2012-05-17 13:43:37
Pang a beruházás



2012-05-17 13:43:18
Olajoznák a kőolajadót



2012-05-17 13:42:56
Új földmoratórium?



2012-05-10 15:35:13
Nőtt a hiány



2012-05-10 15:34:54
„Made in Szatmár”



2012-04-24 01:26:26
Hamisítják a tejet?



2012-04-24 01:26:03
Erdély 2020 Brassóban



2012-04-24 01:25:33
Magyar telefonadó



2012-04-24 01:25:06
Képzett daciások



2012-04-24 01:24:39
Zuhanó európai papírok



2012-04-18 01:06:30
Beruház a Masterplast



2012-04-18 01:06:01
Javulást ígér az IMF



2012-04-18 01:05:31
Kim a Világbank elnöke



2012-04-18 01:04:47
Több-kevesebb pénz



2012-04-12 03:18:48
Kártérítés a krumplitermelőknek



2012-04-12 03:18:05
Reptéri vasút Kolozsváron



2012-04-05 05:25:32
Nőtt az átlagbér



2012-04-05 05:25:09
Készül a „recepttörvény”



2012-04-05 05:24:38
Könnyebb autóbeíratás



2012-04-04 03:38:49
Elengedett CFR-adósság




  aktuális
  társadalom
  gazdaság
  kultúra
  média
  sport
vélemény
Adieu Merkozy!

Adio Merkozy! Bienvenue Merkollande! Meghalt a király, éljen a király! – így ment ez, mióta föld és a világ, s most sincs másképpen. Van, aki siratja, van, aki alig várta a Merkozy néven elhíresült francia-német vezető páros, Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök olajozottan működő, egyhúron pendülő párosának széthullását, de egy valamiben kevesen kételkednek; mégpedig abban, hogy az elmúlt négy évben e két „államférfi” határozta meg az Európai Unió gazdaságpolitikáját, nem kis mértékben nemcsak a franciák-németek-görögök, hanem bizony a mi mindennapjainkat is. »

Gál Mária
Plágium

Lassan már az analfabéták is föl tudják mondani a szellemi termékek jogvédelmének szabályait, hogyan és miképpen szabad idézni a más dolgozatából, illetve mi a különbség a kisdoktori meg a szakdolgozat között? Mert lopni nem szép dolog – bár mindenki csinálja egy bizonyos tanultsági szint fölött. »

Krebsz János
Ankaro-damaszkuszáltan

Paradoxális oka annak, hogy Törökország régiómenedzseri státusépítése 2011 óta álldogál: éppen Szíria, az az ország, amelyet a közös határon fenyegetően tett-vett haderők csak 1998-ban tudtak meggyőzni arról, hogy jobb, ha nem támogatja a Kurd Munkáspártot. Az Aszad rezsim máris úgy látta, hogy egy Ankarával vívott háború kockázata nem éri meg, hogy a kurdokat felhasználva tartsanak Iránnal együtt sakkban egy NATO-tag és Amerika-barát országot, amely már akkor túl régióhangos volt az ízlésüknek. »

Ady András