keresés

Arcok átvonulása

Mivel mi objektíve nem ácsoroghatunk állandóan az írósűrűségtől lebegő pesti Oktogonon, jó, ha a kortárs magyar irodalom lejön az M2-n. Nem tudom, melyik nagy könyvesüzlet lett színhelye a forgatásnak, de a lényeg – sok könyv mellett – a lépcső.

A kultúra leszáll a lebegésből. A lépcső, mint olyan, nagyon fontos segédeszköz. Lehet, mindez az Andrássy úton történik, az Írók Boltjában, újabban ott is van lépcső, beltér átépítve, de lehet, hogy onnan egy fél dobásnyira a Nyugati tér felé, az Alexandra Könyvesházban jön-megy Podmaniczky Szilárd.

Ő elsősorban jó író, ezt én tudom, de itt még nincs vége, mondják, legalább annyira jó fotós, és – kitalálhattam volna – legalább annyira jó műsorvezető. A Könyvkalauz műsorelgondolásában ugyan valakire hajaz, talán Zalán Tibor készített valamennyire hasonló felépítésű, nyilván más-más (összművészeti) anyagból kikevert műsort a Duna Televízióban, de hát az rég volt, s hogy levették műsorról, gondolom, mi rétegkevesek sem sanyargatjuk magunkat virrasztással többé rendes hétfői lefekvéstől el egészen éjfélig, mert sem Zalán, sem Balog József nem kulturál bennünket a kulturális televízióban. Nem tudjuk a pletykát, miért.

Azt mondom, jó, ha vasárnap délután a csatornák közti szörfözés közben nem időzünk el egy olyannál, amelynél meg sem kellene állni, és mindenekelőtt jó, ha szörfözés közben egyszer csak működni kezd az arcmemóriánk: stop, ezt az embert már láttuk valahol? Láttuk. Jött Marosvásárhelyre, hívta a Látó, lett vele lapunknak kiadós interjú, szóval van előéletünk az archoz. Hátradőlve nagyon elégedett vagyok, a palaszürke vasárnap délután elkaptuk a Könyvkalauz első évfolyamának második kiadását, éppen akkor kezdtek.

Ó, nem, nem hiszem, így a kezdő mondás: csak az ember olvas! A hír számunkra nagyon is nagy öröm, viszont kezdésnek bántó, mert mi, ha nem egy közhely. Podmaniczkytől, mondjuk, egyéb bölcsességet várunk, aztán meglépve a nagyívű mottót, képes kifejlődni. Szépen recenzál a kamerák előtt, nyelve sem botlik, kulturális adásban egészen igényes és kiváló szövegmondó.

Nem untatnám az olvasót azzal, hogy Podmaniczky mit mondott, mit gondolt Rakovszky Zsuzsa A Hold a hetedik házban című prózakötetéről, mert Rakovszkyról palaszürke vasárnap délután Podmaniczkyt kell hallani. Ha nem jár az Élet és Irodalom, akkor Podmaniczkytől tudjuk meg, az ember hetven évesen is lehet elsőkötetes szerző, sőt Vajda Miklóst lehet azonos korú, sokkötetes írókkal egyenrangúan emlegetni.

És akkor még hátravan Kiss Ottó gyulai író, aki éppen gyermekeknek és felnőtteknek szóló könyvéből olvasott egy-két szép történetet. Kiss könyve kapcsán azt már sehogyan sem értem, a műsor megtekintése 12 éven aluliak számára miért nem ajánlott. A szép meséket az ORTT tiltja?

És még valami: Rakovszky Zsuzsa kezében gyönyörű fekete betűket ír egy akármilyen filctoll, folyik-folyik belőle sok-sok apró betű. Hát igen: kézirat, mint élmény, egyszer majd előveszik az archívumból: a klasszikusok papírra írtak...

Lokodi Imre

  média röviden

  média