keresés

Aradon történt, 1918-ban

Az alábbiakban leírtakat olyan személytől tudtam meg, aki jelen volt azokon a tárgyalásokon, amelyek eldöntötték Erdély sorsát az elvesztett I. világháború után.

Nagyapám, id. dr. Czédly Károly Aradon volt ügyvéd, többek között a Császári és Királyi Ház Arad megyei birtokainak képviselője és mint ilyen, az akkori protokoll alapján, I. Ferenc József valóságos titkos belső tanácsosa. Tehát minden bizonnyal nagy tekintélynek örvendett az aradi polgárság körében.

Ügyvédi irodájának titkárnője egy Nozdroviczky Mária nevű úrhölgy volt, aki a regáti Giurgiuban nevelkedett fel, és így kiválóan beszélte a román nyelvet. Nagyapám elsősorban azért alkalmazta, mert sok magyarul nem tudó, román kliense is volt. N. M. román tudásának köszönhetően lett tolmács azokon a nagyapám által kezdeményezett, Aradon lefolytatott, az erdélyi magyarság számára sorsdöntő tárgyalásokon.

Nagyapámnak több román nemzetiségű ügyvéd kolégája volt, együtt jártak a Budapesti Tudományegyetem jogi fakultására, ezek közül a nevesebbek: Ştefan Pop-Cicio, Vasile Goldiş,   az 1918 őszén megalakult Román Központi Nemzeti Tanács vezetői lettek. A velük levő kapcsolatot használta fel nagyapám, aminek köszönhetően 1918. november 13–15-én, a Szent László utcai (mai nevén str. Cloşca ) most is álló épületben levő ügyvédi irodájában találkozott és tárgyalt a háború utáni Erdély sorsáról, az említett Tanács és az újonnan megalakított, Károlyi Mihály által vezetett magyar kormány küldöttsége.

Az említett titkárnő elmondása szerint a román delegáció álláspontja és javaslata az volt, hogy Erdély (Transilvania) mint önálló, széles körű autonómiával felruházott tartomány, maradjon meg Magyarország keretén belül, vezetését egy, az 1910. évi népszámlálás által meghatározott nemzetiségi arányban megalkotott tanács vegye át. A román tárgyaló fél Erdélyhez tartozónak tekintette a tulajdonképpeni történelmi Erdélyen kívül a három partiumi megyét (Szatmár, Bihar és Arad), valamint a Bánság megyéit (Temes, Krassó, Szörény). A tárgyalásokon nem vett részt a Román Központi Nemzeti Tanács elnöke, Iuliu Maniu, de a tanácskozáshoz eljuttatott üzenete egyértelmű volt: „egyelőre nem ajánlatos az unió a román Ókirálysággal”.

Nagyapám minden érvelése ellenére a magyar delegáció, Károlyi Mihály határozott utasításaira hivatkozva, nem fogadta el, sem a román többségű tanács által vezetett autonóm Erdély létrehozását előirányzó román javaslatot, sem azt, hogy a partiumi és bánsági megyéket Erdély részének tekintsék. Ez utóbbi álláspont különösen iritálta a román delegáció tagjait, mert legtöbbjük ezekből a megyékből származott.

Így a tárgyalások eredmény nélkül értek véget. A többit tudjuk. A Román Központi Nemzeti Tanács összehívta 1918. december 1-jére a gyulafehérvári nagygyűlést, ahol kimondták Erdély egyesülését a román Ókirálysággal, ami után elkerülhetetlenül bekövetkezett Trianon.

  kisebbség