keresés

Halált hozó média
Médiagnózis

Bear Grylls a világ legnagyobb túlélőmesteres, minden cserkészek főcserkésze, aki nyersen eszi meg a birkaagyvelőt és a hernyókat, a napokban médiatörténelmet írt, és nem azzal, hogy milliók zabálták a (nézőt teljesen palira vevő) műsorát. A modern kori Robinson Crusoe ugyanis egy olyan követőre talált, aki nemcsak a fotelből nézi az életét kockáztató kalandor (minden másodpercében megrendezett!) ténykedését. A 29 éves David Austin azonban az életével fizetett – megfagyva találtak rá Skócia sziklás hegységében, egy hevenyészett viskó mellett, miután próbálta bebizonyítani önmagának és a világnak, hogy legalább annyira képes ellenállni a természet mostohaságainak, mint bálványa. Ez esete, amellett, hogy független Gryllstől, sokat elárul a televízió fiatal, kiforratlan személyiségekre tett hatásáról is. A kultúrtörténet jegyzi, hogy Goethének Az ifjú Werther szenvedései című könyvét szabályosan tiltani kellett a fiatalabb szerelmi bánatosoktól, mert sokan, a főhős példáját követve, öngyilkosságba menekültek összetört szívük fájdalmai elől. A franciák meg még cifrábbak voltak, ugyanis perbe fogták Gustave Flaubert-t a Bovarynéja miatt, azzal gyanúsítván a polgári kisszerűségek ellen küzdő írót, hogy népszerűsíti a házasságtörést.

Egy gondolat eredeztetőjét mindig terheli erkölcsi felelősség, függetlenül attól, hogy ő volt-e egy végzetes cselekedet felbujtója, vagy csak a cselekedeteiből, írásaiból ihletődöttek hajtottak végre balul kisülő, veszteséggel járó tettet. Ám az etika relativizálása esetünkben mentesíti Gryllst a felelősség alól, ugyanis ő, amellett, hogy médiaszemélyiség, felelős médiaszemélyiség is, aki bevallottan didaktikus célú műsorával egyszerre szórakoztatja és okítja is széles közönségét. Arra használja a médiát, hogy általa kipróbált elveket közöljön azokkal, akik követik műsorait, a Derbybeli „Robinson” tehát tekinthető akár megbukó tanítványnak is, aki helytelenül értelmezvén a média által felerősített üzenetet, dicsőség helyett a vesztébe rohant. A túlélés ösztöne már rég kiveszett belőlünk, és ezt többek közt a média butító, egységesítő hatásának is „köszönhetjük”. A kritikátlanul fogyasztott (és terjesztett) média nemcsak „csőlátást”, hanem halált is okoz, ám ezt a producerek igyekeznek minél jobban árnyalni. Jelen esetben például azzal, hogy David Austin halálhírének mediatizálása után rejtélyes körülmények között újabb, Bear Gryllshez kapcsolható történet került a médiagyárak elé. Anglia délnyugati részében fekvő Dorset grófságban egy lápos mocsár fogságába esett egy tízéves kisfiú, akit az említett főfőcserkész műsorain edzett édesapja mentett meg, miután eszébe jutott, hogy mit is tanácsolt ilyen helyzetre Bear Grylls. Fogott egy faágat és így húzta ki kisfiát a mocsárból. Adják elő bármilyen csöpögősen is az esetet, jelen körülmények között nagyjából annyira hihető ez a mocsaras sztori, mint a Münchausen báróé. Még ha maga a mindenható média terjeszti is.

  média röviden

  média