keresés

Ellenzék – lemondás a lemondásról?

A helyhatósági és parlamenti választások összevonását az alaptörvénnyel szembenálló lépésnek kimondó alkotmánybírósági döntés után is időszerű célkitűzés marad az ellenzéki pártok számára az előrehozott választások kiprovokálása.

Előnyök…

A Szociális-Liberális Szövetség minden eszközzel igyekszik növelni, az utóbbi időben visszaeső népszerűségét, ennek egyik módszerét pedig a koalíció tagpártja, a Nemzeti Liberális Párt abban látja, hogy az ellenzéki honatyák lemondanak mandátumukról. A liberális honatyák már húszan nyújtották be írásban is lemondásukat – igaz, még csak pártelnöküknek, ám a többiek is közölték, egyetértenek a lépéssel. Kérdés azonban, hogy az ellenzék népszerűségi mutatójának növelése mellett, milyen más, konkrét, gyakorlati politikai kihatásai lennének az ellenzék testületi lemondásának. Az az érv mindenképpen a gesztus mellett szól, hogy a hatalom visszaélései, a törvényeket sorozatosan a parlament megkerülésével elfogadtató kormány, a kormánykoalíció parlamenti túlsúlya miatt az ellenzéki honatyák tehetetlenek a többségi túlkapásokkal szemben. Emellett a társadalom is elvárja, hogy az ellenzék valamilyen erőteljes bizonyítékát adja annak, hogy szembeszegül a hatalom csupán megszorításokra alapozott, cinikus, önkényeskedő politikájával.

…és hátrányok

A Szociál-Liberális Szövetség hangadó politikusai közül a legtöbben céltalannak találják mandátumuk visszaadását, hiszen ezzel az ellenzéki erők végképp elveszítenék minden lehetőségüket arra, hogy valamilyen módon befolyásolják a hatalmi koalíció politizálását.
Az is nyilvánvaló, hogy gesztusukkal semmiképpen sem kényszeríthetik ki az előrehozott választásokat: lemondásuk után ugyanis csakis a megüresedett választókerületekben tartanának választásokat, ennek során pedig a demokrata liberálisok újabb mandátumokat szereznek, megerősítve pozíciójukat a törvényhozói testületben. Az is elképzelhető, hogy hosszasan elhúzzák a részleges választások kiírását, amint azt a RMDSZ egyik elhunyt honatyája helyének betöltése esetében is teszik. Az ellenzékiek attól is joggal tartanak, hogy a demokrata liberálisok az ország destabilizálásával vádolnák meg őket, az ellenzéket felelőssé téve a várható gazdasági kudarcokért.

A mandátum visszaadásának másik hátrányát az jelenti, hogy az ellenzéki pártok ezzel parlamenten kívüli politikai alakulatokká válnak, így nem küldhetnek megfigyelőket a szavazási részlegekre. Ezzel viszont jelentősen megkönnyítik a voksolást megszervező kormánypártiak választási csalását. A parlamenti pártok ugyanis automatikusan küldhetnek megfigyelőket, míg a parlamenten kívüli tömörülések a megfigyelőkről sorshúzás útján döntenek, a szabadon maradt helyek arányában. Ily módon a Szociál-Liberális Szövetség szinte teljes mértékben elvesztené a választások tisztaságának ellenőrzési lehetőségét, márpedig éppen e koalíció tagpártjai tartanak attól, hogy a demokrata liberálisok nagyarányú választási csalásra készülődnek.

A „testületi”, politikai hátrányok mellett egyéni szinten is nagyok lennének a veszteségek – ezek természetesen mindenekelőtt anyagi természetűek. A honatyák elesnének a havi 4200–5000 lej között mozgó javadalmazásuktól, és nem részesülnének a honatyai irodáik fenntartására járó összegekben sem, amelyek elérhetik a 6300-7500 lejt. Hasonlóképpen nem járna nekik a továbbiakban a havi javadalmazás két százalékát kitevő kiszállási napidíj, de le kellene mondaniuk a bukaresti szálláspénzről is, amely ugyancsak csinos summává kerekedik ki havonta. Arról már nem is beszélve, hogy lemaradnának a parlament költségén tett külföldi utazásokról is, és búcsút mondhatnának a parlament által rendelkezésükre bocsátott szolgálati autóknak, a szolgálati érdekben használt személyautójukhoz járó tekintélyes mennyiségű üzemanyagnak, számos más kedvezménytől is elesnének. Mindennek tetejében pedig kenyér nélkül maradnának parlamenti irodáik – nemegyszer barátok és rokonok közül kikerülő – alkalmazottai is.

Szoclib töprengés

A mérleg alapján politikai megfigyelők joggal vélik úgy, hogy az ellenzék végül is letesz szándékáról. A nemzeti liberálisok kezdeményezése – ha azt a többi ellenzéki tömörülés honatyái is követnék, példa nélküli lenne a román politikai életben, így – a tömegek előtt – valóban látványos és hitelnövelő lehet. Legalábbis a liberálisok arra számítanak, hogy ily módon bebizonyítanák a hatalmi és ellenzéki erők egybemosására hajlamossá vált tömegek előtt, hogy nem a teljes politikai osztály romlott. Csakhogy az ellenzéki alakulatok megosztottak a kérdésben. Míg a nemzeti liberálisok elszántnak mutatkoznak – legalábbis a nyilatkozatok szintjén –, addig a szociáldemokraták és a konzervatívok egyelőre a halogatás taktikáját alkalmazzák, és gondolkodási időt kértek februárig, a parlamenti ülésszak kezdetéig.

  aktuális röviden

  aktuális