keresés

Nagyon nehéz lesz együtt dolgozni
Beszélgetés Kelemen Hunorral, az RMDSZ ügyvezető elnökével

Nehezen mennek a koalíciós tárgyalások?

– Egyrészt nehezen, másrészt viszont egyáltalán nem. Tulajdonképpen a két véglet között ingázunk. A Demokrata-Liberális Párttal (PD-L) már többször tárgyaltunk, és nagyon gyorsan elvi egyezséget kötöttünk velük arról, hogy a PD-L mellett az RMDSZ is a kormánykoalíció tagja lesz.

Azt néztük meg elsősorban, hogy a programjainkból mi az, ami összeegyeztethető, és mi az, ami prioritás lenne a román társadalomban a következő egy évben, de a következő négy évről is beszéltünk. Azért említem hangsúlyosan a következő egy évet, mivel a gazdasági válság Romániát is érinti, így a következő egy év nem lesz könnyű, sőt nagyon nehéz lesz.

Miért mondja mindenki, hogy a következő egy év lesz nehéz? Inkább két év kell, amíg túlleszünk a válság mélypontján, hisz ez a gazdasági ciklus négy-ötéves.

>– A következő egy év azért lesz nehéz, mert a gazdasági válság akkor fogja éreztetni hatását Romániában. Egy év után szerintem stabilizálódik a helyzet, és kedvező irányba fordulhat, de az első évben a társadalom szélesebb rétegeit fogja érinteni a válság. Tehát ezekről a kérdésekről is beszélgettünk a PD-L-vel.

A szociáldemokratákkal nem tárgyaltunk az elmúlt napokban, és nem tudom, a következő napokban számíthatunk-e a velük való találkozóra, hiszen ők megkötötték kezüket-lábukat, és azt mondják, csak RMDSZ nélküli koalícióban vennének részt. Két-három héttel ezelőtt Mircea Geoană és kollégái naponta hívták az RMDSZ-es politikusokat, és különböző változatokat ajánlottak a kormányzásra.

Nagyon gyorsan meggondolták magukat, ami racionális érvekkel megmagyarázhatatlan. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) álláspontját sem tudom észérvekkel megmagyarázni, még akkor sem, ha őket inkább megértem, mint a szociáldemokratákat, mivel a liberálisok nem támasztottak hasonló feltételeket az RMDSZ-szel kapcsolatban.

Az államfő eléggé egyértelműen kifejezte, hogy az RMDSZ-t is a koalícióban szeretné látni.

– Az államfő első pillanattól kezdve azt mondta, arra számít, hogy a PD-L mellett az RMDSZ is benne lesz a kormányban, s a liberálisokra is számított, hiszen a középjobb szavazatok alkottak többséget a november 30-i választásokon. Rengeteg energiát fektettünk abba, hogy a liberálisokat meggyőzzük a koalícióba lépésről, ám sikertelenül. Băsescu álláspontja viszont nem változott.

A november 30-i választás mintha nulla pontnak számítana a román politikai életben.

– A választások eredménye sokféleképpen értelmezhető. Egyrészt az RMDSZ hozta a négy évvel ezelőtti formáját, a kormányzás nem koptatta el olyan mértékben, hogy a választók elpártoltak volna tőle, de ehhez az is kellett, hogy eredményeket mutasson fel, ami kormányzati eszközökkel sikerült.

A PNL még soha nem tudott elérni olyan eredményt az elmúlt tizennyolc esztendőben, mint most, úgy, hogy külön induljon a választásokon, tehát számára ez a 18–19 százalék történelmi eredmény. A demokrata-liberálisok szintén olyan jó eredményt értek el, amilyet eddig még soha.

A szociáldemokraták hozták a négy évvel ezelőtti formájukat, ami nem meglepő, az viszont nagy eredmény, hogy a Nagy-Románia Párt (PRM) kiesett a parlamentből. Ám ne feledjük: a nagy-romániás politikusok bőven ott vannak más pártokban, elsősorban a PSD-ben – tehát csak átalakultak, nem szűntek meg.

Ha megnézzük, a pártoknak milyen politikai programjaik voltak, milyen doktrínáik, illetve ki hol áll a politikai palettán, a PNL középjobb alakulatnak tekinthető, még ha van is egy kevés baloldali elem a programjában. A PD-L a kampányban baloldali populista üzenetekkel jött elő, ám mégiscsak az Európai Néppárt tagja, és politikai programja teljes mértékben oda kötődik.

Tehát a választási eredmény a középjobb győzelmeként könyvelhető el. A szociális problémák felvállalása amúgy nem csoda és nem bűn jobboldali alakulatnál sem, hisz a román társadalom most ezt különösen igényli, nagy tömegek szorulnak arra, hogy az állam szociális téren támogassa őket. Az RMDSZ programja gazdasági és kisebbségi kérdésekben liberális elemeket tartalmaz, azonkívül viszont a néppárti-keresztény értékrend is bőven benne van.

A politikai történelem a választások másnapján mindig újraíródik. A személyes sértődöttséget, ami felhalmozódott elsősorban a PNL és a PD-L között, a politikusok nem tudták feldolgozni, nem tudnak átlépni a saját árnyékukon, és gyakorlatilag a legmegdöbbentőbb az eszméletlenül nagy bizalmatlanság a különböző politikusok és pártok között.

Ilyen körülmények között nagyon nehéz lesz együtt dolgozni, bármilyen kormány lesz is, mert nagyfokú bizalom nélkül nehéz építkezni. A szociáldemokratákat az ellenzékben töltött elmúlt négy év teljes kétségbeesésbe kergette, sokuk szerint újabb négy évet már nem bírnának ki ellenzékben. Így jutottunk oda, hogy a PSD sokkal inkább hajlott a PD-L-vel való koalícióra lépésre, mint a PNL.

A PSD vezetőtestületében negyvenen szavaztak a PD-L-vel való kormányzás és az RMDSZ kiszorítása mellett, és mindössze tizenheten ellene. Sokuknak nincs tapasztalata abban, ki az RMDSZ, mit ábrázol. Tény, hogy szavuknak nagy súlya volt.

– Van tapasztalatuk ezeknek az embereknek is az RMDSZ-szel kapcsolatban, hisz az elmúlt négy évben abból, hogy a szövetség kormányon volt, és abból, hogy a miniszterei mindig nyitottak voltak irántuk, sokszor segítettek nekik, tudják nagyon jól, ki vagy mi az RMDSZ. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az a 40–17 a PD-L-vel való koalícióra vonatkozott, az RMDSZ-ről külön szavaztak, és egyhangúlag ellene.

Mennyi ennek az etnikai tartalma?

– Van egy nagyfokú etnikai üzenete is ennek, ha igaz az, hogy az erdélyi szervezetek kezdeményezték, hogy a szövetség nélkül alakuljon kormánykoalíció. Lehet, ha megkérdeznék a PD-L erdélyi vezetőit, főleg a székelyföldieket, akkor ott sem lenne lelkesedés az RMDSZ kormányzati részvétele iránt, viszont a különbség a két alakulat között az, hogy a PD-L- ben az országos vezetőség, illetve a párt szellemi atyja nem engedi ezeket a hangokat általános vélekedéssé erősödni a párton belül, míg a PSD-ben Mircea Geoană nem tudja féken tartani, sőt időnként próbál felülni erre a hullámra; ezért bármikor számíthatunk arra, hogy a PSD-ben a magyarellenesség felerősödik – az pedig mese, hogy ez pusztán RMDSZ-ellenes hang.

Mi következhet még az RMDSZ számára?

– A PSD kijelentette, nem ír alá olyan koalíciós egyezményt, amelyet az RMDSZ is aláír. A szociáldemokraták rosszul taktikáztak, hisz ezzel mindent a PD-L és az államelnök kezébe adtak, illetve hosszú távon a viszonyunkat olyan mértékben elronthatják, hogy abból számukra sok jó nem következhet. Nem lehet partnerségeket teljes egészében szétrúgni és gúzsba kötött kézzel-lábbal versenyt futni, mint ahogy ők teszik.

A PD-L megteheti azt, hogy külön aláír egy koalíciós egyezményt a szocialistákkal, és külön egyet az RMDSZ-szel. Ez a köztes megoldás, ám kérdés, hogy az RMDSZ egy ilyen változatban érdekelt lesz-e, és ebben az esetben egyenlő partnerként kezelik-e – természetesen nem mennyiségileg értem, hisz az lehetetlen, hanem a viszonyra. Ez azt jelenti, hogy számarányunknak megfelelően részesülünk a kormányzati tisztségekben, és a politikai programunkat is meg kell jelenítenünk a kormányzásban.

Tényleg elképzelhető olyan variáns, hogy az RMDSZ csak államtitkári tisztségeket kapjon, úgymond másodvonalbeli pozíciói legyenek a kormányban?

– Ezt jelen pillanatban nem tudom elképzelni. Nem hiszem, hogy előállhat ilyen helyzet, és nincs is rá szükség, hogy az RMDSZ parlamenti támogatással és ügynökségi vezetőkkel segítse a kormányzás munkáját. A PD-L és a PSD mintegy 70 százalékot alkot együtt, tehát mi tudatában vagyunk annak, hogy a szövetségre nem matematikailag van szükség kormánykoalícióban, hisz 70 százalékos többséggel szinte bármit át lehet vinni a parlamenten.

Azonban a PD-L-nek sem mindegy, hogy a koalícióban van-e még egy partnere, vagy sem, mert tudható, hogy az első hónapok, a mézeshetek után a két párt rakétákkal fogja egymást lőni, és a demokratáknak szüksége van még egy partnerre. A szociáldemokraták ezt nagyon jól tudják, ezért is próbálnak minket kiszorítani.

Másrészt az sem mindegy, hogy a magyar–román párbeszédet kormányzaton belül folytatjuk, vagy kormányzati eszközök híján a romániai magyar társadalom esetleg egy egészen más utat is bejárhat a következő esztendőkben. Mindezekről egészen nyíltan beszéltünk a demokrata-liberálisokkal, ebben nincs köztünk vita.

Romániának most olyan kijelölt miniszterelnöke van, aki a kilencvenes évek elején már kormányfő volt. Theodor Stolojan személyével kapcsolatban mi az RMDSZ álláspontja?

– Stolojan akkor volt Románia kormányfője, amikor az országnak gazdasági krízist kellett átvészelnie. A nevéhez kötődnek rossz és jó intézkedések egyaránt. Jó gazdasági szakember, politikusként a PNL-t annak idején ő vezette, és ő hozta össze a D. A. Szövetséget, amely 2004-ben győzött.

Ő az, aki gazdasági válság idején a legalkalmasabb arra, hogy a kormányt vezesse – a legtechnokratább, a legnagyobb tapasztalattal rendelkező nemzetközi pénzügyi szakember, volt világbanki alkalmazott, volt miniszterelnök, dolgozott a magánszférában is.

Hasonló kaliberű személyek még vannak, de a PD-L-ből egyértelműen ő a legalkalmasabb kormányfőnek. Számomra nagy kérdés, hogy Stolojannak négy évre szól-e a mandátuma, vagy rövidebb időre. Valószínű azonban, hogy ugyanakkor ő az a miniszterelnök, akit minden fájdalom nélkül le lehet cserélni.

De mindenesetre nem erős politikus. Pedig mint említette, a PD-L és a PSD közös kormányzása semmiképpen nem lesz felhőtlen viszony, tehát egy erőskezű kormányfő tud rendet tartani a Victoria-palotában.

– Maradjunk annyiban, hogy van mögötte egy erős politikus: az államfő. És az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy Stolojan nem válik önjáróvá.

Napok óta azt hallani a sajtóban, mennyire gerinctelen ez a politika. A PNL pedig moralitásra, gerincességre hivatkozik, amikor az ellenzékbe vonulása mellett érvel. Az RMDSZ-t vádolják legtöbbet azzal, hogy bármilyen koalícióban megpróbál benne lenni, hatalomközelben akar maradni. Nem lehet könnyű együtt élni e váddal.

– E vád azért butaság, mert az RMDSZ kipróbálta az ellenzéki szerepet is, 1996-ig, utána négy évig kormányon volt, akárcsak 2004–2008 között. 2000–2004 között pedig ugyanazokat a szociáldemokratákat, akik most hallani sem akarnak a szövetségről, kívülről támogatta, aminek köszönhetően ők úgy kormányoztak abban a ciklusban, ahogy akartak, anélkül hogy kormányzati tisztségeket kértünk volna.

Tehát a PSD-nek végképp nincs mit a szemünkre vetnie, hisz amikor senki más nem támogatta őket, mi ott álltunk mellettük. A liberálisokkal szerettünk volna egy koalícióban lenni, próbáltuk meggyőzni őket, hogy a PD-L mellett ők legyenek a másik nagyobb párt a koalícióban. Nem sikerült. Arról viszont nem beszéltünk velük, hogy kollektív öngyilkosságot hajtunk végre, lehajítva magunkat a semmibe, és ezt szerintem a PNL vezetői megértették.

Nem hiszem, hogy neheztelnének ránk emiatt. Az az érzésem, hogy a PNL, miután látta, hogy a PD-L több mandátumot szerzett, mint a PSD, tulajdonképpen nem is igazán hajtott a kormányzásért, hanem ellenzékbe készült.

Az RMDSZ mindig egy dolgot vett figyelembe: hogy a romániai magyarság ügyét könnyebb kormányban képviselni, mint csak a parlamentben, hisz 1990–96 között minimális eredményeket értünk el, főleg ami az életszínvonalat és az életminőséget illeti. Lehet nyilatkozni, verni az asztalt, hisztizni – attól még nem változik meg az emberek mindennapi élete.

  aktuális röviden

  aktuális

porta világ pénz kütyü