Tőkés–Kovács EP-csörte
ÚMSZ-összeállítás | 2012-02-02 03:22:50
nyomtat | elküld

Nyilatkozatháború tört ki az RMDSZ főtitkára és Tőkés László között a felsőoktatás modernizálásáról szóló európai parlamenti jelentés vitaanyagáról.

Nyilatkozatháború tört ki az RMDSZ főtitkára és Tőkés László között a felsőoktatás modernizálásáról szóló európai parlamenti jelentés vitaanyagáról. Kovács Péter azt kifogásolja, hogy jelentéstevőként az EP-képviselő nem vitt a dokumentumba anyanyelvű felsőoktatással kapcsolatos előírásokat.

kep alairas

Fotók: ÚMSZ/archív

Tőkés László EP-képviselő

„Erdélyben a legnagyobb autonómia- és kisebbségvédelmi harcos szerepében tetszelgő Tőkés László az Európai Parlamentben tett, felsőoktatással kapcsolatos jelentéséből »kifelejtette« a kisebbségi jogokat. (…) Sajnálattal állapítottuk meg, hogy a szöveg nemhogy minimális kisebbségvédelmi előírásokat nem tartalmaz, de egyáltalán nem szerepel benne az őshonos vagy etnikai kisebbségek kifejezés” – közölte az RMDSZ főtitkára, aki föltette a kérdést: „Mikor jutunk el oda, hogy Tőkés László nemcsak teszi magát, hogy dolgozik, hanem konkrét, kézzelfogható eredményeiről számol be?”. Tőkés László január 25-én tájékoztatta a sajtót a jelentéssel kapcsolatos munkájáról, az RMDSZ Főtitkársága ennek nyomán elemezte a dokumentumot.

A szövetség szakpolitikusai az Európai Unióról szóló szerződés második és harmadik cikkelyére támaszkodva a mulasztást pótolandó módosítójavaslat-csomagot állítottak össze, amelynek benyújtásával és fenntartásával Winkler Gyula és Sógor Csaba EP-képviselőt bízták meg.

kep alairas

Fotók: ÚMSZ/archív

Kovács Péter RMDSZ-főtitkár

Tőkés László EP-képviselői irodája tegnap válasznyilatkozatot tett közzé. „Örömmel tapasztaljuk, hogy azok, akik a félmillió aláírással megtámogatott önálló állami Bolyai Tudományegyetem iránti jogos követelésünket beáldozták a Petőfi–Schiller Multikulturális Egyetem politikai délibábjáért, ma már szívügyüknek tekintik »az őshonos etnikai és nyelvi közösségek és kisebbségekhez tartozó személyek hozzáférését az anyanyelvű oktatáshoz«” – olvasható a dokumentumban. Az EP-képviselő szerint a jelentéstevők bevett gyakorlatához igazodva, csupán taktikai okai voltak annak, hogy az őshonos nemzeti közösségek anyanyelvű oktatására vonatkozó megfontolások kimaradtak a jelentésből. Szándéka ugyanis az volt, hogy ezeket – más érzékeny témákhoz hasonlóan – módosító indítványokként viszik be a plénum elé kerülő végleges szövegváltozatba. „Ettől függetlenül reméljük, hogy az általuk (RMDSZ – szerk. megj.) állítólag kidolgozott módosító indítványok és a Tőkés László által benyújtott módosító javaslatok csak egymást erősítik. Nem kellene ezt a mindannyiunk számára fontos ügyet pártpolitikai sárdobálás céljára felhasználni” – olvasható Tőkés nyilatkozatában.

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Adieu Merkozy!

Adio Merkozy! Bienvenue Merkollande! Meghalt a király, éljen a király! – így ment ez, mióta föld és a világ, s most sincs másképpen. Van, aki siratja, van, aki alig várta a Merkozy néven elhíresült francia-német vezető páros, Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök olajozottan működő, egyhúron pendülő párosának széthullását, de egy valamiben kevesen kételkednek; mégpedig abban, hogy az elmúlt négy évben e két „államférfi” határozta meg az Európai Unió gazdaságpolitikáját, nem kis mértékben nemcsak a franciák-németek-görögök, hanem bizony a mi mindennapjainkat is. »

Gál Mária
Plágium

Lassan már az analfabéták is föl tudják mondani a szellemi termékek jogvédelmének szabályait, hogyan és miképpen szabad idézni a más dolgozatából, illetve mi a különbség a kisdoktori meg a szakdolgozat között? Mert lopni nem szép dolog – bár mindenki csinálja egy bizonyos tanultsági szint fölött. »

Krebsz János
Ankaro-damaszkuszáltan

Paradoxális oka annak, hogy Törökország régiómenedzseri státusépítése 2011 óta álldogál: éppen Szíria, az az ország, amelyet a közös határon fenyegetően tett-vett haderők csak 1998-ban tudtak meggyőzni arról, hogy jobb, ha nem támogatja a Kurd Munkáspártot. Az Aszad rezsim máris úgy látta, hogy egy Ankarával vívott háború kockázata nem éri meg, hogy a kurdokat felhasználva tartsanak Iránnal együtt sakkban egy NATO-tag és Amerika-barát országot, amely már akkor túl régióhangos volt az ízlésüknek. »

Ady András