keresés

2012-05-09 12:28:01

Maros megye is Székelyföld

Tisztelt Szerkesztőség! Néha olvasgatni szoktam az Önök lapját. Szeretném észrevételezni, hogy Székelyföld területét Önök nem ismerik pontosan. Lapjuk április 23-i számának 7. oldalán, ahol a szerző megjelölése nélkül írja, hogy a Föld Napja tiszteletére Marosvásárhelyen biciklire pattantak, majd alcím következik: Az erdőkre figyel a Székelyföld és ebben tudósítanak a csíkszeredai rendezvényről. Megjegyezni szeretném, hogy Marosvásárhely is a Székelyföld része, sőt annak legnagyobb városa, sőt a tőle nyugatra lévő terület is az. Ajánlanám Orbán Balázs Székelyföld leírását, melyet még digitálisan is el lehet olvasni.

Tisztelettel, Szekeres Lukács Sándor

Kedves Olvasónk! Köszönjük, hogy felhívta figyelmünket e tévedésre. Valóban, annak ellenére, hogy sokan Marosvásárhelyre nem úgy gondolnak, mint székelyek lakta területre, a város a történelmi Székelyföld része.

szerk.

2012-04-19 04:42:03

Hibamustra

Tisztelt Szerkesztőség! (...) Bántanak az egyre sűrűbb helyesírási hibák a lapban. (...) A 2012. április 2-i, hétfői lapszámukban több helyesírási hibát találtam: a 3. oldalon, a Kelemen: gólt rúgni… c. cikknek nincs vége, a folytatást hiába kerestem. (...) 4. oldal, Száz éves volna a Hold-utazás atyja c. cikkben három helyen megnyitja a zárójelet és nem zárja be, később azt zárja be, amit ki sem nyitott. Mellesleg az ezt követő mondat nem teljes, hiányzik belőle valami. „Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatala 1945… stb.’’ 8. oldal, a Ma temetik Fodor Sándort c. hírben „fotéri templom” szerepel, főtéri helyett. Nem olvastam tovább az újságot, a többi hibát keressék meg Önök! Gyermekkorom óta olvasom ezt a lapot és az elődjeit is. Szeretem. Sajnos nem ez az első alkalom, hogy durva hibákat találok az Önök lapjában, ami az enyém is, de ez nem méltó közös nem hétköznapi kultúránkhoz. Szomorú vagyok.

Dr. Bárányi Ferenc, Temesvár

2012-03-29 01:07:44

Emlékek Petru Grozáról

Tisztelt szerkesztőség! Az Új Magyar Szó VIII. évfolyamának 37. számában a Kalmár Zoltán által közölt „Ki volt dr. Petru Groza?” című írásának olvasása közben jött a gondolatunk, hogy azt mi is kipótolhatjuk személyes élményeinkkel, azzal kapcsolatban, ami 58 esztendővel ezelőtt történt. Időrendi sorrendben leírtuk az eseményeket; ha érdekesnek és megfelelőnek tartják a cikk tartalmát, kérjük, közöljék a lapban. A szövegszerkesztési és egyéb hibákat kérjük, javítsák ki. Köszönettel és tisztelettel,

Orbán József, Sepsiszentgyörgy
Kiss Ernő, Marosvásárhely
néhai Luzdorf Antal, Szatmár

Tisztelt olvasóink! A Postafiók rovat keretei nem engedik meg nagyobb terjedelmű cikkek közlését, ezért írásukat a Színkép melléklet szerkesztőinek továbbítottuk.
A szerk.

2012-03-27 22:57:48

A magyarok szimfóniája

Tisztelt Szerkesztőség! Hálás köszönettel vagyok Önök iránt, amiért válaszoltak a Verskereső rovattal kapcsolatos kérésemre. Ami a Szent Gellért vértanúsága című verset illeti, szerintem talán Kozma Andor írta, de nem biztos. Ő hasonló témájú verset írt Szent Gellértről, amelynek a címe A magyarok szimfóniája, és amely arról a történelmi időszakról szól, amikor a magyarság nagyon megosztott volt, ami a kereszténységet illeti. A vértanú püspökről írt vers így kezdődik: „Egész ország égő katlan, / Olasz Péter fut riadtan, / Koronáját szél elfújta, / Két Árpádfi itthon, újra. // András herceg, légy királyunk, / Annak többet mit kívánunk, / Országunkban soha többet / Úr ne legyen semmi jöttment, / Ne maradjon püspök és más, / Pap, barát, semmi dézsmás, / Szent ligetek kútfejénél / Oldozzunk megint fehér mént. // Elkomorul András herceg, / Trónt ily áron hogy szerezzek? / De Levente arca vidám, / Szól mosolyogva: bátyja, bízd rám!” Ha nem tudják felkutatni azt a verset, akkor kérem, közöljék ezt a négy versszakot a Színkép rovat valamelyik számában, és írjanak Szent Gellértről egy ismertető cikket. A Juhász Gyula-verset én nem ismerem, de valószínű, hogy a mellékelt Kozma Andor-versből ihletődött. Hálás köszönettel és régi olvasói szeretettel,

Keresztes Márton nyugdíjas,
Gyergyószárhegy

Tisztelt Keresztes úr! Sajnos nem sikerült megtalálni a verset, de kérésének megfelelően íme közöltük az Ön által küldött négy versszakot. A Színkép mellékletben alkalomadtán írunk még Szent Gellértről. Üdvözlettel,

A szerk.

2012-03-22 07:16:48

„Mestermunka”?

Az ÚMSZ 2012. március 8-i számában Sike Lajos nagyon elegánsan és lapidárisan kidomborítja a román és magyar diplomácia utóbbi száz év alatt elért „sikereit”. Ebben az összehasonlításban Románia sikerei valóságos csodát képeznek, akár világszintű összehasonlításban is. A történelem számos birodalom és hatalmas ország összeomlását ismeri. A legtöbb nagyméretű birodalom néhány évtized vagy évszázad ragyogása után megbukott, feldarabolódott, vagy eltűnt. Erre példa rengeteg van... Azonban az, hogy szinte puskalövés nélkül 1913 és 1945 között Románia megkétszerezte a területét, ez nem volt akármilyen eseménysorozat. Felmerül a kérdés, hogyan sikerülhetett az, hogy ebben a periódusban Románia megkapta Dobrudzsát, Erdélyt, a Partiumot, Bánságot, Bukovinát, és visszakapta Besszarabiát? (...) Ezalatt Magyarországot valósággal széttépték a trianoni béke és a párizsi béke által: elvesztette területének kétharmadát, és lakosságának egyharmadát, köztük 3 millió magyarral, mindezt az úgynevezett wilsoni etnikai elvek alapján. Még a vesztes Ausztria is kapott a magyarországi adományból. Végül is mi lehetett Románia szerencséjének a titka? A katonák hősiessége: NEM, a szövetségesek jó megválasztása: CSAK RÉSZBEN, a jó diplomácia: NEM. Ki kell mondanunk az igazságot: Románia annak köszönheti sikereit, hogy több ízben elárulta szövetségeseit, nem tartotta be az általa aláírt határozatokat és békefeltételeket, megvesztegette a döntéshozókat, meghamisította az etnikai összetételeket. (...) Tehát ez volt az a bizonyos mestermunka. (...) Az ominózus cikkben Sike Lajos is legalább megemlíthette volna, hogy ez a „mestermunka” csak igen gyatra férc volt, amelyet ma már megszenved Románia minden lakosa. Tisztelettel,

Ambrus László, Csíkszereda

2012-03-15 19:24:00

A műszaki alkotó Szőcs házaspárnak

Mindannyiunk számára tanulságként szükséges még írni az 1983.01.21-i tragédiával kapcsolatos  egykori eseményről, a koncepciós perekhez hasonló pártgyűlésről, ami a példaértékű tudományos-műszaki alkotásaitok itthoni továbbfejlesztését megakadályozta és a szülőföld elhagyására kényszerített. Alkotó emberi tetteitekért ti soha nem kértetek, csak adtatok: sokszorosító-konvertáló értéket a szentkeresztbányai üzemnek, társadalomnak, közösségnek, a székely népnek és nemzetünknek. Azok közé tartoztok, akik több tudományos fokozattal és honszeretettel nem a felajánlott tanszéket, Galacot, Bukarestet vagy a külföldet választottátok, hanem a szülőföldi kis falu-városon a fészekrakást, kutatást, küzdelmet, családalapítást, alkotómunkát. Ezt „köszönték meg” nektek a tragédia előidézői. Az üzemi, megyei de még az Országos  Szakszervezetek Tanácsának javaslatát és álláspontját sem vették figyelembe. A Hargita Megyei Műszaki Alkotásokat Irányító Tanácsból és a helyi mérnökök bizottságából senkit nem engedtek be arra a gyűlésre, csak azokat, akik a leszámoltatásra fel voltak készítve. Évtizedek után is megköszönjük a jóindulatú, egykori műszaki-alkotóknak és a szent-keresztbányai vasasoknak mindazt, amit tettek az üzemért, a közösségért. A Megyei Alkotásokat Koordináló Bizottság munkájáról, csak   elismeréssel beszéltek minden plénumon Bukarestben. Hargita az elsők között volt a műszaki-alkotások terén, megelőzve néhány, egyetemmel rendelkező megyét. Az itthoni innovatív fejlesztők példaképei vagytok ma is, amikor – közel harminc év után – örömmel vesszük tudomásul, hogy kárpótoltak és jogilag rehabilitáltak. (...) A rendszerváltás utáni években a Hargitai Innovatív-ergonómia Társaság  (HIT) a Megyei Tanáccsal és  a szakintézményekkel közösen hat éven át rendszeresen megszervezte a megye településein a továbbképzőket a fiatal tanácsosoknak, tisztviselőknek és vállalkozóknak az újszerű önkormányzati módszerek helyi alkalmazásáról. A példáknál sokszor idéztük a Szőcs házaspár alkotó munkásságát.

A Hargitai Innovatív-ergonómia Társaság szakcsoportja nevében,
Dr. Balázs Sándor

2012-03-14 03:32:31

Amin csak az államelnök segíthet

Már kétszer fordultam ez ügyben az Európa-tanács-tagokhoz, hasztalanul. Évtizede kétes jóhiszeműségű kártevés sújtja 500 millió ember testi-lelki egészségét. Valakik valamiért nyári időszámítás elnevezéssel elrabolnak a kontinens lakosságának éjjeli alvásából 180 napra két órát, az élettani (fiziológiás) pihenés abszolút szükségletének 25%-át. (...) Nemcsak a reggeli felköltés egy órája fog hiányozni, hanem az esti, korábbi lefekvés is egy órán keresztül az elalvással való kínlódással vész el. Az egész éjjeli alvás nyugtalan, nem pihentető, ez a munkanapunkra is rányomja a bélyegét: idegesek vagyunk, folyton az elkésés veszélye fenyeget, állandó a stressz. Összezavarodnak a szomatikus funkciók is: az emésztés fázisai, hormonális elválasztás, tejképzés, szívműködés, vérellátás. (...) Mivel indokolták ezt a világraszóló ostobaságot? A világítási villanyárammal 15 vonatszerelvény nyersolajat takarít meg a világ. Megható blöff! Lefordítva a gyakorlatba, ez egy emberre napi egy és egynegyed köbcenti – valami egy teáskanál alján. A pszichotróp gyógyszerek nem olcsók, van, amelyiknek egy tablettája árából egy veder nyersolajat lehet venni. Itt álljunk meg... mi van? Az emberi szenvedést nyersolaj-egységekben mérjük? Tőlünk nyugatabbra pszichológusi rendelők szakosodtak az alvászavarok rendezésére. Észnél vagyunk-e, hogy nem látjuk a fától az erdőt? (...) De vannak biztató jelek is. Tavaly Medvegyev orosz elnök egyszer s mindenkorra letiltotta a félévenkénti időszámítás-változtatgatást két fő indokkal: 1. az egészséget súlyosan károsítja, 2. gazdaságilag jelentéktelen hatást produkál. Országunkban a jelenleg soron levő, ún. téli időszámítás a fiziológiailag természetes. Egy, az oroszországihoz hasonló államelnöki rendelet még ebben az évnegyedben mindannyiunknak nagy örömére szolgálna.

Dr. Airizer László, Csíkszereda
nyug. közegészségügyi főfelügyelő

2012-03-08 10:36:51

Elévülő bűnügyek – újra

(Bogdán Tibor szerkesztő úrnak.) Múltkori válaszával kapcsolatosan kérem, szíveskedjen közölni a lapban alábbi rövid véleményemet, ha úgy gondolja Ön által kommentálva: Az a tény, hogy milliárdos bűnügyi iratok, iratcsomók, 5–10 éve megoldatlanul elfekszenek az irattartókban, számomra nem bizonyít mást csupán azt, hogy a bűnügyi eljárások, nyomozások kezdetekor, de jelenleg sem léteznek megalapozott bűnügyek. Tehát, nem léteztek és nem léteznek kellő bizonyítékok a vád megalapozásához. Kötve hiszem, hogy a vádlottaknak sikerült volna az illetékesek sokaságát lefizetniük az ügyek elnapolásáért, habár pénzzel bárkit meg lehet szédíteni, szerencse, hogy vannak kivételek. Ön azt írja, hogy számos demokratikus ország törvénykezésében megtalálhatók a megoldatlan bűnügyek elévülésére vonatkozó jogszabályok. Nálunk még nem létezik semmilyen erre vonatkozó törvényes előírás, a bűnügyi perrendtartások teljesen demokratikusak, nem engedik, hogy bárkit elítéljenek megfelelő bizonyítékok, alaptalan vádaskodások alapján. Szerintem ez is lehet oka a hosszú késlekedésnek. Meggyőződésem, hogy akik valóban milliárdos bűnöket követnek el bizonyíthatóan, nem mentesülnek csak az elévülés alapján a felelősségre vonás alól, erről gondoskodni fog a törvényhozó, a büntető perrendtartási szabályok módosításakor. Tisztelettel,

Nagy Árpád, Csíkszereda

2012-03-01 09:10:26

Kérdés az elévülésről

Bogdán Tibor szerkesztő úrnak! (…) Ön név szerint említi azokat a „nagymenőket”, akiknek bűnügyi iratcsomói 5-6 éve megoldatlanul elfekszenek a bírósági irattárakban, várva a 2014-es évi elévülést (feltámadást). Jó néhány nevet felsorol, de a „csíki terror” hírhedt szereplőjét (…) következetesen nem említi. Én magam is meggondolnám név szerinti megemlítését, mert az ártatlanság vélelme alapján ő, a jelen pillanatban „ártatlan”, hiszen nincs ellene egyetlen végleges elmarasztaló ítélet, bírósági döntés sem. Mindezek ellenére, mint „csíkszeredai üzletember” megemlíthető lenne, mert őszintén szólva képtelenségnek tartják/juk a 2014-es elévülést. Ez az elévülés miféle, mikori és milyen hatóság szabályozása? (…) Nehezen hisszük el, hogy azok, akik ezermilliárdokat loptak (…) elkerüljék a börtönt, a vagyonelkobzást.

Tisztelettel,
Nagy Árpád, Csíkszereda

Tisztelt Nagy Árpád úr!

Magam is sajnálkozom azon, hogy a hazai igazságszolgáltatás lassúsága miatt kellő kapcsolatokkal és pénzzel rendelkező sikkasztók, csalók, közpénzlenyúlók derűsen várhatják ügycsomóik elévülését. Állításával viszont, miszerint az elévülésben bízó nagymenők botránykrónikájáról írva nem tettem volna említést a hírhedett csíkszeredai Csibi Istvánról, nem érthetek egyet, hiszen éppen az ÚMSZ hasábjain, 2010. október 6-án részletesen foglalkoztam ügyével Csibi, a „székely keresztapa” címmel. Arra utaló célzását is cáfolnom kell, miszerint (félelemből?) kerültem volna neve említését, mert lám – önnel ellentétben –, most is megnevezem őt, akit ön csak a „»csíki terror« szereplőjeként” említ. Az elévülésre vonatkozó törvényes rendelkezés kapcsán csupán ennyit: ez a kitétel számos demokratikus ország törvénykezésében megtalálható. Romániában örvendetes fejlemény, hogy ügydöntő fórumként a képviselőház nemrégiben úgy határozott, a gyilkosságok nem évülhetnek el.

Tisztelettel,
Bogdán Tibor

2012-02-29 02:26:33

Tőkés László újból kitett magáért

A közösségünkből kiszakadt új párt keresztelőapjaként, mint aki nagyon nyeregben érzi magát, rágalmak sorát hányta az általa posztkommunistának nevezett RMDSZ-re. Programjának legfőbb pontja elszakadni Bukaresttől létrehozni azt, amire nem volt képes az RMDSZ, például Székelyföld autonómiáját. Kötve hisszük, hogy ha ez a Néppártnak nevezett társaság hármat tapsol és kettőt füttyent, a parlament erre berezel s ajándékba adja az autonómiát. Micsoda diplomáciai és politikai infantilizmusról tesz tanúságot az, aki abban reménykedik, hogy a román kormányon és parlamenten kívül, azok hozzájárulása nélkül megvalósíthatja mesebeli álmait. Ennek tudatában ért el az RMDSZ látványos eredményeket. Most, amikor az RMDSZ foggal-körömmel küzd parlamenti szinten a MOGYE magyar tagozatának létrehozásáért, a kisebbségi törvény megszavazásáért, a marosvásárhelyi iskola dr. Bernády Györgyről való elnevezéséért, Tőkés – megtörve egységünket – lehetetlen programtervvel hitegeti híveit. Csodálkozunk, hogy ezt az embert, aki az RMDSZ színeiben került az Európai Parlamentbe és még mindig RMDSZ-tag, RMDSZ-ellenes kijelentései miatt még nem hajították ki a tagok közül. Ideje lenne! De ideje van a lármafagyújtásnak is, mert „vigyázz, magyar, kinek hiszel, / ha tévedsz, az ördög visz el!”

Kalmár Zoltán, Nagyszeben

2012-02-22 22:54:03

„Olyan rossz magyarnak lenni?”

Tisztelt szerkesztőség! Az utóbbi időben rengeteg negatív cikk jelent meg a lapban, amelyeket a Népszabadságból, Népszavából, HVG-ből és Élet és Irodalomból vettek át Magyarországról. Aki a cikkeket elolvassa, úgy érzi, hogy az utóbbi időben nagyon rossz magyarnak lenni. Ehhez még hozzájárul az is, hogy önök az utóbbi évben kevésbé kaptak támogatást a magyar kormánytól, tehát csak az a jó, ami az Orbán-kormány előtt volt. Ennek ellensúlyozására mellékelek egy cikket, amely a Háromszék napilap 2012. január 28-i számának Hétvége mellékletében jelent meg. Ha Önök valóban tárgyilagosan látják a magyarországi helyzetet, akkor remélem, hogy ezt a cikket is leközlik. , főleg.

Nagy Lajos, Sepsiszentgyörgy

Tisztelt Nagy Lajos úr! Az Ön által említett és leveléhez csatolt cikk a La Revue Critique című francia havilapban jelent meg, január 5-én, és a Le Monde-nak a magyar kormánnyal kapcsolatos sorozatos bírálataival száll vitába. Színkép mellékletünkben ezzel együtt helye lehetne, ha nem telt volna el szinte két hónap az eredeti cikk megjelenése óta. Köszönjük az észrevételeit,
A szerk.

2012-02-22 20:56:42

Iskolaigazgató helyett börtönőr?

Tisztelt Szerkesztőség!

Miután elolvastam Antal Erika cikkét a marosvásárhelyi 2-es sz. iskolában történtekről, felmerült bennem, mint az EU egyik polgárában, néhány kérdés: 1. Az említett Codruţa naccsásasszony ugye pedagógus, gondolom, ha  igazgatónak tették alkalmassági vizsgálat nélkül... (Ez az eset  viszont jól rávilágít az alkalmasságára...) 2. Olyan városban és olyan iskolában fejti ki felettébb „áldásos” tevékenységét, ahol a lakosság sőt iskolájában a  tanulók fele magyar, nemde? 3. Vajon nem illene magyarul is tudnia, ha nem is irodalmi nyelven? Ha nem volt képes Marosvásárhelyen legalább a megértés szintjén elsajátítani az őslakosok (!) nyelvét, miért nem kért segítséget valamelyik magyar kollegától, esetleg tanulótól? 4. Vajon soha nem fordult elő, hogy egy román szülő anélkül lépett volna az iskolája (az övé?) területére, hogy őnagyságától előzetesen, alázatosan engedélyt kért volna? És ha igen, akkor is riasztotta a rendőröket? 5. Minden szülővel szemben ilyen jóérzést, udvariasságot és  előzékenységet tanúsít? Mert ha igen, jobb lenne pályát változtatnia, és mondjuk... beállnia börtönőrnek.

Szász Lenke, Marosvásárhely

2012-02-16 00:42:05

„Hiányolom a Verskereső rovatot”

Úgy 30-40 éve olvasom az Önök nagyszerű lapját, jó pár esztendeje figyelem és várom az úgynevezett „Verskereső” rovatot. Úgy tűnik, hogy megszűnt, és nagyon hiányolom. Ugyanis 1943-ban magyar órán a tanárunk megtanította azt a nagyszerű verset, amely Szent Gellért püspök haláláról szól. A vers címe „Szent Gellért vértanúsága”, akkor úgy megtanultam, hogy két-három versszakot még most is tudok. Megkérem Önöket, hogy ha lehetséges, akkor az újságon keresztül közöljék az olvasókkal. Ugyanis a mai nyugdíjas magyar tanár nem ismeri ezt a verset, hiszen ők nem abban a korban tanultak, amelyikben én. Várom az Önök pozitív válaszát, és előre is hálás köszönettel:

Keresztes Márton, Gyergyószárhegy

Tisztelt Keresztes úr! Versrovatot egyelőre nem tervezünk indítani, de a Színkép hétvégi melléklet kulturális oldalain gyakran közlünk verseket. Ami az Ön által említett verset illeti, alighanem Juhász Gyula Gellért püspök című verséről lehet szó. Íme a vers:

Pogányok közt töltött éjet, napot,
A farkasok közt járt Gellért, a pásztor
És kimerülve harctól, virrasztástól,
Pihenni tért tornyos Csanádba most.

A Megfeszített képén elborong
És a zsolozsmát egyhangún mormolja.
Az alkonyat gyászleple száll a dómra,
Künn vakkantanak a komondorok.

De ím a mélyből hangos nóta szól,
Egy szolgálólány malmot hajt s dalol.
Valami pogány nóta, de mi szép!

Gellért dobogni érzi nagy szivét:
Tüzes varázzsal, bűvös áradattal
Vérét pezsdíti a szilaj magyar dal!

2012-02-15 08:05:00

Igen, sepregetünk...   

(Válasz Antal István csíkszeredai olvasónk 2012. február 8-i lapszámunkban megjelent levelére.) Kedves olvasónk, én igenis Romániában élek, gyermekeim is itthon, a szülőföldön találták meg a számításaikat, nem vágytak sem a pesti, sem más paradicsomba. Nemrég egy jegyzetemben megírtam, talán olvasta, hogy mi mindennel foglalkozom az újságírás és a szőlőművelés mellett. Például csak a tavaly öt Széchenyi-rendezvényt szerveztem, úgyhogy engem magyarságból nem oktathat ki senki. Az előző Orbán-kormány első éveiben én is olyan Orbán Viktor- és Fidesz-párti voltam, mint Ön. Néhány, a Fideszt bíráló, átvett cikk miatt beadtam a felmondásomat az akkori Romániai Magyar Szónál, ahol szerkesztőbizottsági tag is voltam. Gyarmath János főszerkesztő és Cseke Gábor szerkesztőségi főtitkár azonban nem fogadta el a lemondásomat, arra kértek: várjak még néhány hónapot. Aztán személyesen győződtem meg arról: miként próbálja szétverni a Fidesz – „a nemzeti összefogás jegyében” – az erdélyi magyar önkormányzati és parlamenti képviseletet. Ma ezt még erőteljesebben, a magyar adófizetők pénzén, de az ő megkérdezésük nélkül teszi, amint talán Ön is látja... Szóval maradtam, és az Orbánék nemzeti masnikkal díszített ámokfutását látva örülök, hogy akkor megjött az eszem. Hogy nem bíráljuk a román kormányt és a hazai állapotokat? Ugyan már... Nem talál olyan ÚMSZ-lapszámot, amelyben két-három írás valamilyen formában ne erről szólna. Bár Románia a gazdasági mutatók és az államadósság terén is jobban áll, mint Magyarország. Az RMDSZ kormányjelenléte pedig több mindent kiegyensúlyoz, a nagyobb etnikai feszültségektől is megóv. Ezt látni kellene... Tisztelettel,

Sike Lajos

2012-02-08 23:52:46

„Ne csak ellenzéki lapokat szemlézzen az Új Magyar Szó!”

Több éve előfizetője és olvasója vagyok az Új Magyar Szónak, a 2012-es évre is megrendeltem. Szívesen olvasom a lapot, szeretem a sokrétű tájékoztatást, a tudományos, társadalmi, nemzeti kisebbségekkel foglalkozó írásokat, a jeles személyiségekkel késztett interjúkat. Mindezek mellett azonban szeretném kinyilvánítani véleményem egy sokunkat foglalkoztató kérdésben. Egyetértek az előttem szóló olvasói levelekkel. Már rég vártam, én is és a környezetemben élők is, hogy valaki megszólaljon ebben a kérdésben. Főleg a heti Színkép-oldalak foglalkoznak ellenzékiként Orbán Viktor kormányával. Elvárnánk, hogy ha cikket vesznek át a Népszabadságból, az Élet és Irodalomból vagy más ellenzéki lapokból, akkor ugyanolyan arányban szerepeljenek írások például a Magyar Nemzetből vagy más kormánypárti lapokból. Hisz jól tudjuk, „ha tudni akarod az igazságot, hallgasd meg a másik felet is”. Így több tárgyilagos értékelés jutna el az anyaországból. Amúgy is eléggé kereszttűzben van az erdélyi magyarság a maga megosztottságával, nem hiányzik az anyaországi pártok besegítése.

Tisztelettel,
Virginás Piroska, Marosvásárhely

Kedves Virginás Piroska! A sajtó(etika) alaptörvénye: A hír szent, a vélemény szabad. Tájékoztató anyagainkban, háttércikkeinkben kötelező módon kiegyensúlyozottan, tárgyilagosan informáljuk az olvasóinkat. Ebben nem vagyunk sem pró, sem kontra.Ugyanakkor a vélemény-anyagainkban lapunk arculatának és lelkiismeretünknek megfelelően csakis a saját meggyőződésünket tudjuk közvetíteni, nem a másét, nem közölhetünk olyan írásokat, amelyek mondanivalójával nem értünk egyet. Az egyre inkább jobbra tolódó romániai magyar sajtóban sem kérik Népszabadság- vagy És-cikkek közlését. Ki-ki a maga társaságával, ugye. Azt viszont javasoljuk, hogy cikkeinket olvasva, „ne azt nézze, hogy ki mondja, hanem azt, hogy mit mond”. Ez részünkről nem megosztásra való törekvés. Nem mi osztjuk meg a magyar közösséget, nem mi üzenünk hadat a romániai magyar politikai képviseletnek, nem mi szigeteljük el a világban Magyarországot és a magyarságot, nem miattunk kell szégyenkezniük a magyaroknak, ahova mennek, nem mi oláhozzuk le Magyarországon romániai testvéreinket! És még valami: amikor Orbán Viktor erőszakosságát, antidemokratizmusát, kettős beszédét ostorozzuk, amikor „doktor” Schmitt Pált kigúnyoljuk stb., akkor nem Magyarországot támadjuk és “gyalázzuk”, hanem csak a mostani kormányzatát bíráljuk, éppen mert féltjük lelki hazánkat. Amúgy, tudjuk, egyre kevesebben vagyunk. De ha tévedünk is, amíg lehet, a véleményünknek szabadon igyekszünk hangot adni. Köszönöm a figyelmét.

Ágoston Hugó szerkesztő, vezető publicista

2012-02-07 23:43:14

„Sepregessünk a saját portánkon!”

Tisztelt Sike Lajos! Fel szeretném hívni az Ön figyelmét, hogy Romániában él. Szép és jó, hogy pusztán jóindulatból feddik meg a jelenlegi magyar kormányt, de tetszik, nem tetszik, egy másik ország kormányáról van szó. Szóval ha nem lenne elég világos, Romániában élünk, de Önöktől egy árva szót sem lehet olvasni, hogy ez a mi drágalátos kormányunk mennyire katasztrófálisan végzi a dolgát. Számomra nem kielégítő módja a válságkezelésnek, hogy az IMF parancsára elkövetnek mindent, csak hogy azok kegyeit megnyerjék. Ajánlom figyelmükbe az IMF politikáját Argentínában 2001-ben, vagy Törökország esetében. Másodsorban ajánlom szíves figyelmükbe Drabik János Uzsoracivilizáció II. kötetét, amelyben felvilágosodhat, hogy Orbán Viktor sem maga találta ki azokat a gondolatokat, amelyeket most politikai síkon próbál kisebb-nagyobb sikerrel végrehajtani. Szeretnék végre látni az Önök újságjában egy teljes kimutatást az elmúlt 4 év megvalósításairól Romániában, mert legyen tiszta és világos, hogy az erdélyi magyarság számbeli fogyása nem véletlenszerű. Minden gazda először a saját udvarán takarítson, mielőtt a szomszéd portáját kezdené kritizálni.

Tisztelettel,
Antal István, Csíkszereda

2012-02-02 03:37:45

„Legyenek őszinték, tárgyilagosak!”

Huszonnyolc évig voltam „kötelező” megrendelője az Előrének, illetve a Vörös Zászlónak, és ugyanakkor önkéntes olvasója is magyar lapjainknak. Huszonkét éve vagyok megrendelője a jogutódoknak, a Romániai Magyar Szónak, majd az Új Magyar Szónak. A lapot nagyszerűnek tartom, különösen kedvelem a vélemény-, illetve háttéranyagaikat. Örömmel olvasom minden nap (prier) Kettős tükrét és Visky István Gondolatjelét. Jóleső érzés olvasni az olyan „régi motorosok” írásait, mint Bogdán Tibor, Sike Lajos, Székedi Ferenc, Sebestyén Mihály, Ágoston Hugó. A Kós Károly-i transzilvanizmus lánglelkű magyarjainak tartom őket. Csak szuperlatívuszokban nosztalgiázhatok néhai Domokos Gézáról, de – Istennek hála! – van utánpótlás, vannak új, tehetséges Domokos Gézáink: Salamon Márton László főszerkesztő, Krebsz János, Székely Ervin, Bíró Béla, Ady András, Ambrus Attila. Most, hogy a magyar közmédia „nemzetivé” vált, és parancsra „szépíti a híreket”, mi, az erdélyi olvasók elvárjuk, hogy a mi lapjaink, amelyeket nem támogat a magyar állam, őszinték, tárgyilagosak legyenek. Ezért is értékelem nagyra és tartom bátornak Salamon Márton László úr kiállását, a „Hogyan szeressük Magyarországot?” című vezércikkét. Tökéletesen igaza van, még ha szókimondása miatt a szegénység kopogtat is a lap kapuján.

Márton Jenő, Nyárádmagyarós

2012-02-01 00:58:02

Egyetem téri jelszavak, szabad fordításban

Tisztelt szerkesztőség! Sajnos a „Laptop” rovat az interneten nem engedi meg a hozzászólásokat, és a „Postafiók” rovatban sem találtam közvetlen lehetőséget elküldeni a véleményemet. Lenne egy pár ötletem az Egyetem téri jelszavak „csengő” lefordítására:

„Diktatúra, úgy imádunk, / Vagy győzünk, vagy odébbállunk!”, esetleg: „Diktatúra, szeretünk, / Vagy győzünk, vagy elmegyünk!” A „lopós” jelszóra is van egy változat: „Bocsánat, hogy nem termeltük meg, / Amennyit ti elemeltetek!” Ion Barbu karikatúrájának a szövegét is rímbe lehet szedni: „– Mit akar a jókora / tömeg, az Egyetem tere? / – Az nem más, mint az ön kopasz feje / és Udrea jókora tompora!”

Tisztelettel,
Nagy E. József

2012-01-26 11:09:08

ÚMSZ: a hír szent, a vélemény szabad

Tisztelt szerkesztőség! A demokráciának garantálnia kellene minden vélemény közzétételét, és szerintem az Új Magyar Szó ezt betartja. Érdekes az olvasóiknak a sokszínű véleménye, joguk van a véleménnyilvánításhoz. (…) Úgy vélem, a jelenlegi politikai pártjainknak őszinteségiszonyuk van, pedig ők csak a választóikért vannak, a fő céljuk a hatalmon maradás. A tévéadók többsége is, sajnos, átvette a marakodás mérgező stílusát... Az sem vigasz, hogy a szomszéd országokban is ez a helyzet. De kérdem én: látnak-e egy olyan követendő pártot, elnököt, aki méltó lenne bizalmunkra? Kivétel szerintem a RMDSZ… Az RMDSZ kisebbségi párt, így korlátoltak a lehetőségei javaslatai elfogadtatására. Bennünket is, akik ,,a kenyerünk javát már megettük”, sújtanak ezek a problémák, de mi lesz az ifjúsággal, melyek az ő kilátásaik? Mi lesz velük? Milyen jövő vár rájuk? Ami az úgynevezett ,,regadót” illeti, amiről az Új Magyar Szó is részletesen beszámolt, egyszerűen nevetségesnek tartom. Tudom, Borbély László miniszter úr sokat tett a magyarlakta vidékekért. Azt is értem, hogy nem kívánatosak a sokat szennyező régebbi gépkocsik. (…) De mi, a kiskeresetűek, a kisnyugdíjasok mit tegyünk, ha csak egy használható régebbi „járgányra” telik? A törvény szerint a „regadó” tízszerese is lehet a kocsi értékének… Nem találják ezt nevetségesnek? Tisztelettel,

Győrffy János, Nyárádszerda

Tisztelt Győrffy úr! Megállapításaival egyetértünk, és a jelek szerint Borbély miniszter úr is, hiszen a régi gépkocsik regisztrációs adójának bevezetését az ő javaslatára a kormány elhalasztotta.
A szerk.

2012-01-24 22:51:51

„A fajtájukat ne figurázzák ki!”

Ha az ÚMSZ ennyire megjátssza a féltve szerető anya szerepét, miért nem tette ezt akkor is, amikor szeretett csemetéje valóban rossz úton járt, amikor nyolc évig nem csináltak semmit, csak növelték az ország adósságállományát, „hazudtak reggel este és éjjel”, és annyira korruptak voltak, hogy az MSZP-nek valóságos „börtönfrakciót” kellett kialakítani? Akkor Önök csak „dédelgették és kényeztették” a fiúkat, elhallgatva hibáikat. Sajnos a valóság egészen más: az ÚMSZ megörökölte még a szocializmusból a baloldaliságot, amelyhez kitartóan és jogosan ragaszkodik ma is. Egy politikailag elkötelezett lap természetes módon csakis a levitézlett balliberális magyar vezetőket tudja dédelgetni, és ma táncol örömében, hogy az ugyancsak balliberális magyar médiának sikerült fellázítani a balliberális nyugat-európai réteget, mely nem bírja elviselni a bankok és a multinacionális vállalatok megadóztatását, és a magyar kormány azon igyekezetét, hogy a reálprofitok maradjanak az országban. Önöktől nem várunk egyebet, csak azt, hogy azért ne csináljanak a magyar vezetőkből „szamarakat”, és bírálataik maradjanak meg a tisztesség talaján, ha már nincs annyi önérzet Önökben, hogy a fajtájukat ne figurázzák ki.
„Nemo me impune lacessit” (Skócia jelmondata) elve alapján azért nem lehet sértegetni Magyarországot sem, következmények nélkül. Üdvözlettel,

Ambrus László, Csíkszereda