Mint annyian mostanában, a földek visszaadása után, Vilmos is kétéltű életet él. Ami azt jelenti, hogy a téli hónapokban, amikor a megtermelt árut el kell adni, akkor városon, tehát Szatmárnémetiben, nyáron pedig kis birtokán, szülőfalujában, az avasi Kőszegremetén. Talán mondanunk se kell, hogy szatmári kertje is telides-teli van gyümölcsfákkal.

Elsősorban őszibarackkal, mert a finom dzsemeknek és lekvároknak való ízes gyümölcs nagyon kelendő áru mostanában. Nem győz belőle annyit termelni, amennyit el lehet adni. Van olyan fája, amelyről az ősszel egy mázsa barackot szedett. Ám a mindössze pár árnyi Dara úti portáján nem telepíthet többet, ezért Remetén létrehozott egy kisebb barackültetvényt is. Az oltványokat maga nevelte és oltotta be (szemző oltással) a legjobb fajtákból.

„Az évek során kitapasztaltam, hogy milyen fajták a legkeresettebbek, és azokat szaporítottam. A finom helyi ízek a menők – mondja Dohi Vilmos, majd így folytatja: – Van, aki már télen vagy tavasszal kérdi tőlem a piacon, hogy lesz-e megint abból a sárga vagy piros bélűből, abból a magvaválóból, ami kompótnak a legkiválóbb.”

Fotó: Sike Lajos

Dohi Vilmos a téli hónapokban Szatmárnémetiben, nyáron pedig birtokán, szülőfalujában, az avasi Kőszegremetén gazdálkodik

„A nagy globalizációban, miután jóllaktak mindenféle külföldi kotyvalékokkal, ismeretlen porokból kutyult ételekkel, az emberek visszatérnek saját értékeikhez, és újra felfedezik, hogy a nagymama által főzött lekvárnál, derelyénél, húslevesnél, túrós gombócnál, az általa sütött pánkónál, diós kalácsnál, tejfölös lángosnál nincs jobb.”

„Persze, annál a bornál sincs finomabb, amit apánk-nagyapánk a híres erdélyi szőlőből, a bakatorból és a járdoványból érlelt, s annál a szilvapálinkánál, amit a jól érett penyigei és besztercei szilvából készítettek. Nekünk csak ezt kell folytatni, mert ettől vagyunk érdekesek, és ettől lehetünk sikeresek, hisz a német vagy a francia turista is a helyi ízekért jön hozzánk, s nem feltétlenül müncheni sört vagy rajnai rizlinget akar nálunk inni.”

Az értelmiségiek tudatosabban vásárolnak

De miért ízesebb, zamatosabb a kőszegremetei jonatán, mint amit a nem is olyan messze, Szatmár alatt, Csenger környékén termelnek? Mert mindenképpen zamatosabb, ezt mindenki elismeri.

„Már a talaj miatt is – hangzik a válasz. – Más az összetétele a dombvidéki agyagos talajnak, mint a síkvidéki homoknak. Más ásványok, sók, nyomelemek vannak benne. Megfigyeltem, hogy nálunk, Kőszegremetén még a dombok szerint is változik az íz! Legjobb íze a Sásas-oldalon termő almának van. Az az íz akár Nobel-díjat is kaphatna, ha volna ilyen a gyümölcstermesztésben. Esküszöm, jobb ízű gyümölcs, mint a Sásas-oldalon, a világ egyetlen más táján sem terem.”

„Hadd legyen az én titkom, ott is melyik parcellában terem a legeslegjobb. De azt elárulhatom, hogy a talaj jó sárga agyag, s valami olyan összetétele van, hogy az ottani almát nagyon keveset kell permetezni, mert önmagától is nagyon ellenálló. Tehát nemcsak íz- és zamatanyag van a talajban. A kellemes íznél az is számít, hogy mi istállótrágyát használunk a tápanyag-utánpótlására, Csenger és Mátészalka környékén pedig műtrágyát, ami az almát felpuffasztja, s az eredeti ízt is feloldja, ha úgy tetszik, hígítja. Ennek tudható be, hogy én a kisebb méretű almát jobb áron el tudom adni, mint ők a jóval nagyobbat.”

„Vannak állandó vásárlóim, nem is kevesen. Többségük tanár, orvos, ügyvéd, közgazdász, színész, tehát értelmiségiek, akik tudatosabban vásárolnak, vagyis jobban megnézik az áru eredetét és összetételét. Egy részük annyira kitart mellettem, hogy csakis tőlem vásárol, s ha más munka miatt nem tudok kimenni a piacra, telefonálnak, hogy mikor megyek, mikor számíthatnak rám.”

Hagyományőrző, de az újra is figyel!

Dohi Vilmos úgy hagyománytisztelő, hogy közben az újra is figyel. Mostanában észrevette, hogy mind többen keresik az édesebb és kevésbé savas almákat. Friss fogyasztásra is, de van, aki kompótnak vagy gyümölcstortának. Nosza, legyen. Igen, de területe nincs az új telepítéshez, hisz alig több, mint két hektáron gazdálkodik. Sebaj, mert úgyis fiatalítania kell az almásban, kiszedett száz darab kivénhedt fát, és az ősszel ugyanennyi oltványt ültetett helyükbe.

Úgynevezett Florina és Jonagold fajtákat – ezek nagyobb, pirosas édes almák, az egyik közeli magyarországi csemetekertből hozta. Feleannyiért vette, mintha nálunk szerezte volna be, mert mint mondja, itt nehezen állnak talpra a földvisszaadással leszűkült vagy éppen megszüntetett csemetekertek. Pedig látszik, hogy egyre jobb üzlet az oltvány és mindenféle kertészeti szaporítóanyag. Még a köszméte- és a ribizlialanyokat is „Magyarból” szerzik be. Mily szerencse, hogy közel van, csak át kell szaladni.

De milyen is közelebbről a kétéltű gazdálkodó? Aznap, mikor e riport kapcsán hosszabban elbeszélgettünk, délután kettőig a piacon árult. Jól átfázva hazament a Németi negyedben (Szatmár hagyományos gazdálkodó negyedében) lévő lakásukra, ahol felesége a disznóvágásról maradt hurkával és kolbásszal várta, amellyel a vendéget is megkínálták.

Utána nyomtatónak két-három pohár újbor, de nem bakator, mert azt nem hoztak be Remetéről, Vilmos inkább a nyári Partiumi Magyar Napokra tartalékolná. Nagyon megszokták a vendégek, nem szeretné, ha elpártolnának tőle. Címke is van a borhoz (meg a pálinkához is), úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Sokan vesznek emlékbe, pláne olyanok, akik még nem jártak Remetén, vagy éppen csak most hallanak először erről a ma is majdnem színtiszta magyar faluról, az Avas közepén.

Ám nem ragadunk le a pohárnál, mert Vilmosnak minden órája pontosan be van osztva. Annyit időzünk még a házban, amíg közösen megírunk egy fellebbezést (Vilmost 110 lejre büntette egy túlbuzgó polgári rendőr, amiért saját kocsijával saját kapuja előtt állt pár percig, miáltal „kárt tett a zöldövezetben”, ami valójában betonlappal burkolt bejáró).

Egyetemista fiával vált még pár szót telefonon (református teológián tanul a legény, a kálvinista Rómában, vagyis Debrecenben), s megyünk a kertbe. Vilmos már megmetszette a barackfákat, de néhányat még utánaigazít a metszőollóval. Hadd legyen minél szellősebb a fa, jegyzi meg, mert akkor fejlettebb a gyümölcs, és a kártevők is jobban távol maradnak.

Fotó: Sike Lajos

Dohi Vilmos szerint nem kell semmit felfedezni, apáink mindent felfedeztek helyettünk

Az anyaföld mint fűtőanyag!

Míg csattog az olló, Vilmos dicséri a fákat: szépen telelnek, jó rügyesek az ágak, magukban hordozzák a bőséges idei termés ígéretét. Amit persze az is jól megsegíthet, hogy ősszel megtrágyázta (ugyancsak istállótrágyával) és beszántotta a talajt. Ezt tette Remetén is az almással, ahol a napokban kezdi a metszést, ami akár két-három hétig is munkát ad. Nem kell tartani a még várható fagyoktól, mondja, mert a jól karbantartott gyümölcsfák bírják a hideget, s a friss vágás nem okoz kárt.

Mikor Remetén dolgoznak, akkor Vilmos szülőházában laknak, az ottani portán terem a jó penyigei szilva, amiből az utolérhetetlen szatmári kisüstit főzik. Az udvarban nemrég, saját erőből, egy kis almatárolót építettek, ami 25 tonna gyümölcs tárolására alkalmas.

Nem minden ok nélkül teszünk itt említést róla. A tárolót és benne az almát ugyanis a drága jó anyaföld védi a legnagyobb fagyoktól is. A habtéglából emelt épületnek nincs semmiféle padozata, a ládákban tárolt gyümölcsöt a föld melege, vagy inkább hőkisugárzása, párája tartja el. (Mellesleg, de nem mellékesen a betonpadozatú tárolókat a keményebb hidegben már fűtik.)

„Nem kell semmit felfedezni, apáink mindent felfedeztek helyettünk. A régiek nagy kupacokban, a kiskertben tárolták az almát, jól lefedve szalmával vagy száraz falevéllel. Ráesett a hó, és semmi baja nem volt. Ne felejtsük el ezeket a roppant egyszerű, de hatásos, fölötte takarékos módszereket” – magyarázza Vilmos, akinek nem is csak a háztartásban nagy segítsége és biztos háttere beregszászi származású felesége, Erika.

Róla itt most csak azért nem szólunk külön, mert fölötte haragszik az egész világra, amiért, jóllehet 10-12 éve Szatmárnémetiben él, még mindig nem kapta meg a román állampolgárságot.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!