keresés

Tények és tévhitek a császármetszésről

Az egész születésre érdemes úgy nézni, mint egy olyan folyamatra, amelynek része a tervezés, a megfoganás, a várandósság időszaka, a szülés, és végül a felépülés. Erre alakult a női test az évezredek folyamán, így a természetes szülés alapvetően sokkal optimálisabb eszköze a gyermekáldásnak, mint a császármetszés.
Ennek a döntésnek természetesen fontos része, hogy az orvos pontosan végigkísérje az egész várandósság időszakát, és ne a szülőasztalon találkozzon a jövendőbeli édesanyával. Vannak olyan esetek, amikor a hüvelyi úton történő szülés eleve kizárt. Ha a páciensnek komoly szemészeti problémái vannak, például erősen rövidlátó, vagy valamilyen anatómiai rendellenesség közbeszól, például medencetörés miatt nem képes hüvelyi úton szülni, akkor természetesen az egyedüli opció a császárral történő szülés. Azonban az egészséges nőknél a megfelelően végigkísért, természetes úton történő szülés biztonságosabb mind a kismama, mind születendő gyermeke számára, és olyan közös élményt nyújt, amely egy életre szól.
Ennek ellenére sokan úgy gondolják, hogy a császármetszés egy könnyebb, fájdalommentesebb és kisebb kockázattal jár, mint a természetes úton történő szülés. A statisztikák szerint egyre több orvos preferálja a szülésvezetés ilyen módját, ami megerősítheti a pácienseket abban, hogy érdemes ezt a megoldást választani.

A császármetszés egyedüli előnye egy egészséges nő esetében, hogy sokkal gyorsabban lezajlik. Ez azonban inkább az orvos, nem pedig páciense és annak gyermeke kényelmét szolgálja. A közhiedelemmel ellentétben a császármetszés, ha a szülést a felépülés folyamatával együtt nézzük, sokkal fájdalmasabb, mint a természetes úton történő szülés, ráadásul az anya és a gyermek közös sikere is elmarad. Ha a személyzet érti a dolgát, akkor a természetes szülés esetében a megfelelő epidurális érzéstelenítés elviselhető keretek között tartja a fájásokat. Ha egy nő természetes úton szül, és a szakértő támogatásban részesül, akkor igenis képes így életet adni a gyermekének. Az esetek nagyon kis százalékában természetesen előfordulhatnak komplikációk, ilyenkor azonban még mindig választhatjuk a császármetszést, vagy mást szülésbefejező műtétet. Nem csak a koraszülöttekre, hanem az érett újszülöttekre nézve is kockázatot jelent, ha megindult vagy megindított fájástevékenység nélkül végeznek császármetszést. A fájások ugyanis stresszt jelentenek a magzat számára, a stressz hatására beindul saját szteroidhormon termelése, s ez az anyag segíti majd abban, hogy a külvilághoz alkalmazkodhasson. Fájások hiányában előfordul, hogy az újszülött tüdeje a világrajövetelt követően nem működik megfelelően.

A fájdalom szempontjából pedig egy hüvelyi úton történő szülés még gátmetszéssel együtt is kevésbé fájdalmas, ha a következő napokat is beleszámítjuk, mint egy császármetszés. Utóbbi ugyanis egy hasi műtét, és mint minden ilyen mesterséges beavatkozásnak, ennek is megvan a felépülési ideje, és a kockázatai. Ha tehát semmilyen egészségügyi kockázat nem indokolja, akkor nem érdemes ezt az utat választani, hiszen a műtétet követő 2-3 nap fájdalmasabb, mint az a néhány óra, ameddig egy megfelelő ütemben zajló szülés tart.

Az első lépés a természetes szüléshez vezető úton az, hogy egy nő elhiggye magáról, hogy képes világra hozni a gyermekét. Az orvostársadalomnak pedig fontos megértenie, hogy egy nőnek nemcsak szakmai, hanem emberi támogatásra és bizalomra is szüksége van ahhoz, hogy vagy így, vagy úgy, de világra hozza gyermekét. Akár az éjszaka közepén is, ha úgy hozza a sors.

Messze nem bizonyított, hogy a császármetszéseknek szerepük van a magzati veszteségek és az újszülöttkori megbetegedések megelőzésében. Ugyanakkor arra sem lehet pontosan válaszolni, hogy lehet-e, illetve kell-e csökkenteni a császármetszések arányát. Valószínű azonban, hogy biztonságos csökkenést várhatnánk akkor, ha idősebb, tapasztaltabb szakembert vonnánk be a konkrét eset elbírálásába.

Egy amerikai felmérés során összegyűjtötték a műtétet legjelentősebben befolyásoló tényezőket, s az derült ki, hogy először szülő nőknél korábban állítják fel a császármetszés javallatát. Igen jelentős befolyásoló tényező a pereskedéstől való félelem – vagyis a császármetszés elvégzése után már nem vádolhatják az orvost azzal, hogy elmulasztotta a műtétet, pedig szükség lett volna rá. A műtéti szülésen egyszer már átesett nőknél a jelenleginél nagyobb arányban történhetne hüvelyi szülés.

  egészség