Zudor János nagyváradi író, költő volt hétfő este Kolozsváron a Bulgakov Irodalmi Kávéház vendége. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a Bretter György Irodalmi Kör közös meghívottja két kötetéből – A rusnya valcerből és a Jónás és a mértékből – olvasott fel, gitárkísérettel énekelte verseit, és mesélt az elmegyógyintézetről, ahol A rusnya valcer sorai születtek.

Báder Olivér jazz-zenész gitárkíséretével olvasta-énekelte Zudor János verseit a kolozsvári Bulgakovban, amelynek felső terme zsúfolásig megtelt a nagyváradi költő látogatásának hírére hétfő este. László Noémi, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) elnöke, az est egyik házigazdája úgy fogalmazott: Zudor János írásaiban az a legrokonszenvesebb számára, amikor a költő „kinyújtja a nyelvét".

„A sírástól haladok a nevetés felé a verseimben" – vallja Zudor. És valóban: a felolvasott Băsescu sétáltatja a kutyáit, a Nekem kijutott a rácsos szoba, az Übü király-sorozat sírva-nevetésre késztetik az olvasót, hallgatót, amit csak fokoz az elhangzó vallomás, hogy A rusnya valcer versei a Diófáson lévő elmegyógyintézet zárt osztályán születtek.

„Sokszor összevertek, mert nem lett volna szabad lemennem az udvarra, és én mégis lementem. Főleg egy Ovidiu nevű gorilla vert..." – emlékezett vissza a költő a Diófáson töltött másfél évre. Zudor jelenleg a nagyváradi Posticum Kulturális és Ifjúsági Központban él, a szervezet ugyanis „vállalta, hogy többet nem vagyok dilis", mesélte a költő.

Selyem Zsuzsa, az est másik házigazdája elmondta, a Zudor verseskötetéhez kért utószó írása kapcsán jött rá arra: verset nem biztos, hogy az eszével olvas az ember, de ha mégis megpróbálja, akkor kitágul számára a világ. „Bizonyos dolgokat az ember agya levéd, mert nem bír tudomásul venni. János olyan tapasztalatokat tud meg nem szelidítve egymás mellé tenni a verseiben, amikre egy standard ész képtelen" – részletezte benyomásait Selyem Zsuzsa.

Ezt mintegy aláhúzandó olvasott fel néhányat László Noémi a Zudor-féle asszociációk közül, például: „A legtöbb demokráciában fogyasztói rendszer van, amíg el nem fogy egészen", vagy: „latolgatom szép mesémet, kigombolom a vesémet", vagy, (József Attila után szabadon) „Tetem, tetem, magamat elültetem...". Igen, mondta Zudor János, valóban érzek rokonságot József Attilával, az elidegenedésével, csak én mentális elidegenedett lettem.

Zudor János néhány versét itt lehet elolvasni.