Körtesi Takár Zsuzsa marosvásárhelyi történész szerint minél tanultabb valaki, annál inkább ragaszkodik a jogaihoz, illetve nem elégszik meg a hagyományos anya-feleség szereppel, a család mellett szakmai kiteljesedésre is vágyik.

A nemzetközi nőnapot március 8-án tartjuk, de kezdetben más dátumokhoz, eseményekhez is kötődött. Az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők évszázadokon át vívtak küzdelmet azért, hogy a társadalomban egyenlő jogokkal és lehetőségekkel élhessenek. 1857. március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin.

1866. szeptember 3. és 8. között az I. Internacionálé (Nemzetközi Munkásszövetség) első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának kívánt véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van.

Az 1899. július 14-én kezdődő II. Internacionálé alakuló közgyűlésén ismét napirendre került a téma: Clara Zetkin beszédében hirdette a nők jogát a munkához, az anyák és gyerekek védelmét és a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. 1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg az első nemzeti nőnapot február utolsó vasárnapjára, 28-ára időzítve.

Fotó: Antal Erika

Körtesi Takár Zsuzsa a nõi sorsokat kutatja. A nõi egyenjogúság szerinte összefügg a felvilágosultsággal, az iskolázottsággal

Más lenne, ha több nő politizálhatna

Ma környezetünkben teljes női egyenjogúságról beszélhetünk, ennek ellenére napjainkban is gyakran tapasztalhatjuk, hogy a hagyományokat még mindig nem sikerült teljes mértékben lebontani, a nővezetőt, a nőpolitikust nehezen fogadja el a társadalom – állapítjuk meg a marosvásárhelyi társadalomtudományi intézet könyvtárában Körtesi Takár Zsuzsa tudományos kutatóval a közelgő nőnap apropóján beszélgetve.

Az a tény, hogy a nőkre szükség volt a hadiiparban, hogy képesek voltak helytállni, új életformát vont maga után. Azok a nők, akik a szavazati jogot követelték, kék színű harisnyát viseltek, és innen maradt fenn a kékharisnya megnevezés, amely egyfajta negatív értelmet, pejoratív kicsengést kapott. A nők hiányoznak, vagy legalábbis nagyon kis létszámban vannak jelen a parlamentben, akárcsak a városi vagy a megyei önkormányzatban.

Példaértékű a Maros Megyei Tanács elnöke, Lokodi Edit Emőke helyzete, aki második mandátumát tölti a hivatal élén, legutóbb közvetlenül az ő személyére szavaztak a választók. A nők kilencvenkilenc százaléka békepárti, tehát valószínű más lenne környezetünk életminősége is, ha több nő politizálhatna, legalábbis olyan nőről egyikünk sem hallott, aki a háborút hirdette volna – értünk egyet beszélgetőpartneremmel.

Az egyenjogúság összefügg a felvilágosultsággal

Hogy Marosvásárhelyen mikorra tehető a női emancipáció kezdete, nehéz meghatározni, de tény, hogy voltak olyan főúri asszonyok, akik életstílusukkal, életvitelükkel példát mutattak.

„A női egyenjogúság összefüggött és ma is összefügg a felvilágosultsággal, az iskolázottsággal. Példa erre a könyvtárlapító Teleki Sámuel felesége, Iktári Bethlen Zsuzsanna, aki maga is könyveket gyűjtött, olvasott, nyitott volt a tudományokra” – részletezi a történész, aki szerint nagy az eltérés a csupán elemi iskolát járt és a diplomás, szakmailag jól felkészült nők között.

Más az életük, másként gondolkodnak, mások az igényeik. Ma már elmondhatjuk, hogy a régi hagyományos családok nem működőképesek. Ahol az anya és feleség is dolgozik, ott nem lehet a háztartás összes teendőjével őt terhelni. Bár azért többnyire ma is a nő végzi a házimunka zömét, nemcsak a munkahelyén igyekszik teljesíteni, de otthon ő főz, mos, takarít, gyereket nevel.

„Két évet otthon voltam a gyermekemmel, nagyon jó volt, nagyon szerettem, de aztán a vége felé már nagyon vágytam vissza dolgozni” – osztja meg saját tapasztalatát Zsuzsa, aki szerint elképzelhető, hogy vannak nők, akik szívesen ülnének otthon, este vacsorával várva a férjükre, és ettől boldognak és elégedettnek éreznék magukat, de ez számára, valamint a környezetében élők számára is elképzelhetetlen.

„Ettől függetlenül végzem otthon a házimunkát, nevelem a gyerekemet, igaz, hogy a férjem is segít” – ecseteli. Mi az a több évszázados hagyomány vagy életmód, amit nem lehet évtizedek alatt megváltoztatni? Először is az ősi szerepek: a fizikai erőfölényben levő férj vadászni jár, a nő gyereket nevel, a házat őrzi. Aztán a férj munkába jár, dolgozik, jövedelméből eltartja a családot.

A nőnek ugyanaz volt a szerepe, mint az ősasszonynak: gyereknevelés, háztartás. De ha a férfit baleset érte, akkor ott maradt a nő a gyerekekkel megélhetés nélkül. Mivel nem alkalmazták, vagy újból férjhez kellett mennie valakihez, aki gondoskodott a megélhetéséről, vagy maradt a mély nyomorban.

Fotó: Antal Erika

Körtesi Takár Zsuzsa szerint a nõvezetõt, a nõpolitikust még ma is nehezen fogadja el a társadalom

Ma a szerepek megoszthatóak

Ma nincs már igazán nehéz fizikai munka, a háború alatt a nők az iparban dolgoztak, és megállták a helyüket, ugyanazt a munkát elvégezték, amit addig a férfiak. „Az orvosnál üldögéltem egyszer, amikor egy kis öregasszony elmesélte az életét, hogy ő harminc évet dolgozott a téglagyárban. Amikor munkára jelentkezett, a káderes ránézett és kijelentette, hogy nem fogja bírni. Ő visszakérdezett, hogy vannak-e még nők a gyárban, és ha igen, halt-e meg közülük valaki. Mert ha nem, hát ő sem fog belehalni.”

Ennek ellenére vannak olyan szakterületek, ahol most kezd változni az arány. Például az irodalomban és a történelemtudományban. Az orvostudományba a nők hamarabb betörtek, az ápolás során feljebb léptek a tudományos ranglétrán. A történészek és irodalmárok között talán azért volt kevesebb a nő, mert a tudományos karrier azzal járt, hogy a magánéletét feladta az ember és lévén, hogy a nőknek ott volt a család, többnyire csak segítőtársként szerepeltek, ritka alkalmakkor tudományos kutatóként is.

Ma a szerepek megoszthatóak, de sok nő a család nélküli életet választja, amely ma már nem annyira különc dolog, és ha valaki a tudományos pályát választja, nem ítélik el annyira. „Nem mondom, hogy nem lehet mindkettőt egyszerre, szívvel-lélekkel végezni, de nagyon sok energiát kíván” – hangsúlyozza Zsuzsa.

Hogy valóban kevesebbet keresnek a nők, mint a férfiak, hogy elfogadják-e a nőket vezetőnek, hogy milyen eséllyel indul egy nő a választásokon férfi társaihoz képest – ezekre és hasonló kérdésekre kerestük a választ, többször is megállapítva, hogy évszázados hagyományokat nem lehet rövid idő alatt megváltoztatni.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!