondták ki, (főleg megválasztásuk előtt), hogy székelyföldi közösségeink és önkormányzataink, rendszerint a román hatalmi akarat ellenében, csak összefogva, egymásra támaszkodva, egymást erősítve képviselhetik eredményesen érdekeinket.

Másként fogalmazva: „a politikavégrehajtás célterületei egységes, társadalmi értelemben összefüggő, közös hagyománnyal, helyi identitással, hovatartozás-tudattal, közös igényekkel és elvárásokkal rendelkező területek kell hogy legyenek”. Ez az orvosolandó gondok „elsősorban helyi szintű megközelítését jelenti”.

Mi több, mivel az elmúlt 90 esztendő alatt, az ország (belső) közigazgatási határait következetesen a magyar közösség kárára rajzolták át, az lenne igazán jó, ha közösségeink – önkormányzataink közigazgatási (értsd megye-) határok által nem akadályozva, együtt fejlődhetnének. Hisz ezek a közösségek/térségek „egységesek-összefüggők, közös hagyományaik vannak és közös az önazonosság-tudatuk, közös szükségleteik és elvárásaik” vannak.

Másként fogalmazva: jó, ha a közös értékek által jellemzett, közös fejlődést megvalósítani óhajtó „területnek nem kell megfelelnie az előre meghatározott (jelenleg érvényben levő) közigazgatási határoknak.”

Kettő. Aztán választási kampányokban bőven hallottuk azt is, hogy a helyi emberek véleményére alapozva, nem pedig Bukarestből, a központból kell a helyi problémákra megoldást keresni. Ezt hívják „lentről felfelé építkező megközelítés” -nek. „E megközelítésnek megfelelő vidékpolitikát kell kialakítani és a célközösség igényeinek legmegfelelőbb módon végrehajtani.”

Három. Nem egyszer, nem kétszer hallottuk megint csak választási kampányban, hogy mennyire fontos bír a közösségi összetartozás, „a közszféra, a magánszféra, a civil társadalom és az önkéntesek rendelkezésre álló emberi és pénzügyi erőforrásainak összekapcsolása.”

És mivel életkörülményeink javítása fejlesztés és pénz nélkül elképzelhetetlen, az a jó, ha a helyi közösségek „maguk döntenek a helyi vidékfejlesztési stratégia irányáról és tartalmáról, illetve döntenek a különböző projektek finanszírozásáról”.

Négy. Köztudott, hogy a romániai magyarok nagy része falun, vidéken él. Az is tény, hogy a vidéki térségek és az ott élők súlyos gondokkal küszködnek. E gondokon a központi hatalom enyhíteni nem tud. Ezért a helyi közösségek számára végre e-sélyt kell biztosítani, azoknak a döntéseknek a meghozására, melyek elősegítik „olyan régóta fennálló vidéki problémákra való új megoldások felkutatását is ..., amelyekre más politikai beavatkozások nem tudtak kielégítő és hosszú távon fenntartható megoldást találni.”

Öt. A körmünkre égett gyertya tüzének oltása, kampányszerű ígéretzuhatag helyett, végre átfogó, a vidéki térségeket, azok gondjait egységesen kezelő fejlesztési elképzelésekre és azok helyi irányítású végrehajtására van szükség. „Integrált és ágazatközi fellépések” szükségesek, vagyis „a helyi fejlesztési stratégiának több tevékenységi ágazatot integráló ágazatközi megfontolásoknak kell eleget tennie”.

Hat. 15–20 évvel ezelőtt kitört a testvértelepülési láz. Az erdélyi magyar közösségek, azok önkormányzatai végre szabadon választhattak maguknak testvértelepülést. A szimbolikus magyar–magyar építkezésen túl, nemegyszer ezek a kapcsolatok a kátyúból való gyorsabb kikerülés reményét is jelentették.

A román hatóságok pedig gyakran, minden lehető módon akadályozták e természetes igényekből fakadó kapcsolatok ápolását, pedig „A hálózatépítés kapcsolatot teremt emberek, projektek és vidéki területek között, továbbá elősegítheti bizonyos vidéki régiók elszigeteltségének a feloldását.”

Hét. És ha már a kapcsolatok „határokon innen és túl” (pl. testvértelepülés, testvérintézmény) kiépültek, az évenkénti díszbeszédek és díszebédek mellett (és nem helyett) értelmesen is ki lehetne aknázni, a közösség javára is, e kapcsolatokat. Manapság ez a közösségek „közös projektjének kivitelezését jelenti”.

Hét és egy kicsi. 2003-ban a Székelyföldre látogató EU- nagykövet világosan megmondta: az EU számára egy térség egybetartozását a közös célkitűzések, és az azokat megvalósító programok (projektek összessége) jelenti. Mert az EU mindenféle fejlesztéspolitikájának legfontosabb célkitűzése: a helyi közösségek életkörülményeinek javítása. A vidékfejlesztés terén, a megyehatárokon átlépő összefogás, a kistérségek összefogása egy hálózatba, támogatandó érték.

Ez azt is jelenti, hogy az 1968-as megyésítéskor a magyar többségű térségek széleiről román többségű környezetbe sorolt közösségek, vidékfejlesztésben eredeti, természetes közegükbe kerülhetnének vissza. Vagy például a Szent Anna-tó környékének az 1968-as célokat nagyszerűen szolgáló kettéosztása fejlesztéspolitikai szempontból orvosolható lehetne. Az erőszakosan szétszakított Sóvidék egységes fejlesztési koncepció keretében vonhatna be fejlesztési forrásokat.

Arról nem is beszélve, hogy a helyi identitást meghatározó belső értékekre (épített, kulturális és természeti örökség, hagyományok) alapozva kell a helyi közösségeknek saját célkitűzéseiket megfogalmazzák.

Az első hét pont, bár lehetne az is, nem egy Székelyföld-program váza, hanem az EU egyik fontos programjának, a LEADER-nek a követelményrendszere. Az idézőjelbe tett, dőlt betűs szövegrészek pedig az Európai Bizottság 2006-ban közzétett „A Leader-megközelítés útmutatójá”-ból valók. Kevés EU-s dokumentumról mondható el, hogy ennyire a szájunk íze szerint beszél.

A LEADER helyi akciócsoportjai térségeket képviselnek. (A híres-hírhedt kistérségi társulások ezt és nem mást lettek volna hivatottak előkészíteni.) Az akciócsoportok 2013-ig a vidékfejlesztés pályázati támogatásának letéteményesei. Ez vagyon megírva, az Európai Tanács és az Európai Bizottság 2005 szeptemberében kelt vonatkozó rendeletében és az Európai Tanács 2006 februárjában kelt a vidékfejlesztés stratégiai irányait rögzítő határozatban.

És ha 1998-ra (a romániai fejlesztési régiók születési évére) visszagondolva elfogadhatjuk, hogy nem nagyon tudta senki, mi is történik, most – a régiós leckéből is okulva – tudjuk. Ahogy mostanság megszületnek ezek a LEADER-térségek, várhatóan úgy is maradnak.

A helyi akciócsoportok dolgozzák ki a térségi fejlesztési stratégiát. E stratégia alapján a térségben meghirdetik a pályázatokat, majd alapfokon értékelik – elbírálják azokat. A támogatott pályázatok végrehajtását szintén a helyi akciócsoportok felügyelik. És kezdődik minden elölről, vagyis új stratégia, új pénzügyi terv a 2014–2020 időszakra.

Eddig a helyi (községi) önkormányzatok többé-kevésbé kényszeredetten elkészíttették helyi fejlesztési stratégiáikat.

Első és egyben utolsó alkalom lehetett volna a helyi akciócsoportok megalakulása arra, hogy a stratégiákból terv legyen, vagyis a célkitűzések megvalósításához pénzt lehessen rendelni. Mégpedig a helyi közösség igényei szerint (a döntéshozatalban az önkormányzatok legtöbb 49 % szavazattal rendelkeznek, a többi szakmai érdekképviselet, vállalkozók, gazdák, egyesületek kezében van.)

Kovászna, Hargita, Maros megyék magyar közösségeinek esetében ez értelemszerűen azt is jelenti, hogy a helyi akciócsoportok térségeiben a regionális központ, Gyulafehérvár ereje és a pályázati rendszerre gyakorolt befolyása jelentősen csökkenthető lett volna. Mondhatnám azt is, hogy igen jelentős decentralizációs folyamatok indulhatnának el.

Románia pedig Nemzeti Vidékfejlesztési Programjában azt vállalta, hogy 2010 végéig 80 helyi akciócsoport megalakulását támogatja. A 80 számomra kísértetiesen a 2x40-re asszociál. Vagyis megyénként legtöbb két (azaz kettő) helyi akciócsoport kap majd jogosítványt. Ami még nem baj, mert egy helyi akciócsoport népessége legtöbb 150.000 lehet, és összefüggő területet kell lefednie.

Vagyis a Székelyföld Apácától, Ürmöstől egészen Koronkáig (a 20.000 fölötti népességű városokat kihagyva) 4 helyi akciócsoporttal lefedhető lett volna, mégpedig úgy, hogy egy akciócsoport Brassó–Kovászna, egy másik Kovászna–Hargita, egy harmadik esetleg Hargitában és egy negyedik Hargita–Maros megyékben jöjjön létre. Megyehatárok fölött átívelő, hálózatba kapcsolható, összehangolt fejlesztési stratégiákkal fellépő, EU-s normák szerint kifogásolhatatlan, összefüggő LEADER-térség lehetett volna a Székelyföld.

Mondom: lehetett volna. De mégsem az lett.

2009 nyarán, a Nemzeti Vidékfejlesztési Program keretében a LEADER helyi akciócsoportok létrehozását támogató pályázati kiírás jelent meg. Összesen 200 pályázat volt támogatható.

A kiírásra 117 pályázat futott be. Mindegyik támogatást kapott. Kovászna megyéből egy pályázat, Hargita megyéből három pályázat (ne feledjük: 2x40=80). Hargitában, jellemző módon, a három akciócsoport sem fedi a megye egész területét.

Könnyen megtörténhet, hogy a 117 nyertes pályázat közül, egy következő lépésben, kiválasztják majd azt a 80 akciócsoportot, mely jogosítványt kap. Ezúttal nem Bukaresttől függött a dolog, mert az EU elvárásai világosak: terület alapú megközelítés, alulról felfelé való építkezés stb., stb., el egészen a hetedik elvig.

Ha lett volna valaki(k)nek a helyi közösségekkel legalább elvi szinten egyeztetett Székelyföld-koncepciója, a fennebb vázolt LEADER helyi akciócsoportokból álló székelyföldi hálózatot nehezen lehetett volna megtorpedózni. Nagy valószínűséggel EU-s források támogatásával (20 % önrész kötelezettséggel) lehetett volna létrehozni az összefüggő, helyi identitásra alapozó LEADER-hálózatot. Mi több, a LEADER helyi akciócsoportjainak működését az EU finanszírozza.

A LEADER azt jelenti, hogy a helyi közösségek meghatározhatják: mennyi pénzből, mit akarnak és tudnak 2011–2013 között megvalósítani.

Tehát az eddig többé-kevésbé bevált képletet, a „szavazzatok ránk, mert mi kiharcoljuk”, ez esetben már nem lehetett alkalmazni. Hanem asztalra kellett volna tenni egy integrált, Székelyföldet átfogó fejlesztési koncepciót, melyet, egymást támogatva, a 4-5 helyi akciócsoport megvalósíthatott volna. Az sem titok, hogy a vidéki térségekben a megyei tanács elnöke, a polgármester és az önkormányzat a mindenható. Források fölött ők rendelkeznek, intézményes kapcsolati hálóval ők rendelkeznek.

A jelenlegi gyakorlat is bizonyítja, a LEADER helyi akciócsoportok, még a nyertes pályázatok esetében sem jönnek létre a polgármesterek és az önkormányzatok hathatós támogatása nélkül.

Értelemszerű tehát, hogy a Székelyföldön a legkiterjedtebb magyar önkormányzati hálózattal rendelkező szervezet – az RMDSZ, és azon belül az arra illetékes testület, ha van ilyen – politikai és erkölcsi kötelessége lett volna a Székelyföldet jelentő térségi koncepciót érvényesíteni, hiszen 6-700 ezer lakosról beszélünk.

Az RMDSZ programja így kezdődik „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség a romániai magyarság különböző autonóm, területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és helyhatósági szinten ellátja a romániai magyarság politikai és közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszerveződés különböző formáit.”

Lássunk még néhány idevágó részletet az RMDSZ- programból:

4. old. Az autonómia: „A területi autonómia a helyi önkormányzatok társulásával jön létre.” A LEADER nemcsak helyi önkormányzatok, de a helyi közösségek társulása és pénzforrásokkal is rendelkezik. Ha a fejlesztési régiók átalakítása „lépés az autonómia felé”, akkor a LEADER-térségek megalakulása maga a helyi közösségek gazdasági autonómiájának alapköve.

5. old. Az RMDSZ “...következetesen fellép azért, hogy az Európai Parlamentben ... érvényt szerezzen a helyi közösségek által megfogalmazott megoldásoknak.” A LEADER pont a megoldások megfogalmazásának uniós kerete. E nélkül, bajos lesz hitelesen tolmácsolni, netán érvényt szerezni a „megoldásoknak”.

36. old. Önkormányzatok és helyi demokrácia, Alapelvek: „e. A szubszidiaritás elvének megfelelően biztosítani kell a helyi közösség részvételét minden olyan döntésben, amelynek következményei kihatással vannak életükre.” A LEADER első két alapelve pont ezt hirdeti. A szubszidiaritás elve alapján a döntést megyei szint alá, a helyi közösségekhez viszi.

Szóval: az RMDSZ programjában bőven van a LEADER-hez konkrétan illeszkedő passzus.

Az RMDSZ minden rendű és rangú tisztségviselője mire is kapott bizalmat? Az RMDSZ programjának megvalósítására.

Az RMDSZ államelnökjelöltjének programjában pedig ez áll „A vidéki térségek gondjain leghatékonyabban a szubszidiaritás elve alapján működő LEADER-megközelítés enyhíthet. Ez azt jelenti, hogy a kistérségek a maguk által meghatározott fontossági sorrend alapján használhatják fel az uniós fejlesztési forrásokat.” Ez a program már érvényét vesztette volna? Hisz az elnökjelölt, az RMDSZ elnökjelöltje, az egész országhoz szólt.

Ha pedig a Székelyföldön, annak „mozaikszerű” állapota miatt minden melldöngetős, lajbitépős kijelentés ellenére egy ilyen kérdésben, mint a LEADER helyi akciócsoportok megalakulása, sem képes senki konszenzust teremteni, akkor elő kell venni a Szövetség megfelelő, országos hatáskörű testületét, testületeit.

Nehogy félreértés essék. A vonat elment. A Székelyföld erről a vonatról is lemaradt. Lehet, hogy végleg. Vidékfejlesztési szempontból nem létezik egységes Székelyföld. EU-s mércével mérhető, közös helyi identitás a Székelyföldön nincs.

Már most lehet készülődni a hosszantartó (ezért kívánatos és a következő választásokon kamatoztatható) küzdelemre: majd Brüsszelben, majd Cioloş-sal. Sikerre sokkal kevesebb az esély, mint a fejlesztési régiók esetében. Hisz a fejlesztési régiókat „fentről lefele” hozták létre. És külön Rendelet szabályozza átalakításukat.

A LEADER-ben viszont tényleg alulról felfele történt az építkezés. Ott, ahol konok önkormányzatisok létrehozták azt az egyesületet, melyben legtöbb 49 % szavazatuk lesz.

Székelyföld egésze esetében, mire észbe kaphattunk volna, ne feledjük, hogy hivatalosan 2005 óta tudjuk, mi fog történni, szóval mire észbe kaphattunk volna, és meg is foghattuk volna, a LEADER, mint a csiga: sutty, eltűnt a bokorban.

Tartok attól, hogy a Székelyföld, rurális térségei felzárkóztatásának stratégiai lehetőségét mostanság szalasztottuk el.

Lelkünk rajta.

Csutak István

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!