A színészházaspár személyes szomorú emlékeit idézte fel a kommunista rezsim sötét korából. Versek, korabeli újságcikkek és saját naplójegyzeteik alapján emlékeztek vissza és adták elő mindazt a visszásságot, jellegzetes lehetetlenséget, feszült, komor hangulatot és történéseket, amit a régi rezsim utolsó éve és napjai jelentettek.

Nem remélték, nem is hitték, hogy ’89-ben leomlik majd a rendszer fala, amit németországi látogatásuk alkalmával az ottaniak – jobban rálátva a helyzetre – előre megjósoltak. Felidézték az akkori nehéz színházi körülményeket, szó volt a fizikai nélkülözésről, húshiányról, lelki terrorról, és arról ahogyan a rendszer az otthonukba és a magánéletükbe is belopózott; lehallgatták telefonjukat, így a rendszer egyik rövidtávú mellékhatása a sok közül, hogy paranoiddá is tette az ellehetetlenített sorsú embert.

Régi újságcikkeket olvasva, merengve adták elő emlékeiket, két erdélyi magyar színész mindennapjain keresztül idézve fel, hogyan élték meg ők a múlt rendszer hétköznapjait, végnapjait és a rendszerváltást. Előadásukban megjelenítik mindazt a kilátástalanságot, reménytelenséget, ami a régi rendszer velejárója volt, és azt a fajta bizonytalanságot, amelyet az új, még nem ismert rendszer jelentett. 1989 karácsonyán már egy új világba tekintettek a fenyőfa mellől.

Fotó: Totka László

Az előadás alkotói 1989 karácsonyán már egy új világba tekintettek a fenyőfa mellől

Az előadás után a komor darab megtisztító hatásáról, a magánszínházak nehéz sorsáról beszélgettünk az alapító házaspárral. „Az előadást próbálni is nehéz volt, újra átélni mindazt, ami történt. Újra átélni ezeket a megrázó emlékeket, talán megtisztuláshoz vezet” – mondta Kiss Törék Ildikó. Az előadás mindenkinek jelent valamit, aki átélte, az emlékezik, elmereng, aki pedig nem élte át saját bőrén, az elgondolkodik, hogy milyen világ lehetett az, amely nem ismerte a szabadságot.

Az előadást követő beszélgetésen az is kiderült, hogy a nagyváradi Kiss Stúdió Színház 15 éve alakult; 1994 márciusában a színházi világnap előestéjén jött létre az egyetlen folyamatosan működő erdélyi magyar nyelvű magánszínház, amely minden állami támogatás nélkül állítja színpadára a színházi előadások, pódiumműsorok, gyermekműsorok, szerzői estek sokaságát. Gyakorta évi 80-100 előadást is tartanak.

A színház fenntartója a Kiss Stúdió Alapítvány, amely különböző pályázatok segítségével, szerény összegekkel működteti az intézetet, pusztán a színészet, a művészet kedvéért, amolyan l’art pour l’art jelleggel. Előadásaikkal minden generációt próbálnak megszólítani, mindenkinek szól, aki érdeklődik és nyitott.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!