Régiós versengés Afganisztánért
MTI/ÚMSZ | 2012-02-09 00:29:05
nyomtat | elküld

2001-ben Teherán és Washington még együttműködött a tálibok elleni háborúban, később azonban Irán egyre inkább biztonsági kihívásként tekintett az afganisztáni amerikai jelenlétre, és a két ország kapcsolatát alapvetően meghatározó bizalmatlanságon nem tudtak túllépni.

Pakisztánnak, Indiának és Iránnak is több érdeke fűződik Afganisztánhoz, a tálibok bukása után az országok elsődleges célja a térség biztonságának helyreállítása – állapította meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának két szakértője.

Pakisztán: gyökeres politikai fordulat

Ablaka Gergely és Háda Béla kifejtette, Pakisztán elsődleges érdeke, hogy megőrizze északnyugati, pastuk lakta területeinek stabilitását. Ezért fontos számára, hogy megtarthassa befolyását az afganisztáni társadalmi és politikai folyamatokra, és így egy másik fontos céljának – saját regionális stratégiai pozíciója megerősítésének – az elérését is segíti. Iszlámábád igyekszik megakadályozni, hogy Kabul egy esetleges, Pakisztán „megszorongatására” irányuló indiai politika eszközévé váljon, mintegy bekerítve az országot, másfelől azért is fontos számára Afganisztán, hogy biztosítsa az összeköttetést a közép-ázsiai térség államaival, beleértve a kereskedelem, a gáz- és olajimport lehetőségeinek kiaknázását is. Ez megerősítheti Pakisztán stratégiai pozícióit a térségben, némileg ellensúlyozva az India gyors nagyhatalmi emelkedéséből fakadó súlyvesztését – írták. Éppen ezért a szélsőséges szunnita tálib rezsim a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokig élvezte Iszlámábád támogatását.

Amikor ezt követően Washington válaszút elé állította Pakisztánt, Iszlámábád a belső viták dacára belátta, hogy a tálib rendszer sorsa megpecsételődött. Pakisztánban ráadásul komolyan tartottak attól, hogy ha nem adják fel a tálibok támogatását, ez az amerikaiak fegyveres fellépését vonná maga után.
A pakisztáni Afganisztán-politika tehát gyökeres átalakuláson ment keresztül a tálib rezsimet támogató állásponttól az azzal való szakításig és az amerikai fellépés legitimitásának elismeréséig, majd feltétel nélküli támogatásáig Pakisztán immár egy erős, egységes és békés Afganisztánban érdekelt.

Kezdettől fogva világos volt azonban, hogy a kormányzat „hangzatos elköteleződése” ellenére a pakisztáni titkosszolgálatok továbbra is fenntartják informális kapcsolataikat a tálibokhoz kötődő személyekkel és szervezetekkel, a „legfontosabb NATO-n kívüli szövetséges” magatartását tehát „kettős játék” jellemzi.

India, egy „régi szövetséges”

A kutatók meglátása szerint India a tálibok bukásával „egy régi szövetség felelevenítésének esélyét igyekszik megragadni”, amely jól illeszkedik hatalmi politikájába. Az ország egyszerre érdekelt az iszlám szélsőségesek és a pakisztáni befolyás visszaszorításában.

India a tálibok bukása óta arra törekszik, hogy Kabul első számú térségbeli partnerévé válhasson az ország újjáépítésében. Az indiai Afganisztán-politika nagyon átgondoltnak tűnik, évtizedekre előre tekintő politikai elképzelésekkel. India azért is szeretne az új afgán vezetés szövetségesévé válni, mert ez segítené diplomáciai terjeszkedését a közép-ázsiai térségben. A kutatók azonban rámutatnak, hogy közvetlen földrajzi érintkezés hiányában, „az olykor kifejezetten ellenséges pakisztáni magatartás mellett” India mozgástere nagyon szűk.

Irán: közös érdekek Washingtonnal

Iránnak is az afgán stabilitás megteremtése a legfőbb célja, mivel a kaotikus állapotok kedvezőtlen hatásai – például a menekültek és a kábítószer-kereskedelem – az iszlám köztársaságot is érinthetik. Mint kifejtették, Afganisztán mintegy 900 kilométeren határos Iránnal, és több történelmi, kulturális és gazdasági szállal kötődik a perzsa államhoz. A keleti szomszéddal alakítandó kapcsolatokat azonban mindezek ellenére sohasem sorolták az iráni külpolitika legfontosabb céljai közé, mivel Teherán stratégiai gondolkodásában a Perzsa-öböl és az arab világ mindig is lényegesebb szerepet játszott – emlékeztettek a kutatók. Hozzátették: az iráni Afganisztán-politikát leginkább Teheránnak az Egyesült Államokkal fennálló viszonyrendszere határozza meg.

2001-ben Teherán és Washington még együttműködött a tálibok elleni háborúban, később azonban Irán egyre inkább biztonsági kihívásként tekintett az afganisztáni amerikai jelenlétre, és a két ország kapcsolatát alapvetően meghatározó bizalmatlanságon nem tudtak túllépni.Washington és Teherán álláspontja azonban több kérdésben is megegyezik, például mindketten érdekeltek az afgán állam stabilitásában és működőképességében, az ország újjáépítésében és gazdasági fejlődésében, illetve a kábítószer-termesztés és -kereskedelem elleni küzdelemben. Egyetértenek abban is, hogy az új afgán kormányzatnak tükröznie kell Afganisztán etnikai-vallási sokszínűségét és hogy a radikális iszlámistákat távol kell tartani a hatalomtól. „A közös nevezőt ugyanakkor felülírja” az két ország közötti ellenségesség és bizalmatlanság – állapították a meg kutatók.Szerintük Irán egyrészt igyekszik elkerülni a konfrontációt az Egyesült Államokkal, másrészt maximalizálni akarja saját sikerének lehetőségét is, azaz a hosszú távú közép-ázsiai és afganisztáni szerepvállalást. Miközben világos, hogy Irán nélkül aligha lehet rendet tenni a közép-ázsiai országban, az amerikai–iráni kapcsolatok javulása nélkül nem igen várható, hogy Teherán komolyan együttműködjön a kérdésben az Egyesült Államokkal – vélte Ablaka Gergely és Háda Béla.

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Adieu Merkozy!

Adio Merkozy! Bienvenue Merkollande! Meghalt a király, éljen a király! – így ment ez, mióta föld és a világ, s most sincs másképpen. Van, aki siratja, van, aki alig várta a Merkozy néven elhíresült francia-német vezető páros, Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök olajozottan működő, egyhúron pendülő párosának széthullását, de egy valamiben kevesen kételkednek; mégpedig abban, hogy az elmúlt négy évben e két „államférfi” határozta meg az Európai Unió gazdaságpolitikáját, nem kis mértékben nemcsak a franciák-németek-görögök, hanem bizony a mi mindennapjainkat is. »

Gál Mária
Plágium

Lassan már az analfabéták is föl tudják mondani a szellemi termékek jogvédelmének szabályait, hogyan és miképpen szabad idézni a más dolgozatából, illetve mi a különbség a kisdoktori meg a szakdolgozat között? Mert lopni nem szép dolog – bár mindenki csinálja egy bizonyos tanultsági szint fölött. »

Krebsz János
Ankaro-damaszkuszáltan

Paradoxális oka annak, hogy Törökország régiómenedzseri státusépítése 2011 óta álldogál: éppen Szíria, az az ország, amelyet a közös határon fenyegetően tett-vett haderők csak 1998-ban tudtak meggyőzni arról, hogy jobb, ha nem támogatja a Kurd Munkáspártot. Az Aszad rezsim máris úgy látta, hogy egy Ankarával vívott háború kockázata nem éri meg, hogy a kurdokat felhasználva tartsanak Iránnal együtt sakkban egy NATO-tag és Amerika-barát országot, amely már akkor túl régióhangos volt az ízlésüknek. »

Ady András