Báli levél Füredről
Szótárlat | 2010-07-25 22:40:57
nyomtat | elküld

Bizony, húsz esztendeje is van annak, hogy Anna-báli episztolámmal bekopogtattam hozzád, beszámolandó arról, mi is történt egy ilyen szép nyári esten, a Balaton partján. Emlékszel? Annak idején tizenöt éven át minden alkalommal beavattalak a titkokba, úgy is, mint a bál szépét kiválasztó egyik zsüror – bár szinte kivétel nélkül az udvarhölgyek jobban megfeleltek ízlésemnek, mint a királynő...

Kedves Barátom,

Bizony, húsz esztendeje is van annak, hogy Anna-báli episztolámmal bekopogtattam hozzád, beszámolandó arról, mi is történt egy ilyen szép nyári esten, a Balaton partján. Emlékszel? Annak idején tizenöt éven át minden alkalommal beavattalak a titkokba, úgy is, mint a bál szépét kiválasztó egyik zsüror – bár szinte kivétel nélkül az udvarhölgyek jobban megfeleltek ízlésemnek, mint a királynő...

De hát csak a szememet jártathattam rajtuk, mint hűséges férjnek: minden egyes alkalommal velem volt a feleségem is, sőt! A legelső Anna-bálunkon már szíve alatt hordta nagyobbik fiunkat (aki novemberre unokával ajándékoz meg), és a következő nyáron bizonyíthatóan egy forró báli éjjelen, Füreden fogant meg a kisebbik.

Az Anna-bál gyermekkori vágyam volt: igaz, a déli partról szoktam nézni, amint odaát kigyulladtak a fények, és csillogott át a vízen, apró kis hívogató hidakat hintve a Balatonra – idestova több, mint fél százada, mert a hagyomány a legkeményebb diktatúra idején sem szakadt meg. És tanévkezdet után titokban összesúgtunk haláláig atyai barátságával kitüntető igazgatónk lányának háta mögött: „tudtad, hogy Tubi (így becézték Kunigundát) lett az Anna-bál szépe?”

A reformkor hangulatát visszavarázsoló mulatság egyúttal az ifjúságot is előkapja mindannyiszor a bűvészcilinderéből. A csodálatos fényárban úszó Anna Grand Hotel (a rendszerváltozás előtt még a szakszervezeti üdülő kultúrháza) termeiben álomvilág elevenedett meg: a hölgyek káprázatos estélyi ruhákban, az urak szinte kivétel nélkül szmokingban, csokornyakkendőben.

Szerencsére ma már nem számít urizálásnak, ha valaki megadja a módját; a publikum változatlanul megtapsolja a korzón bevonuló párokat, kisgyerekek egy-egy bukétát is nyomnak elpirulva egy-egy nekik tetsző ifjú dámának. S ezúttal az égiek is kegyesek voltak: estére nem kellett az eleganciáért dunsztolódással fizetni, mert nagyot enyhült a napok óta tomboló szaharai hőség, időnként egy-egy erősebb fuvallat is hűtötte – no nem a kedélyeket, hanem a levegőt, az eső azonban csak másnapra eredt meg.

Adós maradtam, kedves barátom, a szépségkirálynőről szóló beszámolóval. Nos, a 185. Anna-bálon a Duna Televízió jóvoltából, a telefonos szavazás alapján, a kozmetikusnak tanuló tizenkilenc éves jákfai Kocsis Korinna győzött, első udvarhölgye pedig az olimpiai bajnok győri polgármester és fideszes képviselő, Borkai Zsolt tizenhét éves lánya, Petra lett, a harmadik helyen pedig egy balatoni lány, a tizennyolc esztendős Piedl Anna végzett. És hát mit tegyek? Én is folytattam a hagyományokat, amennyiben nekem Petra volt a favorit.

Arra kértél, barátom, hogy élménybeszámolóm részletes legyen, írjam meg neked szubjektív benyomásaimat. Íme, eleget tettem kívánságodnak. A régi barátsággal üdvözöl:

Gyulay Zoltán

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Ez még nem nekrológ

Teljes mértékben tisztában vagyok azzal: a halálon, embertársunk haldoklásán a legkevésbé sem illendő élcelődni. Meg kell adnunk a tiszteletet az emberi méltóságnak – már amennyiben megmutatkozik valakiben méltóság. »

Gyulay Zoltán
Valaki

Mondom a tiszteletes úrnak: azért mégsem szép dolog, hogy egy református pap a szélsőségek mellé áll, és az anyaországban kirekesztő nézeteik miatt a Fidesz által is nem kívánatosnak tartott személyiségeket hív meg hozzánk ilyen-olyan találkozókra! »

Sike Lajos
A remekmű megtörtént

Megvillan váratlanul egy mondat: „A járvány úgy kezdődött, hogy mindenki trónkövetelő lett.” »

Szellemidézés