PDL: rárontottak Emil Bocra
M. Á. Zs. | 2012-02-02 03:26:10
nyomtat | elküld

Kellemetlen perceket szereztek a Demokrata Liberális Párt (PDL) honatyái Emil Boc kormányfőnek, amikor a tegnapi parlamenti ülésszak előkészítésére összehívott tanácskozáson határozott, sőt néha vehemens hangnemben szólították fel, hogy pártelnökként mutassa be azt a stratégiát, amellyel a közel három hete zajló utcai tüntetésekre kíván válaszolni.

Kellemetlen perceket szereztek a Demokrata Liberális Párt (PDL) honatyái Emil Boc kormányfőnek, amikor a tegnapi parlamenti ülésszak előkészítésére összehívott tanácskozáson határozott, sőt néha vehemens hangnemben szólították fel, hogy pártelnökként mutassa be azt a stratégiát, amellyel a közel három hete zajló utcai tüntetésekre kíván válaszolni. A HotNews hírportál szerint a nagyobbik kormánypárt képviselői és szenátorai azt rótták fel a miniszterelnöknek, hogy semmit sem tesz az alakulat népszerűségének zuhanása ellen. Emil Boc arra kérte kollégáit, hogy bízzanak meg benne és Traian Băsescu államfőben, mondván, „tudom, mit kell tennem, de döntésemet csak azután jelenthetem be, hogy az Alkotmánybíróság közzétette a választások összevonását tiltó határozatának indoklását”. A kormányfő ígérete szerint jövő hétig „összeáll a puzzle ”, addig az államfővel közösen döntenek a továbbiakról.

A kormányfő érvelése ahelyett, hogy megnyugtatta volna, inkább felszította a kedélyeket. Az elégedetlenkedők hangadói Vasile Blaga szenátusi elnök és Cezar Preda alelnök voltak, akik azt javasolták Emil Bocnak, hogy mondjon le. „Elegem van a frázisokból, ezzel a nyugalommal a pokolra jutunk. Ha tudja, mit kell tennünk azért, hogy a pártnak jobb legyen, mondja meg nekünk is, mert mi nem tudjuk. Van élet a pártban Blaga és Boc után is” – vonta kérdőre a kormányfőt Vasile Blaga. Hasonló álláspontra helyezkedett Raluca Turcan Szeben megyei képviselő is, aki arra kérte a kormányfőt, hogy „ne James Bond-stílusban kommunikáljon a párttal”. Elena Udrea régiófejlesztési és turisztikai miniszter megpróbálta elterelni a figyelmet a miniszterelnökről, a képviselők „figyelmébe ajánlva” a hamarosan kiosztásra kerülő kormánypénzeket. A PDL-s honatyák azon aggodalmára, hogy a kormánypárt népszerűségének drasztikus zuhanása miatt veszélybe került bejutásuk a következő parlamenti ciklusban, Udrea az izraeli kormánypártok példáját említette, ahol hónapokkal az utcai megmozdulások után a hatalom oldala ismét 40 százalékra tornázta fel magát. Roberta Anastase, a képviselőház demokrata-liberális elnöke azzal csitította kollégáit, hogy úgy rajzolják majd újra a választási körzeteket, hogy növeljék a PDL-s jelöltek esélyeit „Megrendeltünk egy felmérést és a körzetenkénti eredményeink figyelembevételével alakítjuk majd ki az új egyéni választókerületeket” – tárta fel a nagyobbik kormánypárt „kampánystratégiáját” Anastase.

Hozzászólások



Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!




vélemény
Adieu Merkozy!

Adio Merkozy! Bienvenue Merkollande! Meghalt a király, éljen a király! – így ment ez, mióta föld és a világ, s most sincs másképpen. Van, aki siratja, van, aki alig várta a Merkozy néven elhíresült francia-német vezető páros, Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök olajozottan működő, egyhúron pendülő párosának széthullását, de egy valamiben kevesen kételkednek; mégpedig abban, hogy az elmúlt négy évben e két „államférfi” határozta meg az Európai Unió gazdaságpolitikáját, nem kis mértékben nemcsak a franciák-németek-görögök, hanem bizony a mi mindennapjainkat is. »

Gál Mária
Plágium

Lassan már az analfabéták is föl tudják mondani a szellemi termékek jogvédelmének szabályait, hogyan és miképpen szabad idézni a más dolgozatából, illetve mi a különbség a kisdoktori meg a szakdolgozat között? Mert lopni nem szép dolog – bár mindenki csinálja egy bizonyos tanultsági szint fölött. »

Krebsz János
Ankaro-damaszkuszáltan

Paradoxális oka annak, hogy Törökország régiómenedzseri státusépítése 2011 óta álldogál: éppen Szíria, az az ország, amelyet a közös határon fenyegetően tett-vett haderők csak 1998-ban tudtak meggyőzni arról, hogy jobb, ha nem támogatja a Kurd Munkáspártot. Az Aszad rezsim máris úgy látta, hogy egy Ankarával vívott háború kockázata nem éri meg, hogy a kurdokat felhasználva tartsanak Iránnal együtt sakkban egy NATO-tag és Amerika-barát országot, amely már akkor túl régióhangos volt az ízlésüknek. »

Ady András