– Igen, az elmúlt húsz év során valóban először kerül szóba a színház olyan rangos szakmai fórumokon, mint az UNITER vagy a POSZT. Olyan jelzés ez, amely nem csupán jóérzéssel tölti el a társulatot, hanem egyértelműen jelzi, értékteremtő, szakmai szempontból eredményes az út, amelyen elindultunk.

Amikor nyáron a színház vezetését átvettem, azt a célkitűzést fogalmaztam meg, hogy amellett, hogy a helyi közönségnek értékes színházat nyújtunk, olyan alkotókat hívok meg, akik segítségével olyan előadásokat tudunk létrehozni, melyek megállják helyüket mind a magyar, mind a román színházi szakma megmérettetésein.

Fotó: Biró István

Mindezt természetesen nem tudtam volna egyedül megvalósítani: szerencsémre egy olyan társulatot találtam, amely képes volt erre a nagy váltásra. A szatmári csapatban olyan kihasználatlan energiák és olyan színház utáni szomj lakozott, ami sokkal többre predesztinálta. Eljutottunk oda, hogy mindaz, amit szakmai berkekben korábban a szatmári színházról tudtunk vagy gondoltunk érvényét vesztette.

Ezek a jelölések és meghívások, akárcsak az, hogy egyre több szakmabeli kíváncsi az előadásainkra, jelzik, sikerült felhívnunk magunkra a figyelmet, a szatmárnémeti színházat szakmai berkekben kezdik jegyezni.

– A tavalyi kolozsvári Európai Színházi Unió (UTE) Fesztiválján Tadeusz Bradecki az UTE egyéni tagjaként Gombrowicz-mesterkurzust tartott színházi alkotóknak. Ezen rendezőként vettem részt: az Yvonne, burgundi hercegnő negyedik felvonását állítottam színre vázlatosan, körülbelül hat óra alatt. A munkámat látva Tadeusz meghívott az általa vezetett katowicei Sziléziai Stanislaw Wyspianski Színházba, hogy az idei évadban rendezzek egy előadást.

Nagy megtiszteltetés volt ez számomra, hiszen Erdélyben a lengyel darabok folyamatosan repertoáron vannak, szinte kultuszról beszélhetünk, és én lehettem az első erdélyi magyar rendező, aki Lengyelországban dolgozott. Választásom az Yvonne-ra esett, mivel igazán nagy kihívásnak éreztem Lengyelországban, lengyelül színre vinni az egyik legnagyobb lengyel drámaíró halhatatlan remekművét.

– Az előadás az UTE patronátusa alatt készült, ami már indulásból többletfelelősséget jelentett. A próbafolyamatról és a színészekről csak felsőfokban beszélhetek. Remek színészekkel – elég ha csak a királyi párt alakító Grzegorz Przybyl és Anna Kadulska, az Ignáczot játszó Michal Rolnicki, vagy a Kamarás szerepében Jerzy Glybint említem –, hihetetlen nyitottsággal és rugalmassággal bíró társulattal találkoztam.

Az első pár nap nehezebb volt, mivel sok nyelven kommunikáltunk, ám hamar kialakult egyfajta beszélt nyelvek feletti színházi dialógus, és ezen a megtalált közös színházi nyelven már könnyedén és akadálytalanul tudtunk kommunikálni. Létrejöhetett egy olyan produkció, aminek a többlete abból a frissességből fakad, hogy nem egy lengyel rendező vitte színre, így ez a remek darab a hozzátapadó lengyel kulturális konvencióktól mentesen mutatkozhatott meg. Az előadást a sajtó és a színházi szakma egyöntetű lelkesedéssel fogadta.

– Igazgatóként tovább szeretnék haladni az elkezdett úton, folytatni a megkezdett művészi munkát. Névadónk, Harag György szellemében valódi értékeket létrehozó színházi műhelyt kívánok létrehozni Szatmárnémetiben, olyan színházat, mely egyaránt jelen tud lenni szatmári, erdélyi, romániai, magyar és nemzetközi fórumokon egyaránt. Ennek jegyében kell társulatot építenem, és ennek jegyében körvonalazódik a következő évad is.

Rendezőként most kezdtem el dolgozni Szegeden, április 9-én lesz Molnár Ferenc Liliom című művének bemutatója. Azután itthon fogok egy mesedarabot rendezni: Szilágyi Andor Leánder és Lenszirom című csodálatos darabját viszem színre. Igazgatóként és rendezőként olyan évadnak vagyok a közepén, amilyet csak színházi alkotó kívánhat magának.

A befektetett energiák megtérülni látszanak, az elvégzett munka eredményes. Remélem, ez továbbra is így lesz, nem csupán az évad hátralevő részében, hanem az elkövetkezendő évadokban–években–évtizedekben is.

Gombrowicz-konferencia Katowicében

Fotó: Lisiak.pl

A Keresztes Attila rendezte Yvonne, burgundi hercegnő című előadás főpróbahete alatt két rangos Gombrowicz-konferenciát is szerveztek Katowicében, egyiket a katowicei egyetemen, a másikat pedig a krakkói Magyar Kulturális Intézet részvételével, ezzel is jelezve, hogy milyen kiemelt figyelemmel és fontossággal kezelik a készülő produkciót. Az előadás jelmezeit Jeremias Bianca tervezte.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!