A hiszti nem dac, az egyszerű hisztit és a dackorszakot nem szabad összekeverni. A hétköznapi hiszti nem dac, hanem fiziológiai reakció, a vércukorszint hirtelen csökkenése vagy a vízhiány okozza. Ez a jelenség még csak nem is gyerekkori sajátosság - ha egy felnőtt emberrel történik meg ugyanez, hasonlóak a reakciók, csak épp mi már nem kezdünk hanyatt hemperegve bömbölni.

A hatásmechanizmus azonban ugyanaz. Az agynak három dologra van szüksége: oxigénre, vízre és cukorra; ha valamelyikből hiány lép fel, a szervezet jelez, a közérzetünk pedig hirtelen romlik.

A hiszti másik oka a tiltás, de nem csak a tiltások hozhatják ki az ördögöt a gyerekből, annak révén, hogy kibillentik az általa elvárt ütemből. Két-három, de akár még négyéves korban, sőt bizonyos szempontból még a kisiskolás években is nagyon könnyű túlterhelni egy gyerek idegrendszerét. Nem véletlen, hogy a bölcsődékben olyan kötött a napirend. A hirtelen változások, a megszokottól való eltérés nagyon meg tudja viselni a kisgyereket, és ilyenkor is felléphet a dacreakció.

A pszichológus ennek kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy a szülők részéről tévedés, ha úgy gondolják, hogy a gyerek kíváncsiságát sok újdonsággal, friss, érdekes élménnyel kell kielégíteni, mert ennek a túlzásba vitele több kárt tud okozni, mint amennyit használ.

A dacreakciót kiváltó ok lehet a kommunikáció is. Ha ugyanis ebben nem tekintjük partnernek a gyereket, úgy beszélünk előtte (akár róla is), hogy nem érti, miről van szó, azzal az akaratában korlátozzuk, sőt alapvető félelmet ébresztünk benne. A figyelem elemi igénye egy kisgyereknek. Ha a feje fölött beszélünk, úgy érzi, nem kap figyelmet, magára marad.

Néhány alapvető dolgot tartsunk szem előtt, és ha előre felkészítjük a gyereket a várható helyzetekre, elkerülhetjük a hisztit. Ne minősítsük a gyerek viselkedését, ne tartsunk erkölcsi prédikációt, ne cselekedjünk indulatból, mondjuk el, miért nem lehet úgy, ahogy szeretné, viselkedjünk határozottan.

Ha a testbeszédünk nincs összhangban azzal, amit mondunk, a gyerek összezavarodik, és nem tudja, melyik üzenetnek feleljen meg. Ha levágja magát a földre, ne hagyjuk ott! Vegyük ölünkbe, karoljuk át, így hamarabb lecsillapodik.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!