keresés

Fogadjuk meg, de betartjuk-e?

Néhány általános bölcsesség, ami segíthet, hogy betartsuk a fogadalmat: ne holnaptól kezdjük el a változtatást, hanem mától (mivel a jelenünk az egyetlen valóság). Határozzuk meg célunkat minél konkrétabban, írjunk részfeladatokra, határidőkre bontott tervet. Fogalmazzunk pozitívan: ne arról esküdözzünk, hogy ezentúl mit nem akarunk csinálni, hanem arról, hogy mit igen. Ne szegjék kedvünket az apró visszaesések.

Minél felvilágosultabb valaki, annál valószínűbb, hogy babonának tartja az újévi fogadkozást. Mégis megtörténhet, hogy beleesünk az újrakezdés év eleji csapdájába. Vajon milyen erő hajt teljesen különböző embereket arra, hogy az éjféli pezsgőzésnél hasonló gondolatokkal játsszanak?

Megújulás, újrakezdés

Ha belegondolunk, abszurd a helyzet: a Föld nevű bolygó Nap körüli pályájának egy bizonyos pontján emberek tömegei döntenek úgy, hogy megváltoztatják az életüket. Ahogy fordul a planéta, úgy koccannak a pezsgőspoharak, úgy szállnak az ég felé a sóhajok, a kívánságok, a fogadkozások.

Sokan a születésnapjukon vagy szeptemberben „kezdenek új életet” – utóbbit különösen azok művelik, akiknek gyerekkorában erősen rögzült az őszi iskolakezdés és a vele járó életformaváltás. A természet tavaszi ébredése is megajándékoz az újjászületés élményével: hatására kivirágzik lelkünkben a megújulás vágya – és az erre irányuló konkrét elhatározások. Pedig jó lenne, ha a tudatos életvezetés igénye nem csak az év egy kitüntetett napján támadna föl bennünk.

Kétarcú Janus

Janus – amellett, hogy január hónap névadója – a római mitológiában a kapuk istene: egyik arcával az elmúlt évre, másikkal a következőre néz. Alakja arra utal, hogy nincs jó – szívből jövő és teljesíthető – újévi fogadalom visszatekintés és számvetés nélkül. Kérdés persze, hogy akarunk-e, tudunk-e tanulni a múltból. Képesek vagyunk-e tudatosan tervezni az életünket? A gondolatmenet itt önmagába visszatérő körbe fordul: ha valaki elég elszánt, hogy tudatosan végiggondolja, hogy mit akar változtatni az életkörülményein vagy a személyiségén, és vágyait meg is tudja fogalmazni, az valószínűleg nem csak évente egyszer foglalkozik ilyesmivel. Vagy mégis?

Napi mókuskerék

Bármikor megtehetnénk, hogy átgondolva a napunkat, módosítunk életünk irányán. Mégsem tesszük, mert hajszoltak és fáradtak vagyunk, kevés az időnk és az energiánk. A legtöbb ember egyik napról a másikra él, elmaradt tennivalók tucatjait tologatja maga előtt: hogyan volna hát lehetősége komolyan elgondolkodni az életén? Ezért is tulajdonít jelentőséget a születésnapoknak, amikor az „egy évvel öregebb lettem” érzés hatása alatt eltűnődhet önmagáról, a sorsáról.

Az év végi ünnepek még a születésnapnál is alkalmasabbak arra, hogy kívülről, más nézőpontból, egy lépést hátralépve pillantsunk rá az életünkre. Ilyenkor távol maradunk a munkahelyünktől, és több időt töltünk otthon – azokkal, akiket magunk mellé társul választottunk vagy kaptunk. Mivel kizökkenünk a szokásos életvitelből, nemcsak arra nyílik alkalom, hogy gyakrabban összezördüljünk a családtagjainkkal (hiszen több közös időnk van, mint a mindennapokban), hanem arra is, hogy lassabbra fogjuk a tempót. Így rádöbbenhetünk, hogy mi hiányzik nekünk, mire vágyunk, mit szeretnénk ezentúl másképp csinálni.

Sokszor szinte öntudatlanul belesodródunk olyan dolgokba, amiket magunk sem szeretünk. Az új év az efféle, lassan kialakuló helyzetekre (de végtére az egész életünkre) adhat hirtelen rátekintést: mint amikor a hegytetőről észrevesszük, ha valaki lent a völgyben tévúton jár.

A sötét évszak

A téli alvásra csábító, hideg, sötét évszak elgondolkodásra még csak jó, de forradalmi tettekre nem a legalkalmasabb. A közvélemény-kutatások is jól jelzik, milyen kétes kimenetelű szokás az újévi fogadkozás.

2007-ben egy felmérésre válaszolók 16 százaléka tett újévi fogadalmat, egy évvel korábban pedig az interneten megkérdezettek kevesebb mint 20 százaléka. Ugyanitt a nők 70 százaléka, a férfiak 59 százaléka vallotta, hogy életében legalább egyszer már tett magának ígéretet az év fordulónapján.

A felmérések szerint az emberek újévkor leggyakrabban az életmódjukkal és az egészségükkel kapcsolatban tesznek fogadalmat (fogyókúra, leszokás a dohányzásról, az alkoholról, a túlzott kávéfogyasztás mérséklése), de gondolnak a munkájukra, a munkahelyükre, a párkapcsolatukra, a szerelmi életükre vagy a személyiségük formálására is. Az online válaszolók több mint 90 százalékának legalább egyszer sikerült már megvalósítania, amit újévkor elsuttogott magának, 10 százalékuknak viszont még sohasem.

Legyen visszacsatolás

Min múlik tehát, hogy megvalósul-e újévi fogadalmunk, amely homályos sejtések, mélyből feltörő vágyak formájában akkor is ott járhat az agyunkban, ha előtte megfogadtuk, hogy mi ugyan nem fogunk fogadkozni?
Az idő múlásával nemcsak a cégek éves pénzügyi tervszámainak, hanem személyes terveinknek megvalósulása is eltérhet az eredetileg elképzelttől. A gazdaságban erre bevett módszer, hogy a cégvezetés a megváltozott piaci körülményekhez illeszti az üzleti stratégiát.

Mit tesz ezzel szemben az újévi fogadkozó, ha mégis befalt egy tábla csokit, megint rágyújtott egy „utolsó” cigarettára, vagy aznap sem ment el futni? Lemondóan legyint, és a következő évre száműzi a változtatás gondolatát. Pedig ha időről időre visszacsatolna, azaz figyelné magát, mindennapos gyakorlatát, életvitele alakulását, és rugalmasan alkalmazkodna az éppen érvényes állapotához, akkor céljai módosításával vagy új célok kitűzésével sikeresebben valósíthatná meg terveit. Ehhez persze tudatos gondolkodásra, rendszeres önvizsgálatra volna szükség. Nem csak január első hajnalán. Mondjuk, minden hónap elsején?

  szabadidő