Tetszik, nem tetszik, az álhírek, a hírlapi kacsák sajnos a mindennapi sajtóadagunk részeseivé váltak. Emlékezzünk csak a times.ro által nemrégiben felröppentett „történetre”, mely szerint a Haiti-re induló román segélycsapatok és csomagok véletlenül Tahiti-n kötöttek ki. Ez bejárta Franciaországot, Oroszországot, s csak azután derült ki, hogy kamu.

Vagy ott vannak a hétvégi híresztelések arról, hogy Grúzia és Oroszország újólag háborúba léptek... Önmagukért beszélnek ezek a „hibák”, akárcsak a Szatmári Friss Újság és a Szatmári Magyar Hírlap februárban elkövetett bakija is. A két lap egy a times.ro honlapról átvett értesülést „hitt el”, és igaz hírként kürtölte szét, hogy Romániában ezután csak jegyre lehet majd üzemanyaghoz jutni.

Az újabban a trombon.ro címen is hozzáférhető online publikáció tehát ilyen szempontból sikertörténet a hazai médiában, hiszen az „Aproape adevărat”(Majdnem igaz) című rovatból átvett információk nem először járják be a hazai, de a nemzetközi sajtót is. Mit jelent mindez? Először is azt, hogy a honlap marketingesei nagyon jól dolgoznak. Másodsorban azt, hogy sok sajtós, elismert, nemzetközi publikációk zsurnalisztái nem dolgoznak olyan jól.

Az internet, az online hozzáférhető sajtóügynökségi adatbázisok rengeteg, könnyen hozzáférhető hírt szolgáltatnak, amit sokszor elég csak kimásolni, és bevágni a lapra. A régi, utánnyomozós hírlapírásnak, hírszerkesztésnek régóta alig találjuk már nyomát. A hírek legtöbbször egy forrásból spriccelnek szét, az elektronikus tömegkommunikációs eszközök segítségével másodpercek alatt bejárják a világot, anélkül, hogy valaki ellenőrizte volna igazságtartalmukat.

Úgy vélem a legnagyobb hiba abban van, hogy a magát modernkorinak nevező média a szenzációt hajhássza, és nem az események erkölcsi-gazdasági vonatkozásait tárja fel, ami annyira kifárasztja, elveszi az idejét, hogy nincs ideje mérlegelni az információkat. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy a kritikátlanul gyakorolt „copy-paste”-újságírás korát éljük, melyben meggyalázzuk Anna Politkovskaya emlékét.

Ellenőrizetlen szenzációhajhászásunkkal tulajdonképpen merényletet követünk el a szabad véleménnyilvánítás eszméjéért a halált is vállaló iráni tudósítók, bloggerek ellen. Hozzájárulunk az írott sajtó zátonyra futásához. És mindezt az olvasók szenzációigényének kielégítése érdekében. Vajon, ha mindezt a tudomására hoznánk, hozzájárulna a kacsa hízlalásához?

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!