keresés

Mucuska

Nemrég odaát utaztam, s úgy adódott, hogy még a délelőtti órákban három nagyobb város napilapját is megvásárolhattam. Nevesen a Szatmári Friss Újságot, a nyíregyházi Kelet-Magyarországot s a debreceni Hajdú-Bihari Naplót.

Tudtam, hogy mindhárom, egy osztrák érdekeltségű cég tulajdonába jutott, s Bécsből szabják meg azt, hogy mi és hogyan kerüljön az újságba, mégis meglepődtem, amikor mindhárom lapban megláttam Mucuskát. Vagyis azt a csinos, szexis lányt, kinek fényképe az utolsó oldalon mosolyog ránk, de ha összehajtom a lapot éppen a szemem és érdeklődésem központjába kerül(het). Így a csaj lehet az olvasó számára a lap legfőbb üzenete: szeressétek Mucuskát!

De azért vigyáznak, hogy ne tudjunk meg túl sokat róla: a képaláírás csak annyit közöl, hogy Mucuska 18 éves lány, szereti a sportot és a kirándulást. S punktum. Hirtelen sajnálkozni kezdtem, milyen kár, hogy nem vehettem meg a bécsi kiadónak mind a húsz vagy huszonöt lapját, hogy meggyőződjek arról, hogyan lehet Mucuskát négy-öt ország huszonöt városában eladni! Mert nincs még egy olyan áru a világon, mint Mucuska, egyszer veszem meg, ha megveszem, az internetről vagy a csoda tudja honnan és huszonötször eladom! Ez aztán az üzlet.

Magunkfajta, földhözragadt sajtósoknak eszükbe se jutott volna. De nem csak Mucuska köszönt vissza a lapokban, hanem még annyi minden. Például Tyutyuka, a jópofa szőrkutya, Micuka, a játékos cica, egy-egy teljes divat és magazin-oldal, s több külpolitikai cikk. Zseniális! Hogy mit ki nem talál a profi kapitalista, a globalizációs szakértő?

Látszatra és címükben különböző újságok sorát lehet felépíteni ugyanazokból az elemekből. Három-négy közös oldal már jó kis hasznot hajthat, hisz egy helyen szerkesztik, azaz kutyulják össze, minek okán egy-egy lap működtetéséhez jóval kevesebb újságíróra, vagy ahogy Ambrus Attila nevezte a „globalizált szerkesztőket, fogalmazóra van szükség.

Nem kell gondolatébresztő vezércikk, ironikus jegyzet, oknyomozó riport, problémafelvető glossza, rázós ankét (vajon hányan ismerik ezeket a műfajokat nevezett lapoknál?), csak Mucuska, Tyutyuka, Micuka és társaik. S a dolgok menetébe könnyen belenyugvó, igénytelen (néha) bamba olvasónak ez is elég.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a maradék (nem globalizált) erdélyi magyar lapok tulajdonosai, szerkesztői semmit nem tanulhatnának Mucuska gazdáitól. Mindenekelőtt a jobb együttműködést, a hírcserét, adott tematikus oldalak közös szerkesztését, olyat, ami az újságot olcsóbbá, de legalább fenntarthatóbbá teheti. Talán azt is, hogy színesebb és érdekesebb fotókat kell közölniük.

Mert tetszik, nem tetszik, Mucuskáék hódítanak, függetlenül attól, hogy mi mit tartunk jónak vagy rossznak! Ez egy ilyen világ. De unokáink elkárhoztatnának, ha nem próbálnánk meg befolyásolni!

Sike Lajos

  média röviden

  média