A cseppfertőződéssel terjedő, magas lázzal járó betegség nem csak azért veszélyes, mert rendkívül megterheli a szervezetet, hanem azért is, mert súlyos szövődményekkel járhat.

A kanyaró „melegágya” lehet – akár a vírusos fertőződés után tizenöt évvel is – az agyvelőgyulladásnak is: a megelőzés tehát perdöntő. Érdekes módon a közegészségügyi válság-góc, akárcsak a pénzügyi összeomlás, most is Görögországban alakult ki: az elmúlt fél évben itt ütötte fel a fejét a már-már elfelejtettnek hitt betegség.

A kanyaró megjelenése azért is különös, mert az európai országok többségében évek óta oltási protokoll véd ellene, és szinte eltűnt a kontinensről ez a kórokozó. Nem úgy, mint Görögországban: itt ugyanis nem része az oltási rendnek a kanyaró elleni védekezés, a megbetegedést okozó vírus ezért kerülhetett elő 2010 elején, és tarolhatott szinte gond nélkül.

A görög Betegség-felügyeleti és -megelőzési Központ adatai szerint az országban 2010. január 29-e és július 20-a között 125 igazolt kanyarós megbetegedést rögzítettek. A betegek harmada 0–4, a, negyede 5–14 esztendős, ugyancsak harmada pedig 20 évesnél idősebb. A betegség Görögország 52 közigazgatási területe közül húszat érintett. A hatóságok felhívták az orvosok figyelmét a megelőzés fontosságára, és szorgalmazták az elmaradt oltások mihamarabbi pótlását.

Hasonló a helyzet egy másik „védtelen” európai térségben: Franciaországban. Itt oltanak ugyan a kanyaró ellen, de nem kötelező jelleggel, és a helyzet azért kritikus, mert a francia egészségügyi hatóság adatai szerint az országban már két éve lappang a fertőzés. Elszigetelt eseteket 2008 óta regisztrálnak, az idén pedig bejelentették: kialakult a járvány. Az idén január és május között 1972 beteget regisztráltak.

A francia egészségügyi hatóság megítélése szerint a járvány annak a következménye, hogy a gyermekek körében a kanyaró-oltásban részesültek aránya nem éri el azt az optimális szintet, amely ennek az igen ragályos betegségnek a terjedését meg tudná gátolni.

A helyzet kezelésére most a francia egészségügyi hatóságok, hasonlóan a görögországi kollégáikhoz, gyorsított ütemben szorgalmazzák az oltási kampány kiterjesztését. Félő azonban, hogy a vírus már elszabadult, és kialakulhat az egész Európát beterítő járvány.

A magyarországi hatóságok szerint azok az országok a legveszélyeztetettebbek, ahol a vakcina opcionális. Magyarország például védve van, az átoltottsági arány meghaladja a lakosság kilencven százalékát, de ez sem jelenti azt, hogy automatikusan mindenki védett: itt ugyanis a 15 hónaposnál fiatalabb csecsemőket nem oltják, a kór tehát rajtuk keresztül „szivároghat be” az országba.

Azokat a szülőket, akik ennél fiatalabb korú csecsemőkkel Görögországba vagy Franciaországba akartak utazni, a magyar hatóságok arra intették: maradjanak inkább otthon. A szomszédos országban ugyanis 2001 óta nem is regisztráltak egy-két elszigetelt megbetegedésen kívül más esetet, most azonban szükség van a fokozott elővigyázatosságra.

Romániában nem ismeretlen a kanyaró, igaz nem is teljesen védtelen az ország a vírus ellen: nálunk is általában 15 hónapos kortól oltják be a csecsemőket, habár az erre vonatkozó protokoll lehetővé teszi az eljárást már 9 hónapos kortól is.

Dr. Ruxandra Drăghicenoiu, a fővárosi Matei Bals kórház virológusa arra figyelmeztet, hogy a megbetegedések száma azóta esett vissza látványosan, amióta 2005-ben kötelező és ingyenes lett az oltás. Az, hogy szükség van a kötelezővé tételre, már a kilencvenes évek végén egyértelművé vált. Ekkor volt az első általános összeírás, beoltották a 7–18 év közötti fiatalokat, a biztonság kedvéért azokat is, akik már átestek a betegségen.

Hogy minél nagyobb legyen a generációs lefedettség, a tizenkét évvel ezelőtti kampány második részében beoltották a 19 és 29 év közötti fiatalokat is: az ennél idősebbek vélhetően már korábban, természetes úton védettséget szereztek.

Így bár a romániai oltási protokoll a magyarhoz képest (ahol 1969 óta oltanak kanyaró ellen) sokkal fiatalabb, az ország lakossága jelentős részben mégis védett. Mégsem annyira, hogy a romániai orvosoknak ne legyen alkalmuk szembesülni, mit jelent a betegség. (Magyarországon például gondot okoz az orvosi egyetemeken a betegség bemutatása; a friss diplomások rendszerint már csak fényképeken találkozhatnak a tünetekkel.)

Dr. Ruxandra Drăghicenoiu szerint nálunk ősszel és kora tavasszal időről időre felbukkan a vírus. Annak ellenére, hogy a hazai egészségügyi hatóságok több mint egy évtizede igyekeznek védettséget nyújtani a még be nem oltott nemzedékeknek, mindig bebizonyosodik, hogy az „oltási-háló” nem teljes: a megcélzott generációkon túl is maradtak védettség nélküli emberek. Rajtuk keresztül pedig, ha nem elég elővigyázatos a lakosság, hozzánk is beszivároghat a „görög átok”: ha lesz európai járvány, nálunk is tarolhat.

Hozzászólások

Hozzászólni csak regisztrált és bejelentkezett felhasználónak lehetséges. Ön nincs bejelentkezve.

Jelenleg nincs hozzászólás ehhez a cikkhez!