Méliusz József temesvári születésű íróra, költőre és műfordítóra, , illetve születésének centenáriumára emlékezett tegnap Bukarestben a Magyar Kulturális Intézet (MKI), egynapos konferenciával idézve fel az író életútját, pályáját, valamint a börtönben töltött tragikus éveit.

Pályatársai, Pomogáts Béla budapesti, Geo Şerban bukaresti irodalomtörténészek, Egyed Péter kolozsvári egyetemi professzor, a Méliusszal való közös beszélgetéseiket, családi ebédjeiket felidézve mutatták be az egybegyűlteknek a huszadik század romániai magyar közéletének egyik legjelentősebb figuráját.

„A megemlékezést azért tartottuk fontosnak, hogy egyrészt felidézzük az ő személyét és alkotásait, másrészt pedig szem előtt tartottuk, hogy méltatlanul bár, de Méliusz kissé elfeledett író. Célunk, hogy művei a köztudatban, és főleg a fiatalok körében újra megtalálják helyüket” – mondta el lapunknak Bretter E. Zoltán, az MKI igazgatója.

Pomogáts Béla szerint, Méliuszt a huszadik század legtragikusabb jelensége. „Egy olyan személy volt, aki elkötelezte magát egy politikai ideológia, egy párt mellett, amelynek aztán az áldozata is lett. A harmincas években jelentős közéleti szerepet betöltő értelmiségiek jóakarattal kötelezték el magukat a párt mellett, arra vállalkozva, hogy a társadalmi, szociális helyzeten gyökeresen változtatnak majd.

Magyarországon az ébredés pillanatai 1953-ban kezdődtek, de Romániában nyilván ez nehezebb volt: Méliusz útja 1946-ban tört meg, amikor a kolozsvári Állami Magyar Színház rendezői székéből két szekuritátés börtönbe hurcolta” – emlékezett a magyarországi irodalomtörténész írótársára, barátjára.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!